Lázadás
NAGY ZOPÁN
Lázadás
(Montázs a tizenöt éve elhunyt I. B. Singer Mesüge című regénye nyomán)
Uramisten, szokatlanul hosszú és eseménydús ez a nap…
Ilyen az irodalom, ha ér valamit, csupa cselekmény.
Nem enged teret a közhelyeknek, a szentimentális
borongásnak…
Hogy ha hiszünk is Isten bölcsességében,
Tagadhatjuk, hogy csak jó származhat tőle…
Avatotton gondoskodom róla, hogy ne csak írásaimban
Gerjesszem a feszültséget, hanem az életemben is.
Mágnesként vonzóm a kárhozott lelkeket –
búskomorakat,
Öngyilkosjelölteket, rögeszmék, küldetések…
megszállottjait.
Uramisten, szokatlanul hosszú és eseménydús ez a nap…
(Bármit tesz vagy mond az ember, a jövő csupán
a múltat ismétli.
Gyakran fantáziáltam arról, hogy a szemem láttára
Megy végbe valami Kozmikus változás… – De:
Mi is az Isten ? – A fejlődést vezérlő Rend, az Erő,
Amely az égitesteket mozgatja… meg a többit…)
Uramisten, szokatlanul hosszú és eseménydús ez a nap…
A rend, ha ugyan létezik, annyi nekem, mint a tavalyi hó.
Hiába aratom sikereimet (tegyük hozzá,
Aprócskákat), a depressziómnak se vége, se hossza.
Szentséges Isten, ugyanott tartok, mint húszévesen…
(Ó, gödölye, gödölye, aki kapja, marja…
Ropja mind a gyerek, ha anyját veri apja…
Az emberek lopnak, mint a szarka. – Freud az egész
Elméletét a Gemara két lapjáról lopta, Brakhot
Traktátus Ha-roe fejezetéből. Spinoza a Sir Ha-Ikhudból
lopott…)
Úgy éreztem, kísértet fekszik köztünk, és elválaszt
egymástól.
A zsidónak megvan a maga külön élősdije, ami sajnos
elpusztíthatatlan.
Régtől tapasztalom, hogy az erőszak… (a gyilkosság…)
a halál
Emlegetése felkorbácsolja a bujaságot.
Uramisten, szokatlanul hosszú és eseménydús ez a nap…
(A szenvedély pillanataiban hallottam már sikolyokat:
„ Ölj meg! Tépj szét! Döfj agyon! – Atavisztikus vágyak
A torkokból… – Magam is elveszett lélek vagyok…
Apám él! – Hitler, a vérkorszak, a háború nem igaz.
Lidérces álom volt csupán. – Megborzongtam
és felriadtam…)
Uramisten, szokatlanul hosszú és esemény dús ez a nap…
A világ (vagy) az ember külső burka (a klipa) fölszakad.
Isteni szikrák szárainak az alant tátogó szakadékba…
(A művészetnek volna mit meríteni az ősi misztikusok
Jelképeiből…) – „El mólé ráhámim… -*
A gyászima elmarad…
(Elkerülés ünnepe: Peszáh. – Elbóbiskoltam…
Ott volt apám a széderestén a kifliben,**
Anyám a szombati ünneplőjében… Az abroszon
Ott álltak az ezüst gyertyatartók, a bor; a keserű füvek,
A tojás, a lábszárcsont: a szédertálban…)
„Amíg pislákol az élet, minden jóvátehető.”
Az eget vörösre festették a város fényei,
Holdtalan volt, csillagtalan, amolyan kozmikus seb.
(Eszembe jutott a braclavi Nahman rabbi mondása.)
Uramisten, szokatlanul hosszú és eseménydús ez a nap…
Uramisten, szokatlanul hosszú és eseménydús ez a nap…
Hát tehetek én arról, hogy egyszerre több nőt is szeretek?
Mózes is megkívánta azt a néger nőt…
Hol van az megírva, hogy én Mózesnél,
Meg Jákob pátriárkánál szentebb életű legyek?
(Mint az orvostudománnyal dacoló, halált hozó mikrobák,
Az irodalom gonosz manói se adják fel soha.
Egyre kutatják a gyöngéket, a sebezhető pontokat.
Minél több készül el a műből, annál kimerültebb az alkotó,
S annál jobban elpimaszodnak az efféle kártevők…)
Sűrűn eszembe jutottak a kabbalisták szavai,
Miszerint az ember a tikkunért*** küldetik e világra.
Hittem, hogy Isten regényíró, aki azt ír, amit akar,
s olvasni Kell Őt az egész világnak, eltöprengeni,
hogyan is gondolta.
Uramisten, szokatlanul hosszú és eseménydús ez a nap…
Uramisten, szokatlanul hosszú és eseménydús ez a nap…
Számomra a szeretet azonos volt a szabadsággal.
(Igaz: a legnagyobb szenteknek is voltak kétségeik…)
A szabadság nem maradhat passzív, teremteni akar.
Lehetőségek végtelenségét kívánja. Szerelmet…
Az élet elhúzódó válság, vége-hossza nincs küzdelem.
Ami leginkább elborzasztja az élőket –
a halál talán mérhetetlen üdvösség forrása.
Hogyan lehetne vége annak, ami végtelen?
Uramisten, szokatlanul hosszú és eseménydús ez a nap…
* „Irgalmas Isten…”
** Halotti ruhában
*** A holtak lelki üdvéért adott vendégség (szó szerint: javítás, héber)
Címkék:2006-12