“A felfújható húsklopfolók bevetésre készen”

Izrael függetlenségi napjára

Valamikor a 90-es évek elején jártunk… A komáromi zsidóság apraja-nagyja összegyűlt, hogy elbúcsúztassa az Izraelbe kivándorló előimádkozónkat és családját. A kultúrterem falára kis izraeli és csehszlovák zászlót ragasztottak. Percekig álltam előttük,… furcsán kémleltem a kék-fehér sávokat, a Dávid-csillagot. Bizonyára találkoztam már az ország szimbólumával korábban, de ez a kép erősen az emlékezetembe égett… Teltek-múltak az évek, de az ereci lobogót látva mindig fura érzés kerített hatalmába…

Hétfőn este köszönt be Yom Haatzmaut ünnepe, a Függetlenség napja. 65. születésnapjára készül az ország. Már Pészach előtt elkezdték zászlódíszbe öltöztetni az utcákat, közintézményeket és bevásárlóközpontokat. Megjelentek a különböző méretű lobogók a házak erkélyein, az ablakokban, a buszokon. Újra előkerültek a személyautókra rögzíthető zászlócskák. Ezekbe még 2004-ben szerettem bele, amikor ZIZILEND apródjaként kísértem az Élet menetes csoportot idekint. Szerzett is nekem egyet, féltett kincsként őrzöm odahaza.

Imádom ezt a kék-fehér tengert, a végeláthatatlan díszek sorát. Ez való az én galuti szívemnek. A hétvégére már a kampuszt is utolérte a díszítési láz. Kicsit tovább időztem a szendvicsemmel a kedvenc padomon, gyönyörködve az egyetemi és állami zászlók hadában, ahogy a tavaszi (lassan nyári) szélben lengedeznek.

Felkészültek a nagy napra a “100 Ft-os boltok” is. A minden méretben kapható felfújható húsklopfolók, kalapácsok mellé megérkeztek a bunkósbotok. Sajnos a közel két év kevés volt megértenem, miért pont ezeket a termékeket szabadítja ránk Kína ezen az örömteli napon.

Az a sejtésem, az eszközök valahogy az izraeli mentalitás, hücpeség tárgyi szimbólumai. Talán, lehet, tévedek.

Ezektől csak az egymásra fújható, óriási flakonos borotvahab elhelyezése nehezebb a Yom Haatzmaut-i liturgiában, de erre már nem is vállalkoznék.

A teljes cikk itt olvasható.