Te zsidó vagy? – kérdezik az utcán

Az antiszemitizmus az USÁ-ban sokkal elterjedtebb, mint az a jelentésekből kiolvasható. A  zsidók elleni támadások egyre sokasodnak és csak egy töredéküket regisztrálják.

Fentiekről Malcolm Hoenlein, a Conference of Presidents of Major American Jewish Organizations (az 52 legnagyobb amerikai zsidó szervezet elnökeinek kerekasztala) alelnöke nyilatkozott a The Times of Israel napilapnak.

A tájékoztatón jelen volt még Dianne Lob, a Konferencia elnöke és William Daroff vezérigazgató.

„Az incidensek többségét nem jelentik” – mondta Hoenlein. „Nem csak saját közösségemben tapasztalom ezt, hanem rabbiktól és másoktól is hallom. A rendőrség pedig nem nyilvánítja gyűlölet-bűncselekményeknek az eseteket, mert akkor hívni kell az FBI-t, az meg nem szereti a sok papírmunkát, stb.

Ezzel együtt a jelentett incidensek száma is rohamosan növekszik.”

Az atrocitások megsokasodtak a közelmúltbeli gázai konfliktus nyomán. New York Cityben májusban Izrael melletti és palesztinok melletti tüntetések is zajlottak, és ezek során zsidókra támadtak a nyílt utcán. A rákövetkező napokban a város zsidó lakói a közösségi médiában fenyegetésekre, molesztálásra panaszkodtak. Florida, Illinois és Arizona államokban zsinagógákat támadtak meg. Los Angelesben két antiszemita incidenst vettek videóra. Az események hatására sokan tartózkodtak zsidó jelképek viselésétől, támadástól tartva.

„Az antiszemitizmus előretörése megrázta közösségeinket. Már nemcsak az azonosítható (ortodox) zsidókat inzultálják. Akárki megállíthat az utcán, és megkérdezheti: zsidó vagy? Az antiszemita gyűlölet érezhető az oktatás, politika területén és a médiumokban… Különböző foglalkozású zsidók állásukat félthetik, mert Izrael-barátoknak tartják őket, vagy mert nem hajlandók részt venni az Izrael elleni uszításban.”

Hoenlein elmondta Andrew Yang esetét, aki New York-i főpolgármester jelöltként tweet üzenetben támogatta Izraelt és ítélte el a Hamászt. Ezután azonban – palesztin aktivisták és Alexandria Ocasio-Cortez kongresszusi képviselő nyomásának engedve – visszakozott, mondván „üzenetem egy olyan konfliktus leegyszerűsítéséből eredt, amely tragédiákkal terhes hosszú és bonyolult történet. Nem vettem figyelembe mindkét oldal fájdalmát és szenvedéseit.”

Hoenlein fölhívta a figyelmet a New York Times május 28-i számának borítójára, amely a harcok során (állítólag) megölt gázai (és két izraeli) gyermeket ábrázolta „Ők csak gyermekek voltak” felirattal. „A borító jobban megdöbbentette a zsidó közvéleményt, mint bármi, amire Izrael ügyében emlékszem” – mondta az alelnök.

I haven’t subscribed in ages. Now I won’t even tweet the @nytimes. Just like I don’t tweet the Electronic @Intifada, its sister publication. pic.twitter.com/oo5acYSf2u

— Martin Kramer (@Martin_Kramer) May 29, 2021

Számítanak a zsidó életek?

Dianne Lob, a Konferencia elnöke szerint az antiszemitizmus erősödése a politikai spektrum baloldalán a Black Lives Matter hangvételére emlékeztet.

Hoenlein szerint a mostani gázai csapással kapcsolatban az interszekcionalitás (különböző elnyomott csoportok szolidaritásának hangsúlyozása) ürügyén a kollektív zsidóság megtestesítőjét, Izrael Államot támadják, amikor gyarmatosításról, meg arról beszélnek, hogy Izrael elnyomja a színes bőrű embereket és olyan kódszavakat használnak, amiknek a woke kultúrában és a cancel culture területén egyaránt antiszemita felhangjuk van.

 

„Szemtanúi lehettünk, hogy a Black Lives Matter és mások hogyan váltottak át interszekcionálisból Izrael ellenes mozgalmakká, kifejezett antiszemita jelleggel” – mondta William Daroff vezérigazgató.

Harc az elnyomás ellen

A nyugtalanító trendek nyomán az Elnöki Konferencia vezetői szerint szervezetüknek komoly szerepe lehet az antiszemitizmus elleni harcban és az Izrael-ellenes érzelmek leszerelésében. Hoenlein azt mondta, hogy a zsidóságnak koalícióra kell lépnie más amerikai közösségekkel, és követelnie olyan törvények elfogadását, amelyek fölhatalmazzák a bűnüldöző szerveket és az önkormányzatokat az antiszemitizmus elleni lépésekre. A véleményformáló személyeknek felelniük kell azért, amit nyilvánosan hirdetnek.

Daroff azt javasolja, hogy az amerikai zsidó szervezetek szegüljenek szembe azzal a narratívával, amely azt hirdeti, hogy Izrael a „fehér gyarmatosítás bástyája”.

„Kart karba öltve vonultunk, megkülönböztetésben volt részünk, ki voltunk tiltva egyes helyekről, nem engedték, hogy ott lakjunk. Bizonyos foglalkozásoktól eltiltottak bennünket, zsidókat lincseltek meg. Bizonyítsuk be, hogy a barikádnak nem azon az oldalán állunk, ahol az Izrael-ellenes erők szeretnék.”

Hoenlein arról beszélt, hogy az antiszemitizmus megerősödése a kérdéstől eddig magukat távol tartó személyeket is nyugtalanítja. A médiában tevékenykedő nagyszerű szakembereket kell megnyerniük maguknak. Az NBC, CBS, és CNN korábbi munkatársait sorolta, és olyan kreatív influenszereket említett, akik ha nem is zsidók, de minden nap akár 40 millió emberhez szólnak.

Még ennél is fontosabb azonban a fiatal zsidók megszólítása.

„A Birthright keretében 18 éveseket Izraelbe utaztatni persze nagyszerű dolog, de mit ér, ha nem részesülnek zsidó nevelésben az előző 17 évben, ha nincsenek tisztában azzal, mi várja őket az egyetemi campuson. Gyakran ellenséges mozgalmak uszályába kerülnek. De még a legjobbak sem mernek kiállni nézeteik mellett, mert megfélemlítik őket. Támogatnunk kell őket, mert nagyon sérülékenyek.”

Hoenlein végül reményét fejezte ki, hogy „Amerika népe Izrael mellett áll. Úgy gondolom, ez republikánusokra és demokratákra egyaránt vonatkozik. A kongresszusi választások ezt mutatják. De a támogatás fokozatosan csökken, és ha ez így megy tovább, valamit föltétlenül tennünk kell.

Times of Israel – Bassa László