Misna magyarul – Béicá 1.

“Bét Sámáj azt mondja: (ünnepen) nem visznek létrát a közterületen az egyik galambdúctól a másik galambdúcig, de egy dúcnál viheti nyílástól nyílásig. Bét Hilel megengedi.”

Misna, magyarul Ismétlés (héberül מִ‏‏שְׁנָה misná) a Biblia utáni zsidó irodalom, az úgynevezett szóbeli tan (tórá se-beal-pe) alapja. Alapvetően a Tóra rendelkezéseihez kapcsolódó kérdések és válaszok, valamint az azokból leszűrt vallástörvények (halácha) gyűjteménye, ezen kívül rövidebb elbeszéléseket, tanításokat is tartalmaz. Végleges összeállítása Jehuda Hanászi nevéhez köthető.

A P’száhim (Pészahok) traktátus befejezése után most a Béicá traktátus fordítását közöljük. A Béicá (jelentése: tojás)  a bibliai ünnepek (jom-tov) szabályairól szól, amennyiben azok eltérnek a szombat törvényeitől, például a szállítás, vagy az ételek dolgában.

 

Béicá traktátus (Moed rend)

Béicá 1

 

1/1

Béicá (tojás), melyet ünnep napján tojtak:[1]  Bét Sámáj szerint megehetik, Bét Hilel szerint nem ehetik meg. Bét Sámáj: a kovász akkora lehet, mint az olajbogyó, és a hámec pedig akkora, mint a datolya. Bét Hilel szerint egyik sem haladhatja meg az olajbogyó méretét.

 

1/ 2

Aki állatot vagy szárnyast vág ünnep napján, Bét Sámáj szerint, kiemeli az ásóval a földet és befedi (a vért). Bet Hilel szerint, ne vágjon ünnepnapon, csak ha előtte való nap előkészítette az ásónyi földet, de abban megegyeznek, ha már vágott (és az ásó a földben van) ásnia kell, hogy a vért elfedje.

 

1/ 3

Bét Sámáj azt mondja: (ünnepen) nem visznek létrát a közterületen az egyik galambdúctól a másik galambdúcig, de egy dúcnál viheti nyílástól nyílásig. Bét Hilel megengedi.[2] Bét Sámáj azt mondja, ne vegyen onnan, csak ha megzavarta őket az előtte való napon.[3] Bét Hilel azt mondja, csak akkor, ha megjelöli őket, pl. így: ezt és ezt elveszem.

 

1/ 4

Megjelölte a feketéket és helyettük fehéreket talált, vagy megjelölte a fehéreket és feketéket talált, (megjelölt) kettőt, és hármat talált, tilos elvenni ezeket. Megjelölt hármat és kettőt talált: szabad. (Megjelölte) a fészekben, és a fészek előtt voltak, tilos (elvenni őket). Ha csak ezek voltak ott, szabad.

 

1/5

Bét Sámáj szerint nem húzzák félre a redőnyt. Bet Hilel megengedi, de még azt is hogy leeresszék. Bét Sámáj azt mondja, nem veszik kézbe a mozsárverőt, hogy húst puhítsanak vele. És Bét Hilel megengedi. Bét Sámáj azt mondja: nem fektetnek (kikészítésre való) bőrt ajtószőnyegnek, és nem is emelik onnan fel, csak akkor, ha van rajta olajbogyónyi hús. Bét Hilel megengedi. Bét Sámáj azt mondja: nem viszik ki a csecsemőt, se a lulávot,[4] se a Tóra tekercset a közterületre. Bét Hilel megengedi.

 

1/6

Bét Sámáj azt mondja: nem visznek kalácsot, se adományt a papnak az ünnepen, akár az előző, vagy azon a napon választották ki. Bét Hilel megengedi. Erre Bét Sámáj azt válaszolta: gzerá sává – analóg eset, mert ahogy a kalács és a papi ajándék, ugyanúgy a trumá is papi ajándék, és ahogy nem hoznak trumát ünnepnapon, más ajándékot se lehet hozni. Erre Bét Hilel így válaszolt: nem, mert, ha azt mondtátok, hogy a trumá nem választható le ünnepen, akkor az ajándék kiválasztható?

 

1/7

Bét Sámáj azt mondja: fűszer őrölhető fa mozsárban, a só pedig korsóban, fa mozsár örlővel. Bét Hilel pedig azt mondja: fűszer őrölhető a szokott módon kőmozsárban, a só pedig fa mozsárban.

 

1/8

Aki hüvelyeseket válogat ünnepen. Bét Sámáj azt mondja: kiválogatja az ehetőt és megeszi. Bét Hilel azonban így vélekedik: válogat az ölében, kosárba önti vagy tálba, de nem asztalon csinálja és nem szitával és tölcsérrel.[5] Rábán Gámliel azt mondja: még vízbe is áztatja és leönti róla a hulladékot.

 

 

1/9

Bét Sámáj azt mondja: ünnepnap nem küldhetnek, csak kész (étel) adagot. Bét Hilel válasza: állatot és szárnyast is lehet küldeni, akár élőt, akár vágottat. Küldenek bort és olajat, lisztet és hüvelyeseket, de gabonafélét nem. Rabbi Simon megengedi a gabonát.

 

1/10

Ruhaneműt is küldenek, akár varrott, akár nem varrott. Akkor is, ha van benne kilájim, és ha az ünnepre szükséges. De nem szögezett szandált, se olyan cipőt, amely nincs megvarrva. Rabbi Jehuda azt mondja: fehér cipőt sem, mert az szakembert[6] igényel. A szabály így szól: minden, ami az ünnepen használható, küldhető az ünnep napján.

 

[1] A fent szereplő három példában a Bét Sámáj féle vélemény enyhébb a Bét Hilel féle véleménynél.

[2] A létra hordozását a privát területen, ünnepen.

[3] Ne vegyen: a galambdúcban lévő fiókák közül.

[4] Luláv: sátoros ünnepi pálmaág.

[5] Mert akkor úgy tűnne, hogy nagyobb ételmennyiséget készít.

[6] Hogy feketével befesse.