„Félrehajtott fejjel, figyelmesen és esendően néznek”

Cseri László képeihez

„Még a levegőben a novemberi gyertyák szaga és a koppantóké, a lángot csippentő ujjaké, két október között állunk egy családi album közepén, mely műfaj a csöndes nézelődésé, mondani lenne mit, csak kell-e, érdemes-e. Mert csönd árad ezekből a képekből, békés indulat, ahol a béke is, az indulat is ugyanúgy fontos. Intim műfaj a családi album, közzétételének oka van, aligha csak fényképészeti. A család, a hézagos és szövevényes történet beavatottja számára emlékidézés ez az alkalom, nagynénik, kuzinok, második unokaöccsök azonosítása, eltűnteké és eltüntetetteké, túlélőké és túlélteké. …Arcokat, alakokat nagyít ki ama albumból s azonos háttér, egy égő, füstülő tarló elé állítja őket. Így kifogalmazva jelkép, a képeken nagyon finom jelzés. Könyvet applikál egy kézbe, sárga csillagot egy kabátra, megváltoztatja a fényviszonyokat, s ami rendre visszatér, elbillenti a fejeket…. Egy kicsit minden másképp van… Félrehajtott fejjel, figyelmesen és esendően néznek ránk Cseri emlékképei. Egyszerre időtlenül messziről és nagyon közelről. Nagy csönd árad belőlük, ki-ki szólaltassa meg őket magában és magának.”

Parti Nagy Lajos

 

A magyar fotózás Chagallja

„Cseri László Szigetváron született. A vidék Baranya megye, különös, nyomasztóan merengő. Az állandó vágy, megszökni az első csónakkal, amelyet a zavaros hullámok levisznek a tengerhez itt eljegyezte magát a tehetetlenséggel, csinálni valamit. Megmozdulni, hogy sorsunkat valahogy megváltoztassuk. Áttörni az üvegház hatást…

Nem csak valamilyen állandóan üldözött zsidóságról szólnak a képei, hanem szembetűnő jellegzetességei alapján kitűnő illusztrátora lehetne Babelnek, Kafkának. Gondolattára ugyanolyan önjáró, túláradó a szabadjára engedett fantasztikummal, mint Marc Chagall kifejezésmódja.

Kiállítás Prágában, a Fotografie c. lap írásából

Túl a fotográfián

A tizenkét fotóból komponált Családi album című sorozat egy kevéssel túlnő azon a foglalatosságon, amit közel százötven éve fotográfiának neveztek el. Épp annyival, amennyire például Gulácsy Na’Conxypanja lehetett „valahol Japán és a Hold között”. Szürke, szemcsés rajzolatú hátterek előtt emberöltővel ezelőtti, még mit sem sejtő úrhölgyek és urak, népség-katonaság… Valami azonban történt velük. Ők akkor nem tudják, amire mi most emlékezünk: eltelt pár évtized. Arcukon még a békeidők (ön)tudatos nyugalma, csak félig művi asszonymosolya és valódi kamaszijedelme, a konszolidáció tablóképderűje.

Az évek tartópillérei azonban légnyomást kaptak; minden, ami függőleges volt, jobbra, balra vagy egyszerre mindkét irányba dülöngél. Csak egy sárga csillaggal dekorált tisztes polgár ücsörög szálegyenesen. Forognak, ropognak a nyakcsigolyák, …Valamely brosstű helyére nyolckarú gyertyatartó került: fehér fénypászmák keresik az életet a néhai arcéleken. …Csodálkoznunk, mint a saját testetlenségén ámuló, elszállni látszó suhancforma legény: a láthatatlan rész ott van a képen!

J. Király István

Családi Album

 

Exodus

 

Gyűrődések

A válogatásban közreműködött Sós Csaba