Hollybugyi

avagy: az Úr a hetedik napon moziban ment

Mellékesen, mint egy frissen műtött tüdőbeteg,

imbolyogva, mint akit belülről kerget a fergeteg,

csipeszekkel a szájpadlásán, ahol nyelve száradt,

a köldökéből kilógó telefonzsinórral,

amelyen át még a kompjuter vére áradt,

kódolván egy utolsó esti program szép ígéretét:

A zsugori King Kong apó csak nézett, nézett mesügén,

mint koszos zsidógyerek a Lumiére-fivérek lembergi premierjén.

,,Mehr Licht!” mondja az operatőrnek Kohn Dezső,

a Kelet-Közép Európából emigrált filmrendező.

A vágóasztalon szerteszét hevernek a filmdarabkák,

Formalinszag hatja át a realizmus diadalát.

Doktor Mengele kezet mos, mielőtt lehúzza az asszisztensnő bugyiját.

Ki meri azt mondani, hogy nincs itt happy end?

Az Úr a hetedik napon moziba ment.

S én – micsoda mise en scéne – megláthatom saját hiányomat,

míg eggyé válók a filmmel, melyből kivágattam.

1978.