Minden jobb, ha a vége jobb

…ha a Rabbiképző ilyen intenzíven és bátran néz szembe a rég válaszra váró kihívásokkal, akkor az eddig langyos állóvíz helyét hamarosan felváltja a szellemi pezsgés.

Bíró Tamás megszólalása, majd utána Radnóti Zoltán visszafogott hangnemű viszontválasza kedvező fordulatot adott egy elmérgesedni látszó vitának. (1, 2, 3)

Radnóti Zoltán olyannyira megharagudott azon, hogy a vitában „elszabadult indulatairól” esett szó (mellesleg: tagadó módban), hogy facebook oldalán Gadó Jánost megpróbálta – alighanem lejárató szándékkal – összemosni egy Schmidt Máriához köztudottan közelálló és a Magyar Időkben publikáló közíróval.

Ez azonban szerencsére múló epizódnak bizonyult, mert Bíró Tamás higgadt és békítő hangon írt reflexiója nyugodtabb mederbe terelte a vitát.

A felvetett témák megvitatását nyilván nem lehet befejezni, csak abbahagyni.

Szögezzük le még egyszer: Köves Slomó és a Chabad Lubavics mozgalom motivációit, céljait, eszközeit leíró módban bemutatni nem jelenti a mozgalom támogatását, céljainak helyeslését. Még csak azt sem, hogy ez a stratégia feltétlenül működik. Csakúgy, mint ahogy az időjárás-jelentés sem egyenlő a kánikula vagy a fagykárok helyeslésével.

Gadó János vitaindítónak bizonyult cikkében felvázolta, hogy a neológia jelenleg világnézetileg bizonytalan – ellentétben a világi, humanista felfogású asszimiláns zsidókkal egyfelől, a rajongóan vallásos Chabad mozgalommal másfelől. Példának hozta a neológ ideológia olyan – erősen bizonytalanná vált – hajdani alapelveit, mint vallás és tudomány összeférhetősége vagy a magyar-zsidó identitás harmonikus megélése. Reflexiójában ezeket Radnóti Zoltán úgy értékelte, hogy itt valójában nincs is nagyobb probléma. Szerzőnk ellenvetései nyomán azonban Bíró Tamás figyelemre méltó ellenérvekkel állt elő. Jobbára ebben a – vitatkozó és nem hadakozó – stílusban íródott aztán Radnóti Zoltán második hozzászólása is.

A legtöbb kérdésben nem értünk egyet, de megértő módban lehet folytatni a vitát.

Csak azt mondhatjuk, ha a Rabbiképző – melynek szellemi vezetői 1989 után ezekben kérdésekben nemigen foglaltak állást – ilyen intenzíven és bátran néz szembe a rég válaszra váró kihívásokkal, akkor az eddig langyos állóvíz helyét hamarosan felváltja a szellemi pezsgés.