Határtalan – Kárpátalja

Gadó János: A maradék maradéka
Csehszlovákia szétdarabolása után a magyar uralom tűnt a kisebbik rossznak az itteni zsidóság számára. Az alternatíva ugyanis a náci megszállás vagy a Tiso-féle szlovák bábállam volt. Az idősebb nemzedék még emlékezett a monarchia korabeli Magyarország liberális viszonyaira. A körösfői deportálások, a jogfosztó törvények, a munkaszolgálat s a fokozódó nyomor ellenére 1944 márciusáig Magyarország valóban mentsvárnak tűnt a nácik uralta Európában. A Horthyhoz hű, konzervatív uralkodó elit a zsidók jogfosztását pártolta, deportálásukat azonban nem.

Deák Andrea: Határtalan – Kulturális zarándoklat Kárpátaljára
Szeretnénk megmutatni és megértetni az érdeklődőkkel, hogy milyen veszteséget okoztak a 20. század diktatúrái, hogyan váltak idegenné olyan nemzetrészek, mint maga a magyar zsidóság. Miként hatott az ott élő emberekre a világháború okozta területvesztés, a visszacsatolás, milyen gyógyíthatatlan sebeket ejtett a Holokauszt s miként súlyosbították ezt tovább a kommunista önkényuralom évtizedei. A közösségek fizikai vagy szimbolikus fölszámolása miként befolyásolta népek, nemzetek, vallási felekezetek és csoportok mindennapjait, változtatta meg egyéni létüket.

Novák Attila: Kárpátalja – a zsidó népi rezervoár
Kárpátalja zsidó történelme nem csak a gyászé, hanem a sikereké is. Nem pusztán az ortodox (és hászid) zsidóság bástyája volt a régió: itt egyedülálló belső kulturális modernizációs folyamatok indultak be, amelyeket a törvényi megkülönböztetés – paradox módon – még inkább felgyorsított. Munkácson – ahol a zsidóság a XVIII. századra vezeti vissza jelenlétét – mindig komoly belső áramlatok és mozgalmak voltak. A Spira rabbicsalád (leghíresebb tagja Chaim Elazar Spira /1871-1937/ munkácsi rabbi 1913-tól) modernizációval és cionizmussal szembeni álláspontja csupán a zsidó szellemi élet egyik pólusát alkotta. A zsidó megújulás szelleme is gyökeret vert a városban – ennek motorjai a hivatalos cionista erőkön kívül a helyi héber elemi iskola és a gimnázium voltak.

Deák Andrea, Gadó János: Hersi bácsi meséi
Magyar anyanyelvű családban születtem, 1923-ban. Édesapám tiszt volt a monarchia hadseregében, 1916-ban a Piavénál harcolt. Jiddisül a héderben tanultam meg, ahová négyéves koromtól jártam. Munkácson, azokban az utcákban, ahol a zsidók voltak többségben, szinte minden keresztény beszélt jiddisül. Ők jöttek elvégezni a szombati teendőket. Tizenhét nagy zsinagóga volt a városban, de azon kívül szinte minden utcában volt egy kis stibelech (imaház), ahol volt Tóra is. Ide beszaladtak az emberek reggel hatkor, munka előtt imádkozni. A Masaryk-érában magyarok és zsidók között nem volt feszültség. Akkor nagyon jó volt. A munkácsi héber gimnázium is 1923-ban épült. Az egyetlen volt egész Kárpátalján és Felvidéken.

Gadó János: Két zsinagóga – 280 embernek
A túlélők jelentős része – miután hazatérve látta, hogy alig maradt élő rokona – távozott, amíg tudott. A város zsidó értelmisége eltűnt. A magyar elitet pedig az 1945 után berendezkedő szovjet hatalom hurcolta a Gulágra. Munkács így 1945 után értelmiség nélkül maradt. A hiányzó orvosok, tanárok, mérnökök – és persze az új adminisztráció – a távolabbi szovjet területekről érkezett. Köztük sok volt a zsidó, akik kietlen szovjet lakóhelyüket szívesen cserélték föl erre a frissen elfoglalt vidékre, ahol még érezni lehetett az európai levegőt.

Berniczky Éva: En passant (részlet)
Az anyját annak az elátkozott évnek a telén veszítette el, amelyiknek a nyarán Pénzesék gázkamrában végezték. A látszatra békés történéseket ördögi fondorlatok igazgatták. Amióta a papa itt hagyta őket, a mama érthető okokból veszedelmesen takarékoskodott, mondhatni, életveszélyesen. Azon az estén is. Még nem égett le teljesen a szén. Túl korán tolta be kályhájukon a súbert. Tartson ki reggelig a meleg. Egyszerre bújtak a dunyha alá, meghalniuk azonban nem sikerült egyszerre. Még akkor is gyanútlanul élvezték a cserepekből ömlő forróságot, amikor a színtelen, szagtalan, jeltelen elmúlás már közelítette duplaágyukat.

Shiri Zsuzsa: A nagy kárpátaljai barbecue
A Pészach utáni első szombaton megtelik Izrael közepén a ben shemeni erdő – az egész világról itt gyülekeznek a Kárpátaljáról elszármazott zsidók és faszénen sütik a húst mindenütt. Minden évben hónapokon át készülődnek a többezres találkozóra. Furcsa világ ez, nagy a jókedv, minden, akár csak picit is vicces mondaton nagyokat nevetnek. Évente egyszer igazán otthon érzik magukat itt az erdő közepén. De a következő generáció már héber anyanyelvű, gyermekeik máshonnan jött izraeliekkel házasodtak, s egy-két évtized múlva lezárul a kárpátaljai saga, amelynek végállomása ez a nagy közös hússütés. Izraeliek, amerikaiak, ausztrálok, magyarok lesznek belőlük…