A magyar zsidóság reputációjáról
A magyar zsidóság reputációjáról
A Szombat májusi számában Olti Ferenc, a Mazsihisz oktatási alelnöke nyilatkozott arról, hogy szerinte miért rossz a Mazsihisz, sőt az egész magyar zsidó közösség külföldi reputációja. Olti úr a lapban is, a Mazsihisz közgyűlésén is azt állította, hogy a volt kényszermunkások német kárpótlása ügyében ezért nem kapott a magyar zsidóság külön a részére címzett kárpótlást, szemben a cseh vagy a lengyel zsidósággal. Azt is állította, hogy „az ötezer fős cseh zsidóság 4 millió márkát kapott. Ugyanezzel a technikával mi, magyarok becslésem szerint legalább 80 milliárd (…) forintnyi pénzhez juthattunk volna.”
Ezek az állítások nem felelnek meg a valóságnak. A kárpótlásról folytatott tárgyalásokon kormánydelegációk és nemzetközi szervezetek vettek részt. Közép- és Kelet-Európából azokat a kormányokat hívták meg, ahol a kilencvenes évek elején a német állam kormányközi megállapodás alapján úgynevezett Megbékélés-alapítványokat hozott létre. A kárpótlásról szóló megállapodás ezeknek az alapítványoknak juttatott címzetten pénzt. Nem a lengyel vagy a cseh zsidóságnak, hanem a Lengyelországban és Csehországban német pénzen létrehozott alapítványoknak, amelyek nemcsak a zsidó, hanem a jóval több nem zsidó kényszermunkásnak is ki fogják osztani a fejenkénti összegben megszabott kártérítést, majd a kapott pénzzel elszámolnak. A cseh alapítvány tehát nem 5000 zsidó számára kapta a pénzt és nem „öntevékenyen oszthatja el”.
A lap „Kárpótlási fejlemények” rovatában arról írnak, hogy Otto Lambsdorf (a kárpótlási ügyekei foglalkozó német főtárgyaló – S. G.) „úgy tájékoztatta a Mazsök képviselőit, hogy annak idején a magyarországi zsidó vezetők figyelmét is felhívták az ügyre (az alapítványok létrehozására), de azok – a cseh vagy a lengyel zsidóság képviselőitől eltérően – nem értették meg ennek fontosságát, és nem hozták létre a pénz kezeléséhez szükséges alapítványt”. Graf Lambsdorf ilyet nem mondott és nem is mondhatott, hiszen az alapítványokról nem a zsidó szervezetek döntöttek és nem nekik kellett létrehozni, hanem kormányközi megállapodás alapján német pénzből jöttek létre. Arra a kérdésre, hogy a kilencvenes évek elején miért nem hoztak létre Magyarországon is ilyen alapítványt, azt válaszolta, hogy „a magyarok akkor elaludtak és ez a hajó elment”. A nem jogászi precizitású kijelentésből nem lehet a felelős személyére következtetni. Annyit azonban a tévedés különösebb kockázata nélkül leszögezhetünk, hogy ha a német kormánynak valóban szívügye lett volna a magyar zsidók kárpótlása, talán nem hagyja aludni a magyar felet.
Ami a legfontosabb, hogy a volt magyar kényszermunkások ezzel együtt nem fognak hátrányt szenvedni senkivel szemben. Ugyanúgy megkapják a részükre járó kárpótlást, mint bármely más országbeli sorstársuk, csak nem egy magyar szervezeten keresztül, hanem valószínűleg a Claims Conference nevű nemzetközi zsidó szervezet ügyintézésével.
Visszatérve Olti úr nyilatkozatára, azt is mondta, hogy a „külföldiek” kifogása a magyar zsidókkal szemben az, hogy „a magyar zsidók képviselete nem színvonalas, hiányzik az európai attitűd, a gazdálkodás nem átlátható”.
Személyes tapasztalataim ezeket az állításokat semmivel nem támasztják alá. A zsidóság nemzetközi szervezeteiben nem szokás egymás európaiságát minősítgetni. Az is elképzelhetetlen, hogy kérés nélkül foglalkozzanak egy-egy nemzeti szervezet gazdálkodásával. Még a rövid idő alatt sok százmillió schillinges deficitet felhalmozó osztrák hitközség helyzetével is csak annak kifejezett kérésére és kizárólag abból a szempontból foglalkoztak, hogy hogyan lehetne segíteni.
A nemzetközi szervezeteket nem is jogosítaná fel semmi sem arra, hogy valamiféle erkölcsi piedesztálról oktatgassák a magyar zsidóságot. A Mazsihisznek nem az a feladata, hogy külföldi szervezetek igényeinek feleljen meg, hanem mindenekelőtt a magyar zsidó templomkörzeteknek és hitközségeknek kell megfelelnie, szélesebb értelemben pedig minden magyar zsidónak, aki magáénak érzi a hitközség ügyét, félti és óvja annak tekintélyét.
Sebes Gábor,
a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) irodavezetője
Címkék:2000-09