A zsidókról

Amennyiben a statisztikai adatok helyesek, a zsidók az emberi fajnak körülbelül egy százalékát teszik ki. Leginkább ködös, homályos csillagpor-parancsnak foghatjuk fel őket a Tejútrendszer szikrázó ragyogásában. Következésképp a zsidóknak híre-hamvát sem kéne hallanunk; ezzel szemben halljuk, mindig is hallottuk. Éppoly fontos helyet foglalnak el ezen a planétán, mint más népek jelentőségük a gazdasági életben elenyésző számukhoz képest feltűnően nagy. S hogy micsoda nevekkel gazdagították az irodalom, tudomány, művészet, zene, közgazdaságtan, orvostudomány és okkult tanok világát, az csekély számukkal messze nem áll arányban. Fantasztikus küzdelmet folytatnak e világban, minden időkben, méghozzá bilincsbe verten. Minden okuk megvan a büszkeségre és ezt nem lehet tőlük rossz néven venni. Az egyiptomiak, a babiloniak, a perzsák naggyá lettek, csinnadrattájukkal, pompájukkal betöltötték a földgolyót, majd köddé váltak és felszívódlak; azután hatalmas csatazajjal jöttek a görögök és a rómaiak, s miután ők is tovatűntek, újabb népek vívtak ki maguknak nagy dicsőséget, egy ideig magasba tartva fáklyájukat, de az kilobbant, és most ezek a népek ott ülnek a félhomályban, ha ugyan ki nem vesztek nyomtalanul. A zsidók mindezt végignézték, mindegyiküket legyőzték, és azok maradtak, akik mindig is voltak, nyomát se mutatva dekadenciának, korral járó hanyatlásnak; nem lankadnak, energiájukból mit se veszítenek, gondolkodásuk ébersége, agresszivitása a tompulásnak semmi jelét nem mutatja. Halandó minden, csak a zsidók élnek örökké, minden más erő lehanyatlik, de az övék változatlan. Mi lehet a titka a halhatatlanságuknak?

1899.

Dezsényi Katalin fordítása