Anna Margit: „Semmi más célja nincs a művészetnek, mint az őszinteség”

Korabeli riport-részleteket tartalmazó kisfilmmel tiszteleg a 20. század rendkívüli művésze, a 110 éve született Anna Margit feledhetetlen alakja előtt a Fidelio. A videóban megszólal a festőművész fia, Péter Vladimir Munkácsy-díjas ötvös- és szobrászművész, Kiss Dániel Áron műgyűjtő, a Fidelio kutatásának vezetője, Makra Laura, a Nemes Galéria művészettörténésze és Kolozsváry Marianna művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galériában látható Anna Margit-életműkiállítás kurátora.

Anna Margit a 20. századi magyar festőművészet különleges és megkerülhetetlen „különutasa” volt. Olyan egyedi önéletrajz-festő, aki a művészeti és társadalmi normáknak ellenszegülve, a tabuk nélküli őszinteség erejével alkotta meg életművét és képes volt a festészet nyelvén kifejezni mindazt, ami a józan ész számára felfoghatatlan. Alkotásai nehezen sorolhatók bármely képzőművészeti irányzathoz, életművének jelentős részét leginkább a szürrealizmus, illetve expresszív látásmód mentén alkotta meg.

Életrajz

Vidéki zsidó család gyermekeként 1930 körül került Budapestre, ahol Vaszary János magániskolájában kezdte meg tanulmányait. Itt ismerkedett meg Ámos Imrével, akivel 1936-ban házasságot kötött. A nyarakat a szentendrei művésztelepen töltötték, és barátságot kötöttek Vajda Lajossal, Vajda Júliával, Korniss Dezsővel, Bálint Endrével és Fekete Bélával. Ámos Imrét 1940-től gyakran hurcolták munkaszolgálatra, 1944-ben egy németországi koncentrációs táborban halt meg.

Anna Margit 1945-ben az Európai Iskola egyik alapító tagja volt, ahol a hagyomány és a kor modern festészetének együttes jelenléte alakította a csoport művészetét Kállai Ernő, Mezei Árpád és Pán Imre elméleti irányításával. 1948-ban rendezte első gyűjteményes kiállítását, amelyet csak húsz év múlva követett újabb önálló tárlata az Ernst Múzeumban.

Anna Margit művészetében az 1940-es évek elején jelent meg első ízben a bábuábrázolás, amely végigkísérte életművét, és alkalmas volt számára, hogy származása, a háború borzalmai és belső vívódása kifejeződésének eszköze legyen. Az 1960-as évektől gyűjtötte a népművészeti tárgyakat, babákat és olyan egyedi hangulatú, sokszor giccses holmikat, amelyek erőteljes inspirációt jelentettek festészetére is.

Az 1970-es évektől haláláig a háború és a zsidóság, az özvegység, a magány tragédiáját dolgozta fel képein. Még életében, 1984-ben Szentendre városa önálló emlékházat avatott fel ő és egykori férje, Ámos Imre tiszteletére. 1991-ben a múzeum kertjében helyezték örök nyugalomra Anna Margit földi maradványait a művész saját kívánságának megfelelően.

Emlékezet

Anna Margit születésének 110. évfordulója alkalmából a Nemes Galéria 2023 decemberében nagy érdeklődést kiváltó tárlatot rendezett az alkotónak, a Magyar Nemzeti Galériában pedig 2024-ben A bábu megszólal címmel a művész első önálló életműkiállítása kapott helyet.

A Fidelio korabeli riport-részleteket tartalmazó kisfilmmel tiszteleg a művész előtt. A kutatást vezető műgyűjtő, Kiss Dániel Áron a két évvel ezelőtt publikált, ötven év lappangás után előkerült Ország Lili-videó után újra együtt dolgozott a kulturális lap munkatársaival. A felvételen Kiss Dániel Áron mellett megszólal a festőművész fia, Péter Vladimir Munkácsy-díjas ötvös- és szobrászművész, Makra Laura, a Nemes Galéria művészettörténésze és Kolozsváry Marianna művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria kiállításának kurátora.

A videó itt tekinthető meg:

„Semmi más célja nincs a művészetnek, mint az őszinteség” – Anna Margit varázslatos világa

Korabeli riport-részleteket tartalmazó kisfilmmel tiszteleg a 20. század rendkívüli művésze, a 110 éve született Anna Margit feledhetetlen alakja előtt a Fidelio. A videóban megszólal a festőművész fia, Péter Vladimir Munkácsy-díjas ötvös- és szobrászművész, Kiss Dániel Áron műgyűjtő, a Fidelio kutatásának vezetője, Makra Laura, a Nemes Galéria művészettörténésze és Kolozsváry Marianna művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galériában látható Anna Margit-életműkiállítás kurátora.

Részletek a videóból

„Ami jellemző volt anyámra, és amit magától értetődően átörökített rám, hogy nem szabad hazudni. Semmi más célja nincs a művészetnek, mint az őszinteség. A művészetet élni kell. Minden pillanatban művész valaki, akkor is, amikor reggelizik vagy nyugovóra tér, nemcsak olyankor, ha fest vagy alkot valamit. A művészet egy életmód.” (Péter Vladimir Munkácsy-díjas ötvös- és szobrászművész)

„Anna Margit tükröt tartott a kommunizmus által kisajátított, magyar népművészeti tárgyakkal való önkifejezésnek, hiszen ez a fajta folklórgyűjtés, amibe a nagyvárosi értelmiség fogott bele, egy idő után kiüresedett. Ez ellen a szellemi kiüresedés ellen szólalt fel képein keresztül Anna Margit.” (Kiss Dániel Áron műgyűjtő)

„A kiállítótereinkben gyakorlatilag az egész életművön átívelő utat igyekeztünk bejárni, köztük Anna Margit korai, papíralapú munkáit, a szerepdilemmákkal foglalkozó, identitáskereső, önéletrajzi ihletésű alkotásait, az önarcképeit és természetesen a bábuk szerepét is fontosnak tartottuk kihangsúlyozni.” (Makra Laura művészettörténésze)

„Anna Margit hanyagul kezelte a datálást, gyakran hasraütés-szerűen írt dátumot a képekre, hogy körülbelül akkor készülhettek, de amikor az életművet egyben nézzük, jól látszik, hogy biztos nem készülhettek akkor. Helyére kellett tenni a műveket a maguk helyes időrendi sorrendjében, hogy kirajzolódjon az a fejlődési folyamat, amit ilyen gazdagságban, 220 képpel még sosem lehetett együtt látni, mint ezen a kiállításon.” (Kolozsváry Marianna művészettörténész)