Hadag Nachash a Millenárison

Egy reppelős-szövegelős zenekarnál nagyon fontos a szöveg, bár most nehéz helyzetben vagyok, hiába rendelkezem mindhárom lemezükkel (márciusban megjelent a negyedik lemezük is), ráadásul eredeti példányokról van szó, tehát a szövegkönyv is rendelkezésemre áll. Nehéz helyzetben vagyok, ugyanis ahogy az angol fordítást olvasom, úgy érzem, ahhoz is kell némi segítség. Az interneten található egy remek oldal (http://www.israelcentersf.org/culture/2004-2005/stickercurric.pdf), amely a Hadag Nachash, többek által legjobbnak tartott számát a Shirat Hastiker-t, vagyis a Matrica dalt magyarázza el. Magyarul nem hangzik valami frappánsan, mégis az izraeli könnyűzene egyik csiszolt gyémántjának tartják. A szöveget David Grossman, izraeli regényíró-újságíró írta, illetve szerkesztette. Az egyes sorok ugyanis matricákról kiemelt megmondások, kívánságok, elképzelések, amelyek a politikai baloldalról és jobboldalról származnak. Ezen a site-on tehát nem csak a szöveg angol fordítását kapjuk meg, hanem betájolják a matricák eredetét jobb vagy baloldalra, sőt az eredeti matricák képét is megtaláljuk.

A Hadag Nachash-sal kapcsolatban mindig mindenhol mindenki kiemeli a Subliminallal való szembenállást. Megjelenésben, politikai álláspontban, eladott lemezpéldányok mennyiségében zajlik a vetélkedés. A Hadag zenészei és a frontember, Sha’anan Streett baloldali, békepárti, és rengeteg lemezt adtak el, még izraeli viszonylatban is sokat, de a Subliminal utolsó lemeze több mint 40 ezres példányszámban ment el, ami a Hadag eladásain is túltesz. A Subliminal frontembere Kobi Shimoni pedig leginkább az amerikai feka repperekre hajaz, öt kiló smukk lóg rajta, rengeteg tetoválás, a ruházata is inkább a los angelesi stílust követi, nem a tel-avivit. Az izraeli hip-hop szcénában egyébként már évekkel ezelőtt megtörtént az árokásás, éppen úgy, ahogy ezt Magyarországon a politikai életben látjuk. A helyzetet nagyon egyszerűen vázolhatjuk: a jobboldali repperek utálják a baloldali reppereket és viszont. A kölcsönös utálatnak politikai oka van, a balosok az arabokkal való kiegyezést sürgetik, a jobbosok pedig nem szeretnének lemondani területekről, és nem bíznak az arabokban. Persze most, hogy a Likud darabjaira hullott, és a jobboldali politikusok egy része középre húzódott, nem tudjuk, Kobi Shimoni hogyan értékeli az új helyzetet.

A Hadag Nachash budapesti fellépésén a hangulat megalapozásában a Hageser, majd ezt követően Sub Bass Monster vett részt. Este tíz órakor pedig elérkezett a csoda, az első sorokban álló izraeli fiatalok pedig tökéletes mediterrán hangulatot varázsoltak a nézőtérre. A zenekar (dob, basszus, szólógitár, billentyű, sampler, két fúvós és az énekes) fáradhatatlanul nyomta majd két órán keresztül. Az épület nem éppen a jó akusztikájáról híres, személyes tapasztalat szerint az első sorban volt a legjobban élvezhető a hangzás, a mondanivaló követésében pedig segítségre voltak a koncertet végigtomboló izraeliek, akik Sha’anan Streett-tel együtt énekelték a szövegeket. Sokoldalú zenészeket hallottunk az este folyamán, hiszen volt olyan szám, amikor a billentyűs beállt a samplerek mögé, a sampleres énekelt, míg az egyik fúvós a szintetizátort kezelte, a két szólóénekes mögött pedig a teljes zenekar vokálozott.

A zenét nehéz egy műfajba gyömöszölni, ahogy napjaikban történik, a zenakarok sajátos műfaji keveredést valósítanak meg. A Hadag Nachash esetében is több zenei stílust sorolhatunk fel, amelyek akár számonként, de számon belül is váltakozhatnak. Az alap a hip-hop, felépítményként erre jön a fúvósokkal támogatott, feszes, táncolható ritmusú funky, és néhány szólóban a jazz stíluselemeit is felfedezhetjük.

Ha a színpadon ennyi ember van, és ha jól összeszokott csapatról van szó, akkor a közös zenélés élményét érzi a közönség is, amit hallottunk, az örömzene volt. Aki pedig kedvet kapott a Hadag Nachash zenéjéhez, a Szigeten meghallgathatja, találkozunk a Wan2 színpadnál az első sorban.