Egy online makkabeus

Egy németországi nyugdíjas a csapatával rendszeresen leplez le Izraelről szóló megtévesztő tudósításokat.

„A Facebookon felfedeztem egy, kb. kétszáz tagból álló csoportot, amely Izraelről szóló félrevezető híradásokat elemzett” – mesél a kezdetről Gaby Spronz, majd folytatja: „Eleinte nem is fogtam fel, hogy milyen fontos ügyről van szó.” A nyugalmazott gépészmérnök szerint ugyanis egyes újságírók csúsztatások vagy a történtek egy részének elhallgatásával igyekeznek hamis képet festeni a német médiában a zsidó államról. Amikor meg akarták szűntetni a csoportot, Gaby átvette és átnevezte Aktionsforum Israel-re (AFIL). Ma már több mint kétezren vannak. Céljuk elősegíteni a nyilvánosság és a média objektív hozzáállását Izraelhez, a zsidósághoz és a cionizmushoz, küzdeni az antiszemitizmus és a rasszizmus ellen. Egyben kiállnak a Közel-Keleten élő valamennyi nép békés együttélése mellett.

Gaby Spronz Carl Lutz svájci diplomatának köszönheti az életét, aki a vészkorszak idején több mint hatvanezer magyar zsidó megmentéséhez járult hozzá, védlevelek kiállításával és más módokon. Köztük volt az édesanyja is. A felszabadulás után szülei viszontagságos, sokszor életveszélyes úton menekültek Erec Izraelbe. Ott ismerkedtek meg és házasodtak össze. Fiuk 1956-ban született, akit később a szerelem vitt Németországba. Saját elmondása szerint ugyan jól érti a magyart, de szívesebben beszél héberül vagy németül.

Az aktivista, ha ellentmondást talál valamely közel-keleti tudósításban, mérnöki alapossággal analizálja azt, majd magabiztosan intézkedik. Ez történt egy tv-hírmagazin esetében is, melyben egy ENSZ-ülésről sugároztak beszámolót. Két, gyermekeket érintő esetet adtak elő. Az egyik háromszáz keresztény diáklány elrablása volt a Boko Haram szélsőséges iszlamista terrorszervezet által Nigériában. Majd a riport hirtelen váltott, és izraeli katonák benyomulását mutatta egy gázai ENSZ-iskolában, ahol állítólag gyerekeket gyilkoltak le. Egy újabb snitt után az ENSZ brit megbízottja volt látható, aki erélyesen követelte a tetteseknek a Hágai Nemzetközi Bíróság elé állítását. „Nyomban kutatni kezdtem, és letöltöttem a tanácskozás jegyzőkönyvét. Így tudtam meg, hogy az követ kizárólag a Boko Haram brutális akciójáról beszélt, a gázai esetről nem. De a tudósítás pont az ellenkezőjét sugallta” – enged Gaby betekintést a történet feldolgozásába. Izraeli katonák valóban behatoltak az iskolába, de azért, mert a Hamasz rakétaállásokat telepített oda, és nem, hogy a tanulókat bántalmazzák. „Nem röstelltem felvenni a kapcsolatot Izrael és az Egyesült Királyság ENSZ-missziójával, a berlini izraeli követséggel, több zsidó civil szervezettel. Panaszt tettem a tv belső felügyeleti tanácsánál. Néhány nappal később felhívtam a televíziós társaságot, ahol a felelős szerkesztő vette fel a telefont. Amikor megtudta, én állok az ügy mögött, majdnem elsírta magát” – idézi fel a sajtódetektív. „Az akcióm hatására ugyanis óriási nyomás alá került.” Nem sokkal később a vétkes újságírónő telefonált, és dühösen megkérdezte Gabytól, hogy most már minden rendben van-e. Majd kijelentette, hogy nincs ideje megmagyarázni mire gondol, és lecsapta a kagylót. A riportot már nem lehetett meg nem történtté tenni, viszont módosították az online változat szövegét.

