Mathias Döpfner, az Axel Springer vezérigazgatója: Németországnak zsidóbbnak kell lennie
Mi az oka a woke és nem woke, a jobboldali, baloldali és iszlamista antiszemitizmusnak? A legrövidebb és legpontosabb válasz: irigység. Pedig a Német Szövetségi Köztársaság profitálhatna egy újfajta bevándorlási politikából.
Ezt írja a Hamász tavaly október 7-i terrortámadásának évfordulójához időzített hosszú véleménycikkében az Axel Springer médiavállalat vezérigazgatója a kiadó lapjában, a Die Weltben. A cikket magyarul a hvg.hu ismerteti.
Mathias Döpfner azzal lepi meg a világot, hogy miközben sokfelé látványosan erősödik az antiszemitizmus, felveti: Németországnak lehetőleg minél több zsidót kellene befogadnia. A részletekről szólva rámutat, hogy a zsidóellenesség immár korszellemnek számít, de most is abból származik, hogy sokan nem tudják elviselni a zsidóság kiváló teljesítményét.
Döpfner azt írja, hogy a zsidók a föld lakosságának mindössze 0,2%-át teszik ki, míg a Nobel-díjak 22%-át érdemelték ki. De az ellenfelek számára az is elviselhetetlen, hogy az amerikai milliárdosok körülbelül egyötöde zsidó. Olyan cégeket alapítottak, mint a Google, a Facebook, az Oracle vagy a Dell.
Az üldöztetések évszázadai során a tudás jelentette a zsidók számára a túlélést. A kirekesztés láthatólag elősegíti a kiválóságot, elsősorban intellektuális téren. A zsidó kultúra a képzésre épül, éspedig abból a tapasztalatból, hogy a tudást nem lehet elvenni. Ennek megfelelően a kutatást, a kritikus gondolkodást és az értelmiségi kíváncsiságot mozdítja elő. Izrael 4 éve a GDP majdnem 6%-át fordította kutatás-fejlesztésre, Németország csupán 3,2%-ot.
A rosszindulat a 20. században is jelentősen hozzájárult a régi-új német és osztrák antiszemitizmushoz. És ez máig így van. A jelenség az egyetemekről indult ki, mert akadnak, akik számára elviselhetetlen, milyen sikereket ér el a parányi Izrael egy sivatagi területen. Ez jóformán folyamatos provokációval ér fel: ők miért igen, és mi miért nem?
Csak ez magyarázza, hogy a világ szemében a zsidó állam lett az agresszív Góliát a közel-keleti háborúban, miközben a szomszédos arab országok bőven befogadhatnák a palesztinokat, de nem teszik. A tények kiforgatása alapelem az iszlámisták propaganda küzdelmében. A Hamász barbár támadásáról már szinte szó sem esik.
A szerencsétlen gázai áldozatok, akiket a terroristák eleven pajzsként használnak, szeretnének felkiáltani, hogy szabadítsák meg őket a milíciától. Ám az irigység elvakultságot, szegénységet és visszafejlődést hoz. A legtehetségtelenebbek veszik át az uralmat. És ez a felfogás nagy sebességgel terjed német földön.
Csakhogy a kormány a köz javára fordíthatná a világhangulatot, ha módosítana a bevándorlás politikáján: fel kellene ajánlania, hogy a zsidók gyorsított eljárással kaphatnak állampolgárságot. Ily módon igazolhatná, hogy a zsidó élet valóban a német kultúra része, illetve hogy az antiszemitizmusnak nincs helye az országban. Merthogy jelenleg nagy a szakadék szó és tett között.
Módszeresen magához csalogathatná a legnagyobb tehetségeket. Döpfner fogadást ajánl: ha Mecklenburg-Előpomeránia, amely területre körülbelül akkora, mint Izrael, holnaptól zsidó bevándorlókat telepítene be, akkor 10 év múlva ott lennének a legjobb egyetemek, ott működne a legtöbb startup cég, ugyanakkor a tartomány az egy főre jutó jövedelem alapján verne mindenkit.
