Az égő áldozat – Misna magyarul, Zvahim 9.

Raban Gámliel azt mondta: minden, amely az oltárra alkalmas, nem is jön onnan le, amíg teljesen el nem ég, másképp: bármi, amely az égő áldozathoz hasonló módon felkerül, onnan nem jön le, hanem teljesen elég.

 

A Misna ötödik rendjének címe : “Kodasim”, magyarul “Szent dolgok“. A szent dolgok a jeruzsálemi szentély szolgálatához tartozó áldozatok, az áldozati állatok levágása, a papok (kohánim) szolgálati szabályai és beosztása.
A kodasim rend tizenegy traktátust tartalmaz, melyek közül az első a zváhim, melynek jelentése: a szentélybe hozott áldozati állatok vágása.

Zvahim traktátus , 9. fejezet, a Kodasim c. rendből

 

Zvahim 9/1

Az oltár megszenteli azt, amely áldozatra alkalmas. Rabbi Jehosua azt mondja: minden, amely alkalmas arra, hogy elégessék az oltáron, (nem kerül le az oltárról):  “ez az égő áldozat, melynek tüze ég az oltáron” (Lev 6, 2), vagyis az olá[1], amit az oltárra helyeztek, onnan nem kerül le többé, (amíg teljesen el nem ég). Raban Gámliel azt mondta: minden, amely az oltárra alkalmas, nem is jön onnan le, amíg teljesen el nem ég, másképp: bármi, amely az égő áldozathoz hasonló módon felkerül, onnan nem jön le, hanem teljesen elég. Mi a különbség Rabbi Jehosua és Rábán Gámliel között? Csak a vér és a libáció, (bor). Rábán Gámliel azt állítja, hogy a vér és a libáció sem “jön le” (míg el nem ég), Rabbi Joshua szerint lejön. Rabbi Simon azt mondja: ha a zevah (áldozat) kóser, a libáció pedig pászul (nem kóser), vagy a zevah nem kóser és a libáció kóser, vagy ha mindkettő pászul, a zevah akkor se jön le az oltárról, de a libáció igen.

 

Zvahim 9/2

A következőket még akkor sem veszik le az oltárról, ha egyszer már felkerültek. Ezek a vér és a zsiradék, melyeket éjszakára félretettek az oltár mellé, az áldozati zsiradék, melyhez tisztátalanság került, vagy mely a szabályos határon kívülre került, vagy ahová alkalmatlan (pszulim – emberek) hintettek vért. [2]  Rabbi Jehuda azt mondja: Az, amelyet éjszaka vágtak le, vagy amelynek vérét kiöntötték, vagy a függönyön kívülre helyeztek, vagy amit felhoztak és visszavittek. Rabbi Simon azt állítja: ha a szentélyben alkalmatlanná válik, az oltárra (öntik), ha nem a szentélyben lesz alkalmatlan, elviszik onnan.

 

Zvahim 9/3

A pszulim (alkalmatlanságok) melyek nem a szentélyben történtek, há roveá ve há-nirbá, (a hím és a nőstény állat, melyet bestiálisan használtak), állat, melyet bálványként tiszteltek, vagy olyan állat, mellyel prostituáltnak fizettek, vagy tiltott keverék, (kilájim) [3] vagy tréife  vagy hibás, pl.  cézárral született állat. Rabbi Ákivá megengedte a (testi) hibás állatot. Rabbi Hánina a papok helyettes (vezetője) azt mondta: az én apám eltávolította a hibás állatot az oltár mellől, egyszerűen lelökte őket az oltárról.

 

Zvahim 9/4

Miként nem távolíthatók el, ha egyszer feljutottak, nem fognak feljutni, ha egyszer eltávolították őket.  És ha az állat élve feljut az oltár legtetejére, el kell távolítani. Ha a nem testi hibás, égő áldozatnak való (olá) élve feljut az oltár tetejére, el kell távolítani. Ha az oltár tetején lett levágva, ott ahol van, meg kell nyúzni, és fel kell darabolni.

 

Zvahim 9/5

Ha az oltárra feljutottak, el kell őket onnan távolítani: ilyen a magas szentségű áldozat húsa, vagy a kisebb szentségű áldoztaté, mely a papok eledele, az omer ételáldozat maradéka, a sávuot ünnepi két cipó, a füstölőáldozati étel, a bárányok gyapja, a bakkecskék szakáll-szőre, a csontok, az inak , és a talpak. Írva van (Lev 1, 9) “a papok elfüstölik teljesen az oltáron.” De ha levágják az állatról (pl. a talpát), nem füstölődik el teljesen, és az égőáldozat húsa és vére sem lesz elfüstölve a maga teljességében: “égőáldozatot áldozol az oltáron az uradnak, Istenednek”  MTörv 12, 27.

 

Zvahim 9/6

Ha ezek közül, (csontok, stb.) melyet nem kell az oltárról levenni, mégis leesik valami, nem kell visszatenni. Hasonlóan, a leesett széndarabokat se kell visszatenni. Áldozat darabjai azonban, melyek éjfél előtt leestek az oltárról, vissza kell tenni őket, de hozzájuk nyúlhat. Ha éjfél után leesnek darabok, nem kell pótolni, és nem lehet az áldozati húshoz hozzányúlni.

 

Zvahim 9/7

Miként az oltár (héb. mizbeah) szentséggel szolgál annak, ami erre alkalmas, a feljáró is, a rámpa (héb.  keves). Miként a mizbeah és a keves felszentelnek, ugyanígy az oltár szerszámai is. A folyadék edényei felszentelik a folyadékot (olaj, bor, vér), a száraz mérték edényei is felszentelnek. Kétféle mérték van: az iszáron és fél-iszáron. A folyadék edénye nem szenteli meg a száraz anyagot, és a száraz anyag edénye nem szenteli meg a folyadékot. Ha a szent edény lyukas, még használható az előbbi célből, de ha nem, nem szentelnek. Ezek az edények csak a szentélyen belül szentelnek.

 

[1] olá: az égő áldozat, melyet teljességgel elégetnek

[2] ezek a dolgok érvénytelenik azz áldozatot.

[3] pl. Kecske és bárány keveréke