Brit zsidók náci listákon

Ahogy a náci megszállók 1944-ben kész letartóztatási listákkal jöttek Magyarországra, úgy 1940-ben, az angliai csata küszöbén „fekete könyvet” állítottak össze, mely egyebek közt a lefogni készült brit zsidók nevét és címét tartalmazta.

1940. július16-án Hitler kiadta a 16. számú parancsot, amely elrendelte, hogy csapatai készüljenek föl az Egyesült Királyság elleni hadjáratra. A nácik már elfoglalták Franciaországot, Dover fehér szikláit tiszta időben látni lehetett a túlpartról. A Seelöwe hadművelet küszöbön állt.

David Low ikonikus karikatúrája egy héttel korábban jelent meg az Evening Standardban. Brit katonát ábrázolt a La Manche fekete vize fölött, kezében puskával, öklét az ellenséges légierő felé rázva.

Az 1940-es Angliai Csata óta sokan tették föl a kérdést: mi lett volna, ha a nácik partra szállnak? Irodalmi művek sora született erről, mint Dan Leighton regénye, az SS-GB (1978), filmek készültek, mint az It Happened Here (1964). Értékes alkotások, de hátborzongatóak a brit zsidók szempontjából.

A megszállókat az Einsatzgruppen nevű csoportok követték volna, melyek feladata lett volna mindenfajta ellenállás felszámolása. Magukkal vitték volna a 2.820 nevet tartalmazó Sonderfahndungsliste GB (különleges elfogatási lista) példányait, amely a legkeresettebb személyek nevét tartalmazta. Ezek legalábbis börtönbe kerültek volna.

A Fekete Könyv jól ismert brit zsidókat sorol föl, továbbá olyanokat, akik a náci üldözés elől menekültek Európából Angliába. Walter Schellenberg SS tábornok emberei állították össze többek között európai telefonkönyvek, ‘Who’s Who’ kiadványok és a Lordok Háza névsorából. Sok benne a helytelen név, ismétlés és helytelen információ. A zsidók között szerepel a nem-zsidó Arthur Greenwood munkáspárti antifasiszta politikus. Vladimir Jabotinsky cionista vezető ekkor már nem élt Nagy Britanniában; az USÁ-ba utazott zsidó hadsereget szervezni.

A Fekete Könyv a legkülönbözőbb zsidó személyiségeket említi: asszimilánsokat, cionistákat, marxistákat, ortodoxokat. A nácik nem voltak válogatósak.

Ott voltak a Rothschildok és a D’Avigdor-Goldsmith család, Sir Herbert Samuel, Lord Swaythling és felesége, Reading márkinője, Simon Marks, a Marks and Spencer, valamint Oscar Deutsch, az Odeon Cinema mozilánc tulajdonosa.

A listán volt Israel és Rebecca Sieff, a cionizmus fáradhatatlan harcosai, barátukkal, Chaim Weizmannal. Szerepelt Leslie Hore-Belisha aki Neville Chamberlain kormányában volt hadügyminiszter. Ott voltak Alex Easterman és Sefton Delmer újságírók, Jacob Epstein szobrász, a könyvkiadó Victor Gollancz, a történész Albert Hyamson, a humorista Vic Oliver.

A nácik nem hagyták ki a zsidók központi szervezete, a Board of Deputies vezetőségét — Barnet Jannert, Neville Laskit és Isadore Salmont. A listán volt Hertz főrabbi, és Ivan Greenberg, a Jewish Chronicle szerkesztője.

Az emigránsok közül a listán szerepelt Stefan Zweig író, és Otto Schiff, aki az utolsó pillanatig mentette a kontinensen rekedt zsidókat.

Mindez szerencsére nem következett be: mint azt jól tudjuk, az Angliai Csatában brit és 15 más országbeli pilóta elszánt küzdelemben verte vissza a német légierőt, meghiúsítva ezzel a náci inváziót.

A Jewish Chronicle cikke nyomán Bassa László