Igaztalan mondatok

A magyar nyilvánosságban évek óta számtalan védhetetlen, igaztalan,
bántó mondat hangzik el politikusok, publicisták, írók és mások
szájából. Most Kertész Ákos néhány mondata kavarta fel a magyar
belpolitika amúgy is zavaros vizét.

 

 

“a magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ. De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire. Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt. Így aztán nem is kapott soha föloldozást!”

A “genetikusan alattvaló” szóösszetétel nyilvánvaló igaztalan és védhetetlen, miként minden “a magyar” ,”a zsidó” vagy bármely hasonló mondat, mely esszenciális jelleget tulajdonít egy kollektívumnak.

Igaztalan az is, hogy “Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt.”

Méltatlan Kertész védekezése is, hogy írását nem a magyar közönségnek szánta, s hogy szavait képletesen kell érteni, mert írása irodalmi mű.

Európa számos népének tagjai követtek el jóvátehetetlen bűnöket a zsidókkal szemben: különböztették és alázták meg a zsidókat, fosztották ki, és szolgáltatták ki őket tömeggyilkosoknak, netán közreműködtek elpusztításukban és váltak cinkos haszonélvezőjévé haláluknak.

Nép egésze azonban sosem vall be bűnöket, nem gyón, nem gyakorol bűnbánatot, politikai vezetése, értelmisége gyakorolja ilyen-olyan intenzitással a múltfeldolgozást és a felelősségvállalást, a gyászmunkát.

Minden nemzedék történelmi felelősséget hordoz elődjei bűneinek megvallásáért, ám ez nem az utódok személyes felelőssége. Legfeljebb az államok és vezető elitjük felelőssége, hogy kifejezze a felelősség tudatát, hogy soha többé ne menjen feledésbe, ami történt, s hogy soha többet ne forduljon elő ilyesmi.

Ma csak ők: az államok vezetői és a véleményformálók lehetnek erkölcsi alanyai e felelősségnek. Aki e felelősséggel nincs tisztában, az morálisan alkalmatlan arra, hogy államot vezessen és közvéleményt formáljon.

Magyarországon húsz éve uszít a holokauszt-relativizáló, zsidógyűlölő szélsőjobboldal, és az államszervezet, a bűnüldöző szervek, a közélet reprezentánsai, s különösen a jobboldali sajtó messze nem tesznek meg mindent, hogy a gyűlöletkeltő és erkölcsileg védhetetlen mondatokkal szemben a nyilvánosság, a jog és az erkölcs erejével fellépjenek, és kifejezzék nyilvánvaló megvetésüket a zsidókat és a cigányokat érő fenyegetésekkel, megalázó mondatokkal szemben.

Mindez épp úgy igaz, mint az is, hogy az állami oktatás jórészt adós azzal, hogy felvértezze a diákokat a zsidókról és a vészkorszakról szóló tudással, mely megakadályozza, hogy az előítéletek terjedjenek.

A demokrácia két évtizedében nem sokszor hangzottak el zsidó szájból a nyilvánosság előtt a magyar népet sértő, valótlan kijelentések. Kertész Ákos mondatai előtt utoljára tizenkilenc éve, Landeszman György tett ilyeneket.

Ezzel szemben gyakori hullámokban ömlik az antiszemita szenny a nyomtatott és elektronikus médiumokból, hangzik el akár immár az ország házában, szabadon mételyezve újabb nemzedékeket.

Amikor a 79 éves, holokauszt-túlélő író igaztalan mondatait visszautasítja és megbélyegzi, kinek-kinek ezt is mérlegelnie kell.

Különösen, ha némiképpen túlreagálva a megnyilatkozást, kormányzati szinten teszik ezt.