Steinerék, avagy: Kaptok egy nagy halom pénzt, ha zsidók lesztek

A Gólem Színház szerzőpárosa, Borgula András és Németh Virág írt és rendezett egy „zsidó teleregényt”, afféle komikus szappanoperát.

A társulat kiapadhatatlan kísérletezőkedve most ebben a színpadra hangolt folytatásos sitcom-ban mutatkozik meg, hisz a sorozat egyszerre zsidó, kortárs, és persze provokatív. A június 3-án bemutatott első rész afféle ízelítő… kíváncsian várjuk az őszi folytatásban mivé forrhatja ki magát ez az egész…

A Steinerék című szappanopera a zsidó szokások és vallási előírások témájára épül. A következő epizódok októbertől áprilisig, vélhetően minden hónap első szombatján kerülnek színpadra: az aktuális zsidó ünnep és a hétköznapok köré szőve a családi és baráti kapcsolatok – sejthetően kissé kusza – szálait.

A nyilvánvaló cél: az emberi érzelmek és kapcsolatok feltérképezése egy család életén keresztül, azaz: a frissen felfedezett „sokszínűség” mennyire jelent számukra örömöt vagy megpróbáltatást… Hogy ennek bemutatása mennyire lesz sikeres, ez majd a további részekből kiderül… Az azonban biztos, hogy jókat fogunk mosolyogni vagy hahotázni, hiszen a Gólemtől megszokott provokatív hangvételben kerülnek terítékre a színpadi család zsidósággal kapcsolatos próbatételei.

A bevezető epizód kulcskérdése: miként reagál egy majdnem normális (magyar) család, ha (itt éppen a kővágóörsi) temetőben a nagyi végrendeletéből kiderül, hogy ők valójában egy zsidó család? (Természetesen kicsit elájulnak, ám mellőznek minden autoagresszív késztetést.) Mindehhez tetemes vagyont és egy rakás pénzt is örököltek – amihez úgy juthatnak hozzá, ha egy éven belül a zsidó ünnepek és egyéb szokások betartásával valódi vallásos famíliává lényegülnek át… A katarzis a családon belül nem osztatlan, így szavaznak: legyünk zsidók vagy ne?  Eredmény: 3 : 2, azaz legyünk…

Röviden szóljunk a figurákról, az amúgy az Újlipótvárosban (hogy a viharba nem volt ez is gyanús?!) élő, megközelítően normális vagy talán nem is olyan normális családtagokról. Tamás, az apa (Petkovics György) könyvtáros, második felesége, Bori (Németh Orsolya) HR-es, pont az ellentéte az első feleségnek, Falussy Rózsának (Kertész Györgyi), aki jól szituált kultúrattasé, és többnyire kiküldetésben van Macedóniában.

A három gyerek: Zsófi (Kondor Kitti), a legidősebb, szektás rajongó egyetemista, pasijával Erőss II. Péterrel (Bozsán Dávid) együtt. Zsombor (Turcsán Zsolt), a középső, ambiciózus és szívesen lesz zsidó. A legkisebb, Zsanett (Schallinger Zorka) visszafogott lány, aki megérti nagymama végakaratát. És mi a csuda: mindhárom gyerkőc neve Zs-vel kezdődik, amint erre fel is hívja a figyelmet az átlagnál temperamentumosabb (és zsidó) szomszédasszony, Judit (Kovács M. Veronika), aki teljes vehemenciával próbálja a családot navigálni a zsidóság állapotának útvesztőiben, jó barátságot ápolva Keresztes (!) Kornélia rabbival (Lohonyi Katalin). Utóbbi (nyilván a Szim Salom közösségből érkezve) közvetítette a nagymama végrendeletét és most felkészíti a családot a zsidóság megélésére gyakorlati és szellemi útravalókkal.

Mellékszereplő a gyerekek barátnője, Sylvi (Erényi Júlia), aki csábosan tudja hajigálni a napszemüvegét. És az újlipótvárosi lakásban láthatatlanul száguldozik négy macska, Judit szomszédasszony lakótársai, emblematikus zsidó nevekkel.

A fő színpadi díszlet egy tologatható kanapé, meg a monitoron a néhai nagyi (tkp. Kiss Mari), aki az epizód végén szívet melengetően szól a hátramaradottakhoz. Kell más? Minek?