Kritika és partnerség: a kormány és a MAZSIHISZ

A MAZSIHISZ nem ellenzéki párt… Az ellenzékiség hiányát tévedés a MAZSIHISZ-nél keresni, az ellenzéki pártok lennének az illetékesek…  s nem egy vallási kisebbség képviselete.

Megjelent a hír, a magyar kormány több tagja fogadta a Zsidó Világkongresszus (ZSVK) alelnök-igazgatóját, Robert Singert és Heisler Andrást a MAZSIHISZ elnökét és a ZSVK alelnökét, aki kifejtette, hogy a MAZSIHISZ a magyar kormánnyal történő együttműködés folytatásában érdekelt. Aztán megjelentek értetlenkedő visszhangok a MAZSIHISZ szervilizmusáról, elnökének kollaborációjáról. Értetlenkedő barátaim felé ezért szeretnék néhány dolgot rögzíteni.

Az elmúlt négy éves kormányzati ciklus hatalmi struktúráját a Fidesz-KDNP koalíció kétharmados többsége jellemezte. A MAZSIHISZ – mint minden más magyarországi szervezet – ebben a környezetben dolgozott. A kormánnyal, igen, az Orbán kormánnyal számos területen sikeres volt az együttműködés. Elindult például egy komoly zsinagóga rekonstrukciós program. A szegedi zsinagóga külső felújítása befejeződött, a miskolci életveszélyes állapota megszűnt, a zsinagóga ezzel megmenekült, a Rumbach utcai zsinagóga felújítása pedig megkezdődött. Az elhagyott zsidó temetők rekonstrukciójára pályázatot írtak ki, a  kormány döntött a zsidó Szeretetkórház megújításáról, az IHRA mozgalom keretében konkrét oktatási eredmények születtek, iskolai tankönyvekben a zsidósághoz, vagy Izraelhez kapcsolódó fejezeteknél egy, a zsidók által felállított Bizottság kéréseit a kormányzat figyelembe vette. S ezek csak kiragadott példák. A felsorolt eredményeket ráadásul úgy érte el a MAZSIHISZ, hogy erkölcsi és emlékezetpolitikai kérdésekben gyakran került vitába a hatalommal.

A most induló kormányzati ciklus ugyanazt, vagy nagyon hasonló hatalmi struktúrát mutat, azaz újra Fidesz-KDNP kétharmadról van szó. A MAZSIHISZ  vállalt törekvése, hogy a kooperációkat, az értékteremtő együttműködéseket folytassa, aminek nem lehet feltétele a súlyosan problémás emlékezetpolitikai gesztusok elhallgatása. Amit el lehet mondani az emlékezetpolitika fontosságáról, azt a Szövetségünk mindig megteszi. Kormánykapcsolatok minden szintjén rögzítésre kerül, hogy a MAZSIHISZ a jövőben sem kíván kompromisszumot kötni a történelem szemléletében, s nem csak az antiszemitizmust tartja károsnak és veszélyesnek, de a bárki más elleni gyűlöletbeszédet is.

Ha valaki a jövőről beszél, akkor jobb, ha együttműködést és nem egy később majd kényszerűségből felvállalandó konfliktust emleget. Alig négy éve döntött a MAZSIHISZ a média által csak „bojkottnak” nevezett akciónkról. Emlékezünk a székesfehérvári Hóman szobor tervére, vagy akár a Páva utcai holokauszt központnál meghiúsított Donáth emlékhelyre. A MAZSIHISZ következetesen fellépett a társadalmat romboló gyűlöletbeszéd ellen, nyílt levélben kérte a Soros kampány leállítását, s Benjamin Netanjahu látogatása idején az izraeli és a magyar miniszterelnöknek elnökként elmondtam kifogásaimat.

A MAZSIHISZ nem ellenzéki párt, ebből következően nincs ellenzéki funkciója sem. Értékek mentén kell a közösség érdekeit megvédeni, amibe nem fér bele semmilyen szélsőséges politikai párttal, vagy irányzattal való együttműködés.  A Jobbik kimarad a MAZSIHISZ látóköréből. Az ellenzékiség hiányát tévedés a MAZSIHISZ-nél keresni, az ellenzéki pártok lennének az illetékesek – már ha valóban lennének – s nem egy vallási kisebbség képviselete.

A zsidó közösséget a XX. század történelme kétszer is derékba törte. Elsőként a holokauszt, majd a vallásellenes kommunista diktatúra tett jóvátehetetlen károkat. A MAZSIHISZ utolsó fél évtizedének érdekképviseleti munkája azonban erőt adott a zsidóknak és megalapozta egy a tradícióira és eredményeire büszke, független közösség létrejöttét. S bár sok oldalról kapunk a belső egységet megbontó támadásokat, a szervezet vezetőjeként elég erősnek érzem magunkat ahhoz, hogy szükség esetében a mainstream irányokkal szemben kritikát fogalmazzunk meg, sőt még ahhoz is, hogy a kormánnyal történő együttműködés fontosságáról beszéljek.