A rabbi dadogó lánya
Az énekesnő szó nem fejezi ki azt a rengeteg mindent, amit a gyerekkora óta dadogó Victoria Hanna a hangjával művel. A hang határait vizsgálja, mikor betűket rág, szótagokat nyel, szavakat lő a szájából, nyújtja, préseli, köpi és énekli őket. Ritmikus, vad hiphop-ot űz ősi héber szövegekkel.
Nekem kicsit furcsa, hogy a vallásos társadalmat többségében elítélő Izraelben az “Álef-bet” című szám néhány hét alatt sokszázezres nézettségű sikert aratott a neten. Főleg ha figyelembe veszem, hogy a klipben szereplő lányok a legszigorúbb szemérmességi szabályoknak megfelelő egyenruhába vannak öltözve, és az egyetlen kihívó intimitás a klipben az az ábécét recitáló tanító néni kapcsolata a szavakkal.
A dalszöveg a Szukkót hetedik napján, Hósáná Rábá-kor mondott Hozsánna (szabadíts meg) imádság első része. Az a különleges ebben az imában, hogy az egymás követő mondatok a héber ábécé, az álef-bet sorrendjében kezdődnek.
Több szimbolikus dolog is megjelenik a klipben: a fűzfaággal, mellyel Hanna a táblát csapkodja, a hósáná rábá szertartás részeként a férfiak a földet verik, hogy így felébresztve azt gazdag termést hozzon.
A nyitott könyvre folyó méz sem csak a zsidó újévi alma-méz hagyományra utal. A vallásos szülők három éves korban a gyereket a rabbihoz viszik ábécé tanulás végett, aki mézet önt a könyvre, majd mond egy betűt, amit a gyerek megnyal és utána mondja.
Hanna elment egy rabbihoz és lefényképezte imádkozó mozgását, aztán kutatást végzett szukkótkor a zsinagógában a Hósáná alatti hajlongásról. A Lúláv és az Etrog rázása gyakorlatilag térben végzett provokáció, mely felrázza az égben és a földön lévő szel(lem)eket, arra ösztönözve őket, hogy az idén esős évad legyen. Hisz végül is mit jelent az eső? Beteljesülést (geshem-hagshama).
