Múlt havi hibáink

Mint bizonyára észrevette a Tisztelt Olvasó, múlt havi számunkban a szokottnál is több, ezúttal súlyos nyomdahiba csúszott. Ama­tőrizmusra utaló fehér folt egy hiányzó közlemény helyén (2. old.), a valódi 25 fő helyett téves számadat az alijázott csecsenföldi zsidók kapcsán (22. old.), lábjegyzet helyére tévedt programajánlat Zeke Gyula tanulmányának második részében (26. old.), számos betűhiba, a címlapon elmarad­tak „védjegyünk” héber betűi (nem is volt a lapon bróche), a 82 forintos helyett a régi ár éktelenkedett, rosszul méretezett és vágott címlapfotó, hibásan közölt hirdetés a belső borítókon, s még számos kisebb-nagyobb mulasztás, no és végül, de nem utolsósorban a kéthetes csúszás, mellyel később jelentünk meg.

Röviden a tények: A La Chance nyomda csődbe ment, s csak hosszas küzdelem árán tudtuk elérni, hogy teljesítsék szerződésben vállalt kötelezettségüket. Egy késő esti nyomdai montírellenőrzés után március 9-én még újra felhívtuk a figyelmüket a ki­javítandó hibákra (többek között azokra is, melyekből a fenti zavarok keletkeztek), majd 13-án végre kinyithattuk a kinyomott és leszállított friss számot.

Higgyék el, a szerkesztő fájdalma, szégyene és haragja akkor is elegendő büntetés, ha az ő mulasztása folytán kerül hiba a lapba, de a tehetetlen dühnél nincs rosszabb, amikor a többször javított leiterjakab végül mégis csak napvilágra jut, s nincs választás, mert ha úgy döntünk, hogy ne kerüljön terjesztésre a hibáktól hemzsegő szám, úgy legközelebb áprilisban tud Önök­höz eljutni, amikor is már az áprilisi lap kellene érkezzen. Döntöttünk, ezért olvashatták – ha kis késéssel is, a botlások ellenére tartalmiakban – reméljük – tet­szetős márciusi számunkat még a tárgyhó közepén.

Nehéz anyagi körülmények között dol­gozunk, de tisztes munkát igyekszünk végezni. Kártérítési igénnyel fordultunk a La Chance Kft-hez, s e számunk már más gondozásában jelenik meg. Bízunk benne, hogy olvasóink megértik a fentieket, s bi­zalmukkal továbbra is kitüntetik a Szomba­tot.

A szerk.

*

Előző számunkban írtunk a „Pidjon Ha­bén”, az elsőszülött kiváltásának szer­tartásáról. A szövegből kimaradt az a lényeges információ, hogy a kohanita vagy lévita családból származó fiúgyermeket nem kell kiváltani.