Leszámolhatunk-e Hitlerrel?

A L’Harmattan Kiadó november 21-én, szerdán, 18 órakor mutatja be Bokor Miklós és Wiener Pál Leszámolhatunk-e Hitlerrel? című könyvét. A kiadványról, melynek alcíme Pszichoanalitikus szemléletű tanulmány, Erős Ferenc és Karády Viktor beszélget. A rendezvényen részt vesz az egyik szerző, Wiener Pál is. Helyszín: Kossuth Klub, 1088, Múzeum u. 7. Az alábbiakban a könyv előszavát közöljük.

 

A huszadik századi történelem meghatározó szereplői közül valószínűleg Adolf Hitler volt az, aki leginkább kiváltotta a pszichológusok és pszichiáterek érdeklődését. A történészek többsége elveti ugyan a Hitler elmebetegségével operáló vagy a nácizmus jelenséget az ő egyedi karaktervonásaira visszavezető magyarázatokat, ám ettől függetlenül fennáll a kérdés: megannyi hasonló sorsú, hátterű vagy származású kortársa közül miért éppen ez az Adolf Hitler nevű figura kerülhetett a „Führer” pozíciójába? Vajon csupán saját, őrült fantáziáit és gyilkos szándékait szuggerálta rá német népre, vagy pedig prototípusa volt az Adorno és munkatársai által leírt tekintélyelvű vagy fasisztoid személyiségnek mint karaktertípusnak, a „német kispolgárnak”, megtestesítve annak lelki alkatát, karakterét, attitűdjeit, gondolkodásmódját? Hitler alakja újra és újra arra csábítja a pszichológusokat és pszichiátereket, hogy „megfejtsék” személyiségének titkát, diagnosztizálják esetleges mentális betegségét, személyiségzavarát.

A Franciaországban élő Wiener Pál pszichiáter és Bokor Miklós festőművész jelen könyve, amely franciául 2010-ben jelent meg, figyelemre méltó hozzájárulás a Hitlerrel és a nácizmussal foglalkozó pszichológiai szakirodalomhoz. Munkájuk, amelyet „pszichoanalitikus szemléletű tanulmánynak” neveznek, a gyűlöletről szól, a nácizmusról és antiszemitizmusról, amelyet Adolf Hitler baljós figurája jelképez. Könyvükben pszichopatológiai szempontból rekonstruálják azt a folyamatot, amelynek során Hitler fanatikus, gyűlölettől megszállt politikussá vált. Elemzésük megerősíti, hogy a későbbi náci vezér különleges adottságokkal rendelkező, ám erősen patogén családban felnövekvő, rendkívüli módon elhanyagolt gyermek és serdülő volt; pszichózisának csírái már ekkor kialakulhattak.

Korai életszakaszának traumái mellett a szerzők különös jelentőséget tulajdonítanak a önmitológiájában fontos szerepet játszó „pasewalki víziónak”, amelyben megvilágosodott küldetése, az éppen totális háborús vereséget szenvedett Németországnak „a zsidók uralma alóli felszabadítása” és újból naggyá tétele. Wiener és Bokor meggyőzően hozza összefüggésbe Hitler látomását a pszichózis természetével és a paranoiás személyek pszichikus működésével kapcsolatos általános klinikai tapasztalatokkal. Könyvükben azt is megvilágítják, milyen történelmi és társadalom-lélektani feltételek között válhatott a Hitler által meghirdetett szélsőséges nacionalizmus és gyilkos szándékú antiszemitizmus tömegeket mozgósító erővé.

Wiener Pál és Bokor Miklós munkája nem csupán egy újabb adalék a Hitlerrel foglalkozó pszichológiai szakirodalomhoz. Könyvüket elsősorban figyelmeztetésnek szánják arra, hogy Hitler rossz szelleme ma is köztünk van, s ha ezzel a szellemmel nem számolunk le, akkor korunk vallási és politikai fanatikusai, „az eljövendő apokalipszisek mai prófétái” Hitleréhez hasonló utat járhatnak be.

Erős Ferenc