Összesen 21 találat (1 - 20) a(z) Tárca rovatban.
Anyám túlélte.
Azután a túlélést élte haláláig.
Anyám htb., ez kerül az iskolai naplóba. A munkába állás szóba sem jöhet, még házimunkát is csak az apám segítségével tud végezni. Már Auschwitzból betegen hozza Pestre a vöröskeresztes vonat, onnan kerül a zsidó … Tovább »
Haifai kirándulásunk után már visszafelé autóztunk barátaimmal Tel-Aviv felé. Körülbelül harminc kilométert tehettünk meg, amikor Avri barátom megkérdezte, hogy jártam-e már Zikhron Ya’akovban (Zihron Jakov). Nem, még nem, mondtam kicsit törődötten a túl hosszúra nyúlt délelőtti … Tovább »
Beer Iván
Egyszer a Balatonról hívott – szokás szerint rémes vicceket meséltünk –, mondtam neki, hogy reménytelenül elromlott a tévém, aztán még körbebeszéltük az időszerű ügyeket. Mire befejeztük, a tévé működött.
– Csodarabbi vagy öregem – mondtam neki, … Tovább »
December 1.
Mégiscsak lesz karácsonyfa. Eldöntöttem, punktum.
Na jó, az igazság az, hogy ebben a döntésben négyéves kemény, megfeszített előkészítő munka lakozik. Dani születése óta ugyanis szisztematikusan oltom Laciba, hogy ha a gyerek megnő, nincs jogunk elvenni tőle … Tovább »
Emlékszem, lassan harmincöt éve, hogy a két nagyanyám – egyik zsidó, másik katolikus – összefogott, s kibéreltek egy házat a Szabadsághegyen, hogy ott legeltessék az unokáikat… Gyerekkoromban nem értettem, miért mondták néha, összenevetve: „Ha ezt az Emma és az Eszter látnák!”… … Tovább »
Hogy hol születtem – véletlen; ám a világot, ahol most élek, magam választottam! Igaz, bizonyára. De miért, mégis, hogy úgy érezzük: véletlen az, hogy hol élünk, s cseppet sem az, hogy hol születtünk…
Bécsben beállítottam Viktor bácsihoz. Ez abban az időben történt, amikor … Tovább »
Marhafartő
Kint ültünk, a teraszon. Éjfélre már kicsit lehűlt a levegő, de ennek arányában fogyott a seprőpálinka, a gulyás és a vörösbor is. Beszélgettünk. A kutya már végignyalt mindenkit, szuszogó subaszőnyegként az asztal alá rogyott, s csak néha horkantott egyet. … Tovább »
Bencsik András úr keblére akarja ölelni a magyar zsidókat. Azok pedig – érthetetlen, hálátlan, sőt nemzetellenes módon – még mindig nem sietnek a bencsiki kebelre. Pedig már március 15. előestéjén megjelent felhívása „A magyar zsidókhoz”.
De talán a magyar zsidók sajnálatosképpen … Tovább »
A szerkesztő a lapzárta előtti hektikus szerkesztőségi értekezletről hazatámolyog, szatyrában vagy kétszáz kéziratoldal, zsebében a még este, telefonon elérendők listája, fejében a „slussz” kavargó gondolatai, vajon minden fontos téma bekerült-e a lapba, nem sértődik-e … Tovább »
A Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Tanácsa Dr. Pasternák Alfréd úrnak, a School of Medicine, University of California in Los Angeles klinika társprofesszorának
DOCTOR HONORIS CAUSA kitüntető címet adományoz…
Pasternák Alfréd a Tokaj-hegyaljai Tállyán született. Még nem … Tovább »
Hihetetlen, de mifelénk az utóbbi ötven évben betiltották a halált. Na, nem a tényét. De a hírét.
Te is, fiam, Brutus mondta állítólag Ceasar március idusán a Capitolium előtt, majd belehalt a tőrdöfésbe. Ha ez megtörténhetett, akkor minden lehetséges, kommentálta az udvaronc … Tovább »
Idősebb hölgy szólított meg egy jeruzsálemi buszmegállóban: „Melyik országból származik?” – érdeklődött. ,,Eredetileg Amerikából, de most Izraelben lakom.” „És az édesapja?” „Ő is Amerikában született?” „És az ő szülei?” – makacskodott. Kicsit ingerült lettem, … Tovább »
Amennyiben a statisztikai adatok helyesek, a zsidók az emberi fajnak körülbelül egy százalékát teszik ki. Leginkább ködös, homályos csillagpor-parancsnak foghatjuk fel őket a Tejútrendszer szikrázó ragyogásában. Következésképp a zsidóknak híre-hamvát sem kéne hallanunk; ezzel … Tovább »
Ül a színpadon. Le-lecsukódik szem a többiek felolvasása alatt. Nyilatkozta már, képtelen huzamosabban figyelni a monoton élőbeszédre. Felcsattan a taps, megrebben a szempillája, ütemesen mozgatja addig széke karfáján pihentetett kezét, majd észbekap, illendően tapsol ő is, utóbb … Tovább »
Mindannyian mások vagyunk. Mindannyian kisebbségiek agyunk. Mindannyian különbözünk. Én is, te, ő is. A román, a magyar, a német, a francia, az angol, a zsidó, a holland, az arab, az urbánus, a népies, az avantgarde, a konzervatív és mind-mind, a többiek. Az elkövetkező évszázad erről … Tovább »
Az első
Buchenwaldban találtam rá. Hamarjában kiszámítottam, hány éves is lehetett akkor. Tizenhárom-tizennégy? A nyolcas barakk „lakója” volt. Gyerekbarakknak neveztük. Pedig hol voltak ők már a gyerekektől? Mindnyájan, még azok is, akik a legkevesebb meghurcoltatáson mentek … Tovább »
Történetek a második KUT találkozásról
A nagymama bögréje
Klári szüleit vidékről deportálták. Sok-sok évvel később felnőttként barátnőjénél vendégeskedett. Amikor kinyitotta a konyhaszekrény ajtaját, a polcon egy régi teáskészletet pillantott meg. Elbűvölve állt … Tovább »
ELEMÉR MONDTA egyszer: Lacikám, írjál szépirodalmat. Csillogott a szeme, teljesen átszellemült. Hidd el, csak szépirodalmat érdemes írni.
Akkor megkapott ez a mondása. Elemér jó fiú volt és nagyon gyenge író. Igazában véve nem is volt író, se történész, aminek egy időben … Tovább »
ESTE KILENCRE JÁR, már néptelen a ferihegyi repülőtér csarnoképülete. Ketten-hárman ődöngünk a jókora teremben: hamarosan leszáll a ma este még várható két utolsó menetrendszerű járat. Induló gépet sem jelez mára többet az elektronikus közlőberendezés, „fájront” lesz … Tovább »
1944. március 19-én egy vasárnap délután gépek zúgása hallatszott a levegőből, majd nemsokára fasiszta páncélos csapatok jelentek meg halálfejes jelvényekkel sapkájukon. Ezen a napon a német SS fegyveres katonák tízezrei szállták meg hazánkat.
A fasiszta egységek Debrecenben … Tovább »