Az Akadémia ízekre szedte Schmidt Mária 30 milliós tanulmányát

Élesen bírálta az Akadémia egyik kutatóközpontja a Sorsok háza Schmidt Máriához köthető koncepcióját. A birtokunkba került dokumentum szerint a tervezet „ellentmondásos, gondatlanul szerkesztett munka”. A Terror Háza igazgatónője viszont a napok óta folyó vitában többször hangsúlyozta, a Lázár János által az MTA-nak is elküldött anyag csak egy „előzetes” koncepció volt, azóta kidolgozták már a véglegeset.

„A koncepció szakmailag nem eléggé megalapozott, olykor ellentmondásos, sietős, gondatlanul szerkesztett munka, súlyos szerkezeti aránytalanságokkal” – olvasható a hvg.hu birtokába jutott MTA-s dokumentumban, amely a Sorsok Háza nevű projekt Schmidt Mária felügyeletében készült tervezetét elemzi.

A kormány még 2013-ban döntötte el, hogy új holokauszt-emlékközpontot, illetve oktatási központot hoz létre Sorsok Háza néven. Ennek szervezésével, vezetésével a Terror Házát is irányító Schmidt Máriát bízták meg. Az emlékhelyet már tavaly, a holokauszt magyarországi emléknapján meg kellett volna nyitni, de létrehozása csúszik – a józsefvárosi beruházás 80-90 százalékos készültségnél tart. A projektet a kezdetektől heves viták övezték, legutóbb Schmidt és Lázár János között alakult ki vita a kiállítás koncepciójáról. A Miniszterelnökség ugyanis a birtokában lévő Schmidt-koncepciót elküldte véleményezésre a zsidó szervezeteknek és többek között a Magyar Tudományos Akadémiának (MTA). A Népszabadság hétfőn arról írt, a koncepciót a zsidó szervezetek „agyagba döngölték”.

Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjában készült hat oldalas elemzés arra a következtetésre jutott, hogy a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány által készített koncepció lényegében nem alkalmas az általa kijelölt célok elérésére. Az MTA-s dokumentumot a kutatóközpont főigazgatója, Fodor Pál írta alá.

Nem is magyar gyerekek fotói?

A birtokunkba jutott jelentés legfőképp a konkrétumokat hiányolja. Szóvá teszi, hogy a 200 oldalas koncepció 90 százalékát a tervezet kiállításra szánt filmek, fényképek, térképek listája teszi ki, a kiállítási koncepció alig másfél oldal, az egyik beígért vázlatot nem is találták meg az anyagban. Az MTA szakemberei megjegyzik, néha még az oldalszámok sincsenek jól megadva. A jelentés szerint a Schmidt nevéhez kötődő koncepció aránytalanul sokat foglalkozik az intézmény nevével (Sorsok Háza), és keveset a múzeum felépítésével. A kommunikációs terv nem határozza meg az elérni vágyott kor-, célcsoportot – jegyzik meg.

Az MTA kutatói észrevételezik, hogy a koncepció csak egy alapítványtól származó képeket használ (közel 40 oldal terjedelemben) minden azonosító adat nélkül. Köztük vannak rosszul datáltak: 1944-esnek van feltüntetve például két 1941-es fotó. A fényképeket rendelkezésre bocsátó Klarsfeld Alapítvány a Vichy-Franciaországban elkövetett náci büntettek kutatójaként ismert, a magyar holokauszttal eddig nem foglalkozott. Kérdésként vetődik fel a véleményezőkben, hogy egyáltalán magyar gyerekek fotóit sorolja-e a koncepció 40 oldalon keresztül?

A szakemberek szerint a koncepció komoly hiányosságokat tartalmaz, szakmailag, tudományosan kifogásolható. A haláltáborok felsorolásánál az egyiket, Sobibort kifelejtették, illetve koncentrációs táborokat tekint a koncepció megsemmisítő tábornak. Olyan szavakat használ a tervezet, melyeket a több évtizedes szakirodalom nem is ismer, az embermentő papok, szerzetesek listájáról az MTA-jelentés szerint hiányzik a boldoggá avatott Salkaházi Sára és Slachta Margit, más nevét pedig helytelenül írták le. (Az MTA szerint Slachta nevét később megemlítik, de nem a listán, viszont így a kocepcióban “némileg zavaró módon” kerül elő a neve.)

Ugyanakkor elismerő elemeket is tartalmaz az értékelés: a gyerek-emlékhely létrehozásának indoka (az életkori azonosság segíti az érzelmi azonosulást) jó, ahogy a nemzetközi beágyazottságra törekvés is, illetve az állampolgári nevelésre is alkalmas. Előnye a jövőorientáltsága, hogy nem a sebek-sebhelyek felszakítása a célja – írták a kutatók.

Ellentmondásos anyag

Az MTA-s dokumentum szerint a következők nem derülnek ki az anyagból:

• a magyarországi holokauszttal vagy általában a holokauszttal akarnak-e foglalkozni?
• a tervezet ismeretterjesztő anyagokból nem derül ki, hogy milyen út vezetett az 1944-es német megszállást követő tragédiához. Az MTA szerint „a vészkorszak tárgyalásánál megkerülhetetlen a megelőző időszak, a Horthy-rendszer, illetve a magyarországi antiszemitizmus történetének legalább rövid bemutatása
• a koncepció ellentmondásos az MTA-s jelentés szerint, mert miközben amerikai és nemzetközi példákat sorol, azt hangsúlyozza, hogy a regionális történelem bemutatására kell összpontosítani
• a kutatók nem értik, miért a józsefvárosi pályaudvaron akarják létrehozni az emlékhelyet, ha a koncepció kidolgozói maguk is megjegyzik a dolgozatban, hogy „a régi állomásépület nem alkalmas ilyen korszerű, interaktív kiállítás megvalósítására”
• nem derül ki, hogy „miképpen kívánják érzékeltetni a Holokauszt történeti hátterét”, miképpen akarják a megmutatni a gyerekeknek, fiataloknak, hogyan lehet ilyen éles történelmi helyzetekben jó és rossz között választani
• nem tisztázzák, “hány ember, milyen szervezeti rendben, milyen költségvetéssel tudja biztosítani a működést”.
• A teljes cikk itt olvasható.