Sikeres volt egy másik, csúsztatásoktól hemzsegő műsor leleplezése is: „Az ARD közszolgálati tv drámai hangvételű riportot sugárzott, miszerint egy ciszjordániai palesztin faluban az emberek nem jutnak elegendő ivóvízhez, miközben a szomszédos izraeli település dúskál benne” – kezdi Spronz. „Egy családot mutattak be, akik nem tudtak mosni, mosogatni, rendesen tisztálkodni. Egy ott élő német hidrogeológust is megszólaltattak” – folytatja – „aki szerint a környéken bőven lenne víz, de az izraeli hadsereg megtagadja a palesztinoktól. Az izraeli felet meg sem kereste a riport készítője.” Gaby kiderítette, hogy sok részletet elhallgatott a tudósító: például, hogy az Oslói Egyezményben* meghatározottnál Izrael önként, kb. ötven százalékkal több ivóvizet biztosít a területnek. Csakhogy a vezetékek siralmas állapotban vannak, a palesztin hatóság pedig nem járul hozzá a javításhoz, ráadásul palesztin részről több helyen illegálisan megcsapolják a csöveket. Mindez komoly vízveszteséghez vezet. A környék zsidó települései ugyanúgy szenvednek a hiánytól, szó sincs feleslegről. Miután a torzítások napvilágot láttak, több újságcikk jelent meg, többek között a Focus politikai magazinban, amelyekben részletesen taglalták a tudatos félrevezetéseket és az ARD magyarázkodását. Az adó a riportert áthelyezte.

Nem csak híradásokkal foglalkozik a társaság. Az 2020 augusztusában bekövetkezett gigantikus bejrúti robbanás, aminek következtében legalább háromszázan meghaltak vagy eltűntek és hatezren megsérültek, felkeltette az érdeklődésüket. A katasztrófát csaknem háromezer tonna ammóniumnitrát szabálytalan tárolása okozta. Ezt a vegyületet általában műtrágya gyártásához használják, de nagyobb koncentrációban robbanószer alapanyaga. Gabynak az ügy gyanús volt és társaival elkezdett nyomozni. Megszerezték a kérdéses szállítmány fuvarlevelét, amiből kiderült, hogy valóban robbanószer (ez szerepelt a dokumentumban) okozta a detonációt és azt minden jel szerint a Hezbollah terrorszervezetnek szánták. Az illegális behozatalt az UNIFIL-nek, azaz az ENSZ Ideiglenes Libanoni Haderőinek kellett volna megakadályoznia a Bejrút felé tartó hajók ellenőrzésével, amit nem tett meg. Az AFIL több mértékadó újságot is felkeresett a vizsgálati eredményével, de csak a  Bild című napilap számolt be az esetről. Egyéb következménye nem lett az ügynek – talán mert túl messzire vezetett volna az igazság közzététele.

2019-ben Rasmea Odeh részvételével konferenciát tartottak volna Berlinben „Palesztin nők a felszabadító harcban” címmel. Odeh a Népi Front Palesztina Felszabadításáért szervezet gyilkos terroristanője volt, akit korábban életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek Izraelben, majd egy fogolycsere során kiengedték. Az AFIL derítette ki, hogy Németországba jön előadást tartani. Több más zsidó szervezettel együtt élesen tiltakoztak a tervezett rendezvény ellen, Odeh Izrael-ellenes nézeteire és terrorista múltjára hivatkozva. A gyűlést végül betiltották, Odehnek pedig érvénytelenítették a schengeni vízumát.

Egy kép többet ér ezer szónál, szokták mondani. Különösen érvényes ez a karikatúrákra. Mint például arra, amely azt sugalmazta, hogy Netanjahu izraeli miniszterelnök a háttérből vezérli Trump amerikai elnököt. Tágabb értelemben: a zsidók irányítják a világpolitikát. Az AFIL nyomására a rajzot az illető napilap levette weboldaláról és bocsánatot kért. Egy másik, Netanjahut ábrázoló rosszindulatú karikatúra a nagy tekintélyű Süddeutsche Zeitungban jelent meg. Ők a kifogásolás hatására elbocsájtották a gúnyrajz készítőjét, amit nyilvánosságra is hoztak.

Persze nem minden akció jár sikerrel. Sok esetben nem történik semmi, vagy valamilyen semmitmondó választ kap a csapat. Ilyenkor sem csüggednek el, hanem újra próbálkoznak. „Az igazi siker az, amikor azt látjuk, hogy valamelyik médium jobban ellenőrzi a szerzőket és ügyel a tárgyilagosságra” – foglalja össze Gaby Spronz, mit tart a munkájában a legfontosabbnak.

 

* Az első intifádát, azaz az 1987 és 1993 közötti véres palesztin-izraeli konfliktust az USA közvetítésével létrehozott Oslói Egyezmény szüntette meg. Ennek értelmében Izrael hozzájárult a Palesztin Nemzeti Hatóság létrehozásához, melynek fennhatósága Ciszjordániára és a Gázai övezet egyes területeire terjedt ki. Cserébe a Palesztin Felszabadítási Szervezet elismerte Izrael államiságát. A Hamász és a Palesztinai Iszlám Dzsihád viszont megtagadta a részvételt az egyezményben. (PGy)