Ággádák Pészachra

3. „(Új király került azonban Egyiptom élére,) aki már nem ismerte Józsefet.” Miután meghalt József, a nép megtagadta a körülmetélkezés parancsát. így szóltak: Legyünk olyanok, mint az egyiptomiak! És mivel így cselekedtek, az Örök­kévaló gyűlöletté változtatta a szeretetet, amit az egyip­tomiak irántuk éreztek. Erről beszél a pászuk: „…akiknek szívét megváltoztatta, hogy gyűlöljék népét, és bánjanak álnokul szolgáival.”

8. „Ezért kegyetlenül (BeFaReCh) dolgoztatták az egyip­tomiak Izrael fiait.” Rabbi Eleázár így mondja: BeFe Rách (= szelíd szóval). Amikor Fáraó azt mondta magában, hogy „Bánjunk csak okosan vele…” így tett: Összegyűjtötte egész Izraelt, és azt mondta nekik: Kérlek benneteket, legyetek ma segítségemre! Majd kosarat és gereblyét ragadott. Mindenki, aki csak látta, hogy Fáraó kosárral és gereblyével a kézben dolgozik, követte példáját. Sietve mentek, és dolgoztak vele egész nap, amennyire csak tőlük telt. Mikor besötétedett, a Fáraó felvigyázókat rendelt melléjük. Azt mondta nekik: Számoljátok meg a téglákat! Mikor pedig befejezték, így szólt: Ennyit hoztok nekem ezentúl nap mint nap!

9. „(Ekkor megparancsolta a Fáraó egész népének:) Min­den újszülött héber fiút dobjatok a Nílusba…” Akkor így szólt az Örökkévaló szolgálattevő angyalaihoz: Menjetek, és ügyeljetek az én szeretteim – Ábrahám, Izsák és Jákob – gyermekeire, mert a folyóba dobják őket! Ők sietve eltávoztak. Odaérve térdig gázoltak a vízbe, és elkapva szik­lákra tették a gyerekeket. Az Örökkévaló pedig emlőket növesztett a sziklákból, és megszoptatta őket.

29. „Mózes azután apósának Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette… Ott megjelent neki az Úr angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből.” Rabbi Simon bár Jocháj mondja: Miért szállt alá az Örökkévaló az ő lakhe­lyéről, és miért beszélt Mózessel a csipkebokor közepéből? Ahogy a csipkebokor is minden fa közül a legcudarabb a világon, és minden madár, aki belemászik, többé épségben nem jön ki belőle, csak darabokra szaggatva, éppúgy az egyiptomi szolgaság is a legcudarabb a világon az Örök­kévaló előtt, minden szolgaság közül. Soha nem jött ki Egyip­tomból sem szolga, sem szolgáló szabad emberként, Hágáit kivéve.”

Egy másik magyarázat így szól: „egy csipkebokor közepéből” – Rabbi Joszi mondta: Miért csipkebokor közepéből? Milyen is a csipkebokor természete? Ha az ember belenyúl, nem sérti meg a kezét, mert a tüskék befelé hajlanak. De ha ki szeretné húzni a kezét, a tüskék nem engedik. Ugyanígy: Mikor Izrael népe Egyiptomba ment, befogadták őket. Erről beszél a pászuk: „Előtted van Egyip­tom országa. Az ország legjobb részén telepítsd le apádat és testvéreidet…” Mikor pedig el akartak menni, nem engedték őket. Erről beszél a pászuk: „…nem bocsátom el Izraelt.”

41. „(Azután bement Mózes és Áron a fáraóhoz), és ezt mondták neki: így szól az Úr, Izrael Istene: Bocsásd el népemet…” Rabbi Chijja bár Ábba mondta: Azon a napon Fáraó fogadónapja volt. Kelet és Nyugat összes királya jött, hogy tiszteletét tegye. Ajándékba koronákat hoztak neki és megkoronázták, hogy ő legyen a király valamennyi király felett. Már végétért a koronázás, mikor Mózes és Áron a palota kapujához érkeztek. A szolgák jelentették Fáraónak: Két öreg álla kapuban. A Fáraó azt válaszolta: Jöjjenek!

