Zsinagógát, kultúrközpontot avatott fel Ronald S. Lauder

„Szarvas szebb, mint volt…”

Zsinagógát, kultúrközpontot avatott fel Ronald S. Lauder

– Amikor Európában utazom, gyakran ta­lálkozom olyan gyerekekkel, akik meg­járták Szarvast. Legutóbb távolabb, Üz­begisztánban mesélte el nekem három fiatal az itteni élményeit. Fogalmam sincs, hogy miként kerültek annak ide­jén ide, de ugyanolyan pólóban üdvözöl­tek, mint amilyen most rajtatok is van…

Így kezdte beszédét Ronald S. Lauder a tábor lakóihoz fordulva, miután kö­szöntötte a vendégsereget 1998. július 19-én, és megállapította, hogy Szarvas szebb, mint volt. A megjelentek között volt Schweitzer József országos főrab­bi, Joel Alon Izrael Állam és Peter Tufo, az USA budapesti nagykövete, Art Sandler, a Joint kelet-európai részlegének el­nöke, Bán György, a Ronald S. Lauder Alapítvány Magyarország elnöke, Israel Sela, a Joint magyarországi irodájának igazgatója és dr. Ralph Goldman, a Jo­int tiszteletbeli alelnöke, akinek méltatá­sával folytatta avatóbeszédét Ronald S. Lauder:

– Ez a tábor sohasem jött volna létre dr. Ralph Goldman nélkül. Ő, mentorom és ihletőm tíz évvel ezelőtt kezdemé­nyezte egy tábor teremtését. Mások, vele szemben, igyekeztek lebeszélni, mond­ván, hogy a szülők egy zsidó táborba nem küldik el gyerekeiket ezen a tájon. Ő azonban bátorított, és állhatatosan hitt abban, hogy ezeknek a gyerekeknek zsi­dó azonosságtudatot adhatunk, és jól ér­zik majd magukat egy ilyen közösség­ben. Megkérdeztem Goldmant, hogy mi­lyen nyelven beszélnek majd egymással? Azt válaszolta, hogy bízzuk csak rájuk, a héber dalok és a zsidó táncok majd összehozzák őket, ez lesz a közös nyelv. Ma, amikor itt kezet ráztam közületek sokkal, nem tudtam, hogy kinek Magyar- ország a szülőföldje, ki jött Jugoszláviá­ból, Németországból, Csehországból. Ez Goldman úrral közös álmunk megvalósulása, a Jointtal való együttműködés gyü­mölcse.

(Az új épülettömb elkészülése 57 millió forintba került, s ennek költségét – mint az eddig itt megvalósult összes beruházásét – Lauder úr viselte. A tá­bor üzemeltetésének rezsijét azonban a Joint állja, biztosítja a zavartalan mű­ködés anyagi, személyi feltételeit, ellen­őrzi adminisztrációját.)

Ismét az avatóbeszédből idézünk:

– 1992-ben a tábor már felvirágzott, amikor bekövetkezett a tragédia: Buenos Airesben terroristák bombája megsem­misítette Izrael Állam argentínai követsé­gét Az izraeli konzul, David ben Rafael, Ralph Goldman fia, az áldozatok között volt. így annak az apának, aki olyan sokat tett a zsidó gyerekek neveléséért, jövő­jéért, elpusztította fiát az antiszemita gyű­lölet. Ez a merénylet arra figyelmeztet, hogy az antiszemitizmus még mindig reá­lis veszély, még mindig szedi áldozatait.

A szónok ezután Goldman úrhoz szólt:

– Az én tisztem, hogy felavassam a fiad emlékére emelt és az ő nevét vise­lő kulturális központot, amely megtelí­tődik imával, tanulással és nemes idő­töltéssel. Ez a központ több, mint egy épület: gyökere lehet annak a jövőnek, amelyet az itt megforduló ifjak teremte­nek meg. Lehetőségük lesz azt a példát követni, amelyen fiad járt. Egy épület sohasem pótolhat egy elveszett gyer­meket, de biztosíthatja, hogy neve so­se felejtődjön el. Dávidra egy olyan ha­gyomány folytatójaként emlékeznek majd, amelyet apja kezdett el. S e ha­gyományt nemzedékek folytatják, kö­vetik, olyanok is, akik itt, Dávid házá­ban tanulták meg, hogy mit jelent zsi­dónak lenni. Dávid gyermekei, Noah és Jonathan, özvegye és testvére, felesé­gem és a magam nevében megköszö­nöm, hogy ezt a csodálatos épületet Dávid házának, Bet Davidnak nevezté­tek el. Dávid sírjára Mikha próféta sza­vait véstük: „Tégy igazságot, és menj szerényen Isteneddel…”