El-Sayed példája: Amerikában lehet választást nyerni Izrael-gyűlölő jelszavakkal is
Abdul El-Sayed michigani demokrata politikus szenátusi győzelme új fejezetet nyit az Egyesült Államok Izrael-politikájában, és egyúttal komoly kérdéseket vet fel az amerikai zsidóság és Izrael kapcsolatának jövőjével kapcsolatban.
A politikus Izrael egyik leghangosabb bírálója, aki rendszeresen népirtással vádolja a zsidó államot, ellenzi az amerikai katonai támogatást, és magának Izraelnek mint zsidó államnak a létjogosultságát is megkérdőjelezte. Győzelme azt bizonyítja, hogy ilyen politikai állásponttal is lehet választást nyerni egy olyan úgynevezett „billegő államban”, mint Michigan, amely két évvel korábban Donald Trumpra szavazott.
El-Sayed a kampányban azt hangoztatta, hogy az amerikai adófizetők pénzét az Egyesült Államokban kellene oktatásra, egészségügyre és infrastruktúrára fordítani, nem pedig más országok háborúira. Kijelentette, hogy nem akarja, hogy az amerikai pénzeket „apartheidra, népirtásra és háborúra” költsék. Nem egyedül képvisel ilyen nézeteket: a Demokrata Pártban egyre erősebb az Izraellel szembeni kritikus hangulat, és a félidős választásokon több radikális baloldali, Izrael-ellenes jelölt is győzelmet aratott.
Milyen befolyása lehet El-Sayednek a szenátusban?
A politikus egyedül aligha tudja megakadályozni az Izraelnek történő fegyvereladásokat, mivel ezekről az elnök dönt. A kongresszus ugyan elméletileg kétharmados többséggel blokkolhat ilyen ügyleteket, de erre korábban még nem volt példa. El-Sayed azonban a szenátus külügyi bizottságának tagjaként jelentős befolyáshoz juthat. Ez a testület foglalkozik többek között az Izraelnek szánt fegyvereladásokkal, a segélyekkel, a szankciókkal és a nagyköveti kinevezésekkel.
A politikus jó esélye lehet arra, hogy más Izrael-kritikus demokrata szenátorokkal együttműködve szervezett politikai csoportot hozzon létre. Egy ilyen csoport képes lehet megakadályozni Izrael-barát kezdeményezéseket, illetve szankciókat kezdeményezni a ciszjordániai telepesek vagy akár Izrael egésze ellen. El-Sayed akár az izraeli fegyvereladások ügyét is felhasználhatja politikai alkukban.
A szerző ugyanakkor hangsúlyozza, hogy egyelőre nem lehet tudni, mennyire összpontosít majd El-Sayed az izraeli kérdésre. Kampányának központi témái között az egészségügy és a kampányfinanszírozás reformja is szerepelt.
El-Sayed győzelmének jelentősége túlmutat saját szenátusi mandátumán. A politikus bebizonyította, hogy Izrael-ellenes programmal, a palesztinbarát radikális baloldal egyik legismertebb influenszerével, Hasan Pikerrel való nyílt együttműködés ellenére is lehet választást nyerni. Piker korábban a michigani zsidó szavazókat a Ku-Klux-Klánhoz hasonlította.
A győzelem a politikai közbeszéd úgynevezett Overton-ablakának eltolódását jelzi: ma már választási szempontból elfogadhatóvá válhat az Egyesült Államokban az izraeli állam létjogosultságának megkérdőjelezése is. Ha ez a politikai irányvonal Michiganben sikeres lehetett, akkor a 2028-as elnökválasztás demokrata jelöltjei is követendő példának tekinthetik. Különösen annak fényében, hogy a demokraták többsége ma már kedvezőtlenül viszonyul Izraelhez.
Az amerikai zsidóság és Izrael között nő a szakadék
Az elemzés talán legfontosabb megállapítása az amerikai zsidó szavazók politikai magatartásának változása. Az amerikai zsidóság körülbelül egy évszázada nagy többségében a Demokrata Pártra szavaz, miközben többsége továbbra is támogatja Izrael létét mint zsidó államét, még ha az izraeli kormány politikájával vagy Netanjahu személyével nem is ért egyet.
Korábban ez nem okozott különösebb politikai dilemmát, mert a demokrata politikusok többsége Izrael-barát volt. A mostani michigani választáson azonban a zsidó szavazóknak választaniuk kellett egy Izraelt támogató republikánus és egy Izraelt ellenző demokrata között.
Az előzetes eredmények szerint El-Sayed a zsidó szavazatok 57 százalékát szerezte meg. Ez különösen figyelemre méltó, hiszen a demokraták korábban rendszerint a zsidó szavazók 80 százalékára számíthattak. A 2026-os eredmény arra utalhat, hogy a jövőben az amerikai zsidó választók politikai megosztottsága sokkal inkább megközelíti az 50–50 százalékos arányt.
A következő években más államokban is egyre gyakrabban kerülhetnek hasonló választási helyzetbe a zsidó demokraták. Választaniuk kell majd párthűségük és Izrael iránti elkötelezettségük között. Sokan valószínűleg továbbra is a Demokrata Pártot választják, ami az elemző szerint tovább mélyítheti a világ legnagyobb zsidó közössége és Izrael közötti szakadékot.

