Ingatlanmegváltás – Hogyan osztják föl a pénzt? Igazi választás lesz?

Ingatlanmegváltás

Hogyan osztják föl a pénzt?

A magyar állam az 1998-ban kötött meg­állapodás keretében a múlt esztendőben összesen 608 millió forintot fizetett a Mazsi­hisz kasszájába azokért az ingatlanokért, amelyeket a Mazsihisz visszaigényelt, de a megállapodás értelmében az állam azokat nem természetben adja vissza, hanem éves járadékot fizet értük. 165 millió forintból tartalékalapot képeztek, amelynek felhasz­nálásáról majd az idén hoznak döntést – tá­jékoztatott dr. Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke. A vidéki hitközségeknek juttatandó pénz elosztásáról tavaly, Miskolcon tartott összejövetelükön határoztak a közösségek képviselői. Eszerint a járadékból juttatandó összeg nagyságát befolyásolta az egykor el­vett ingatlanok értéke, a közösség jelenlegi létszáma, vallási és közösségi életének in­tenzitása (pl. van-e rendszeresen minjen?), felújítandó ingatlanainak száma és az ehhez szükséges pénz. A 443 milliós összeget az alábbiak szerint osztották szét. A pénz felvételét rendkívül szigorú felté­telekhez kötötte a Mazsihisz adminisztráci­ója. A kedvezményezett vidéki hitközség képviselője szerződést írt alá, amelyben – a keszthelyi közösség vezetője, Goldschmied István elmondása szerint – még az is szerepelt, hogy a pénzt átvevő azért „teljes vagyonával felel”. Az összeg felhasz­nálása kötött, elsősorban ingatlanok (zsina­góga, szeretetotthon, egyéb) fenntartására és a hitéletre költhető el. 50 ezer forint fel­etti megrendelés esetén az érintett hitköz­ség már több pályázatot is köteles bekérni a kivitelezőktől. Keszthelyen egyébként a temető és a zsinagóga felújítására fordítot­ták a rájuk eső 800 ezer forintot.

Létszámát tekintve a budapesti után a debreceni a második legnagyobb zsidó kö­zösség Magyarországon. 20 milliós költségvetésüknek a járadék formájában juttatott 7.736 millió forint valamivel több, mint az egyharmada. Halmos Sándor ügyvezető igazgató elmondása szerint a pénzt a zsinagóga homlokzatán lévő kőtáblák rendbehozatalára, a kóser konyha korszerűsíté­sére és a mikve felújítására fordítják.

Pécsen az 1.3 millió forint nagyobb ré­szét az egykori zsidó iskola felújítására for­dítják. A 180 tagú hitközség közösségi cé­lokra kívánja felhasználni a várostól vissza­kapott épületet. A 180 fő azonban – mint a legtöbb szervezet esetében – csak a címlis­tán szerepel, a tényleges adófizetők ennél jóval kevesebben vannak. Kaufman Pál ügyvezető igazgató elmondása szerint to­vábbi 5060 ember bukkant fel a pécsi zsi­dóság irodájában, amikor napirendre került az egykori üldözötteknek fizetendő kárpót­lás. Ő mindenkitől udvariasan megkérdez­te, óhajtja-e, hogy nevét fölvegyék a pécsi zsidó hitközség tagjai közé. Korántsem mindenki óhajtott élni a lehetőséggel.

Amíg a járadékból rájuk eső 4.4 millió nem folyt be a kasszába, a szegedi zsidó közösség gyakorlatilag önfenntartó volt – mondta Ledniczky András, a szegediek ügyvezető igazgatója (aki e tisztsége mel­lett a Szegedi Orvostudományi Egyetem dékáni hivatalának vezetője). Meglévő vagy hagyatékból rájuk maradt ingatlanai­kat részben felélve, részben bérbe adva, pályázatokon indulva, szponzorokat fel­hajtva tudták a közösség költségeit fedez­ni. A Mazsihisz egyedül a Szegeden félál­lásban működő rabbi, Schönberger And­rás bérét fizeti, valamint hébe-korba némi pénzt ad a temetőre. A városi hitközségbe feliratkozott 300 zsidó közül 240 fizet hit­községi adót – ez persze költségvetésük 1 százalékát sem teszi ki. (Amúgy Ledniczky András 6-700-ra becsüli a szegedi zsidóság lélekszámát.) A járadékból befolyt pénz túlnyomó részét az idősek otthonának fel­újítására költik. Az otthon a városi önkor­mányzattól is kap pénzt, de ehhez szigorú műszaki feltételeknek kell eleget tenni – a 4.4 millió erre szolgált. A járadék nagysá­gának érzékeltetésére szolgáljon az az évi 66 millió forint, amit a szegedi nagyzsina­góga (Európa egyik legnagyobb zsinagógá­ja) fenntartására szponzoroktól évente összegyűjt a szegedi zsidóság.