Fáraó palotájának pedig négyszáz kapuja volt és minden egyes- kapunál oroszlánok, medvék és más vadállatok őrködtek, úgyhogy egy lélek sem léphetett be, csak ha hússal megetette őket. De mikor Mózes és Áron jöttek, valamennyien összegyűltek, körbevették őket, lábukat nyalogatták és egészen a Fáraó színe elé kísérték őket. Mikor pedig Fáraó előtt álltak, látták a királyok, hogy olyanok ők, mint a szol­gálattevő angyalok, termetük sudár, mint Libanon cédrusai, szemük izzó csillag, szakálluk, mint egy datolyafürt és arcuk fénye olyan, mint a nap ragyogása. Isten zafír botja kezükben, melybe az Ő neve van bevésve. Beszédük pedig olyan, mint a lobogó tűz. A királyokat rögtön megszállta a félelem, reszketve és remegve álltak, majd lekapva fejükről a koronát arcra borultak. Fáraó csak ült és bámulta őket. Várta, hogy talán megkoronázzák ők is, vagy talán levelet adnak majd át neki. Azonban még csak nem is köszöntötték. Ekkor így szólt hozzájuk: Kik vagytok? Ok pedig ezt válaszolták: Az Örök­kévaló küldöttei vagyunk. – Mit kívántok? – így szól az Úr, Izrael Istene: „Bocsásd el népemet! ” Ekkor a Fáraó meghara­gudott és így szólt: „Kicsoda az az Úr, hogy hallgassak a szavára és elbocsássam Izraelt? Koronát sem küldött nekem, ti pedig mégis ilyen kéréssel jöttök? „Nem ismerem az Urat, és nem bocsátom el Izraelt.”…

55. Mindazt, amit az egyiptomiak Izraellel terveztek, az Örökkévaló csapásként hozta rájuk. Úgy képzelték, hogy majd vizet mernek nekik, ezért: „Vérré változtatta a folyókat.”

Úgy képzelték, hogy majd cipelik áruikat. Az Örökkévaló békákat küldött rájuk, akik szétszaggatták azokat. Úgy képzelték, hogy majd művelik a földet. Az Örökkévaló elárasztotta a földet férgekkel. Úgy képzelték, hogy majd sanyargatják gyermekeiket, mint egy szigorú nevelő. Erre böglyöt küldött rájuk… Úgy képzelték, hogy majd legeltetik nyájaikat. Dögvésszel verte nyájaikat. Úgy képzelték, hogy majd fürdőmestereik lesznek. Fekéllyel verte őket. Úgy képzelték, hogy kövekkel dobálják őket. Rájuk küldte a jégesőt. Úgy képzelték, hogy a szőlőseikben dolgoztatják őket. Sáskákat hozott rájuk, és azok felfalták a tőkéket. Úgy képzelték, hogy tömlöcbe vetik őket. Rájuk küldte a sötét­séget. Úgy képzelték, hogy megölik őket. „Megölt az Úr minden elsőszülöttet”. Úgy képzelték, hogy vízben elveszejtik őket. „De a Fáraót és seregét a Vörös-tengerbe szorította….”

86. Éppen mikor az Örökkévaló a tengerbe akarta veszejteni az egyiptomiakat, Uza, Egyiptom angyalfejedelme le­borult az Örökkévaló előtt és így szólt: Világ Királya! A kegyelem mértékével teremtetted világodat, miért akarod elveszejteni fiaimat? Erre az Örökkévaló tüstént magához rendelte teljes égi udvartartását, és így szólt hozzájuk: ítéljetek köztem és Uza, Egyiptom angyalfejedelme között. A nemzetek angyalfejedelmei védelmükbe vették Egyipto­mot. Mikor ezt Micháél látta, intett Gávriélnek és egy ugrás­sal Egyiptomban termett. Téglát és agyagot ragadott magával onnan, és egy csecsemőt, akit az épületbe befalaztak. Így állt az Örökkévaló elé. Így szólt: Világ Királya! Így sanyargatták gyermekeidet. Az Örökkévaló erre rögtön a törvény mértékével mérte le az egyiptomiakat, és elveszejtette őket.

Akkor a szolgálattevő angyalok dalba akartak kezdeni az Örökkévaló előtt. Azt mondta nekik az Örökkévaló: Az én teremtményeim a tengerbe vesznek, és ti dalt akartok zengeni?

Schmelowszky Ágoston fordítása

A fordítás a Bialik-Ravnicki haggada könyvének negyedik fejezetéből készült. A fordításokat megelőző számok a könyv e fejezetének megfelelő részei. A Bibliából az 1983-as kiadású, új fordításból idéztem. Részletesebb bibliográfiai adatokért lásd a nőkről szóló cikk végét, 33. oldalon (A ford.)