Identitás emlékbe

Mit sűrítenek, mit fejeznek ki a tárgyak? Miként mutatjuk meg és olvassuk őket? Milyen eszközökkel teremtünk kapcsolatot egy tárgy múzeumi léte és egykori használati kontextusa között? És miért jó megfejteni egy tárgyat? Nagy kérdések. Mégis sokféle „jó” válasz adható. Nézzünk most egyet!

A piros, barna, sárga és fehér grafikával nyomtatott dobozról az is meg tudja állapítani, mit tartalmaz, aki nem olvas héberül. A kávészemekre ültetett, gőzölgő friss kávéval teli bögre egyértelműen utal a doboz tartalmára. A márkanév és a minőség leolvasásához viszont már elengedhetetlen a hébertudás. „A henger palástján három piros mezőben a termék márkajelezése: „elit”; és megnevezése: „granulált instant kávé”; valamint az összetevők és a kósersági tanúsítvány szerepel” – írja Toronyi Zsuzsanna, a doboz egykori tulajdonosa. A kis kanna fenekén kopott árcédula: 6,50 sékel; és a fogyaszthatóság dátuma: 2001. december. Töltőtömeg: ötven gramm. Lényegében ennyi a tárgy. Nézéssel és olvasással. Ja, és csörög benne valami.

A folyatáshoz már szükséges a vásárló hangja: „A kilencvenes években a zsidó fiatalok egy számottevő része „alijázott”, azaz hivatalosan is Izraelbe települt, felvette az állampolgárságot, egyetemre járt, letöltötte a kötelező katonai szolgálatot. Egy részük tényleg izraelivé vált, de sokan visszajöttek, hogy innen oda, onnan ide sóvárogjanak, és amint a régi vicc találóan megfogalmazta: kizárólag útközben érezzék jól magukat. Az Elit kávé fogalom volt az Izraelbe látogató fiatalok körében, és nem véletlenül. Íze a gyerekkori Maci kávénkra emlékeztet, Izraelben is felidézve az iskolai menzák és a csillebérci nyaralások emlékét. Magyarországon viszont a doboza értékelődött fel: héber betűivel, kóserságát tanúsító pecsétjével nagyon is izraeli és zsidó. Így amellett, hogy roppant praktikus kis fémdoboz, birtoklása identitáskellékké vált.” Tehát vegyük a fogyasztói kultúra egy termékét, amelynek tartós alumínium csomagolása van, így roppant praktikus és hasznos kis tárolóvá válhat, majd töltsük újra: utazással, haza utáni vággyal, vívódással és emlékezéssel. A tartós forma mellett így jelenik meg tudás, érzés és tapasztalat: a kávé ízéről, Izrael illatáról, az utazás viszontagságairól, az áttelepüléssel járó lehetőségek és kétségek közti vívódásról. Így válik egy héber betűs üres fémdobozból identitáskellék. Annak, akinek ez jelent bármit is. De miért ne jelenthetne?

A teljes írás itt olvasható.