A REKORD NAPI 490 LÁTOGATÓ
Gazdagabb, szebb lett a Zsidó Múzeum
1993 decemberében világszenzációt jelentett a döbbenetes hír: kirabolták a budapesti Zsidó Múzeumot. A pénzben kifejezve dollármilliókat érő, érzelmi értékben pedig felbecsülhetetlen kincseket vittek el a bizonytalan biztonsági berendezés miatt, szinte a posztoló rendőr szeme láttára. Fantáziadús humoristák szerint azok még tolták is a betörők bedöglött autóját. A kegytárgyak nagy része néhány hónap után visszatért, dicséret érte több ország együttműködő rendőrsége szakértelmének, s két darab híján mára valamennyi darab megkerült. A múzeum a közelmúltban nyitotta meg újra kapuit a renoválás és új belső terek kiképzése, valamint a kincsek hazaérkezte után.
Tudósításomhoz májusi aktualitást kértem B. Turán Róbert igazgatótól.
– Ilyen nincs – mondja határozottan, majd némi töprengés nyomán kiigazítja önmagát – hacsak az nem, hogy évtizedek múltán ez az első május, amit nem előzött meg téli kényszerszünet. A féléves zárlatok 1944-1945 tragikus évfordulójára vezethetők vissza, amikor ez a terület a gettó része volt, a zsinagóga kertjében temettek, és a holtak a hitközség hőközpontjából vezető fűtőcsövek fölé is kerültek. A csövek tönkrementek, de azokat csak kegyeletsértéssel lehetett volna javítani. A felújítás során új vezetéket fektettek, más nyomvonalon.
A múzeum 1930-as évek elején felhúzott Bauhaus érintettségű épülete egybeolvad a Dohány utcai zsinagógával, nemcsak a külföldi látogatók, hanem a budapestiek is a múlt század közepén emelt templom eredeti részének tekintik. Felújításuk is együtt halad, miközben Európa legnagyobb működő zsinagógájának jó része már eredeti szépségében ragyog, a múzeum renoválása is befejezéséhez közeledik. (Sokan mondják, hogy a rablásnak „köszönhető” a figyelem, anélkül nem jutott volna annyi pénz a múzeumnak, mint amennyit most kap. Az pedig biztosan nem önkényes feltevés, hogy a megsokszorozódott látogatók többségének figyelmét a betörés hívta fel az intézményre.)
A kincsek gyűjtése a század elején kezdődött, és az 1930-as években tetőzött. Említésre érdemes, hogy a II. világháború alatt a Nemzeti Múzeum két keresztény munkatársnője rejtette el és mentette meg az értékeket.
Napjainkra megszépültek a kiállítótermek padlójuktól a mennyezetig, márványon járunk, felülről pedig a mogendovid formában elhelyezett spotlámpák világítanak. A vitrinekben a Habsburg-birodalom zsidóságának a közösségi és családi életben használatos ezüstjei. Ezek bemutatása helyett – egy tárlat szóbeli megidézése mindig meddő – csupán a leglátványosabbakat említem: embermagasságú hanukkia, egyedi a koronával kombinált rinon-pár és a többszintes figurális szédertál.
Mire e lap eljut az olvasóhoz, talán már helyére került az elrabolt kincsek egyik legértékesebbje, a csak áprilisban hazakerült páduai rinon-pár is.
…és ami még nem látható
A kiállításon nemcsak az eredeti, vagyis a rablás előtti tárgyak sorakoznak. 1994 elején, hogy a bűntett miatti sokk hatását enyhítsék, a frissen kinevezett igazgató új munkatársaival sebtében ideiglenes bemutatót rendezett. Évtizedek ellenőrizetlen, olykor kétes célú látogatásai után először ők nyitották ki megfelelő kontrollal a raktárakat, azokban ugyanis az ellopottakkal közel azonos értékek hevertek. Ezekből pótolták a látványosságot. Közülük a legszebbeket nem rakták vissza, amikor a „régiek” hazatértek: azóta együtt gyönyörködtetik az érdeklődőket.
A raktár kinyílt és nem zárul be többé, ugyanakkor szigorú rend köti most már használatát: ajtaját két kulcs nyitja és azok két személynél találhatók. Nem úgy, mint a múltban, amikor illetéktelenek is bejárhattak, s a felületes leltár miatt az sem tudható, mi minden hiányzik.
– Az anyag felmérése hónapok óta folyik – mondja az igazgató -, de évek kellenek, míg a végére érünk! A kegytárgyak ugyanis csak részei a raktárak titkainak, azokban más kincsek is találhatók. Pl.: a magyarországi zsidóság levéltára, bár a cionista vonatkozású dokumentumokat valamikor az 1950-es években elhurcolták, ma pedig a Politikatörténeti Intézet birtokában van – remélhetőleg nem sokáig. Könyveink – amelyek nem rohadtak el a nemtörődömség miatt – mennyiségben nem vetekszenek ugyan a Rabbiképző Könyvtárával, mégis jelentősek, vannak köztük ősnyomtatványok, judaica-kéziratok, egyedi kiadványok. A raktárak számos képzőművészeti alkotást is rejtettek, egyesek itt gombásodtak meg, pusztultak el a fagytól. Elővesszük annak a Róna Józsefnek egyik legjobb művét, a Zsuzsanna és a véneket, akinek jól ismert a várban Savoyai Jenő lovas szobra. Perlmutter Izsák festőművész életművének jelentős része is nálunk van. Az ő képei egyébként láthatók a római Galleria d’Arte Modernában, a firenzei Uffiziban, a Magyar Nemzeti Galériában. Rövidesen ezek is a közönség elé kerülnek, elkészül ugyanis a második emeletünk – az bemutatókra még nem szolgált -, ott lesz a helye A magyarországi zsidóság története című állandó kiállításnak és tárlatoknak.
Mind több vendég
Míg az igazgatóval beszélgetünk, a látogatók száma szaporodik: egy német ifjúsági csoport érkezik, héberül és angolul ad információt Ungár György. Egy házaspár hozzánk fordul: mi keresztények vagyunk, tessék nekünk megmagyarázni, hogy mi az a széderest…
A márciusi hivatalos megnyitó óta a napi rekord eddig 490 látogató, az átlag pedig 2-300 között van. A vendégkönyv is gazdag, bár a latin betűs csak udvariasan elismerők, lehet, hogy a héber, hindi, orosz, örmény, japán emléksorok tartalmasabbak.
B. Turán Róbertnek és 10 munkatársának nagyratörő, de reális a tervük: a múzeumot a tudományos és társadalmi élet egyik színterévé is akarják tenni. Az elsőre a készülő könyv- és levéltár teszi alkalmassá. A másodikra, hogy felújított és kibővített terei ma Magyarországon a legelegánsabb zsidó környezetet jelentik, s alkalmasak zenei estekre és más igényes szűk körű rendezvényekre.
Leletmentésre is készülnek. Fel akarják keresni a vidéki közösségeket, ahol megszűnőben van a hitélet, elöregedett a közösség, s ha kérik, Budapestre hozzák a múlt relikviáit, a kegytárgyakat. Ugyanakkor ők is keresnek önkéntes munkatársakat: olyan hölgyeket és urakat, akik sok szabadidővel rendelkeznek, és társadalmi munkában segítenék a ma még ismeretlen temérdek anyag feldolgozását.
Címkék:1995-06