Max Nordau nekrológja Herzl Tivadarról

A HALOTT VEZÉR SZELLEME mozgatóerővé fog válni a jövőben, és ez az erő még hatalmasabb lesz, mint amilyen az élőé volt. Az ilyen embereknek kettős arculatuk van: Erejük, amíg élnek és működnek, csak rövid ideig szilárd, mint ahogy az ember élete is rövid. Tulajdonképpeni erejük és történelmi jelentőségük nem bennük és valóságos teljesítményeikben rejlik, hanem abban az eszményített alakban, amellyel a nép képzelete ruházza fel őket, a népé, amely 0lyannak látja hőseit, amilyennek látni kívánja. Ez az eszményi alak, akit a nép „a maga képére”, a maga szelleme és benső szükségletei szerint alkot, ismét hatékony erővé válik a lelkében. Ez az erő irányítja érzéseit és erősíti akaratát a fennmaradásáért és nemzeti célja eléréséért vívott küzdelemben. Ezért nagyobb a „hős” ereje a halál után, mint életében volt. Hiszen amíg érzékelhető alakja, szavai és cselekedetei korlátot szabnak a nép képzeletének, és megakadályozzák, hogy ideálját a megkívánt eszményítéssel felruházza. A valóság irgalmatlanul széjjeltépi a nép képzeletének színes szövevényét, zavarja szándékaiban. A „hős” halála után azonban, amikor a valóság már nem vet gátat a fantáziának, a nép kiszínezi magának, tökéletességgel ruházza fel az eszményképet. Olyan képet fest maga elé, mely csupa sugárzó ragyogás, mely a lelket élettel tölti meg, fölemeli, és mentes minden folttól.

*

Amíg Herzl élt, egyáltalán nem volt lehetetlen, hogy valaki egy-egy szavában, cselekedetében kételkedjék. Aki nem akarta behunyni a szemét a helyes felismerés előtt, kénytelen volt néha a legerélyesebben ellentmondani neki, sőt olykor állást is foglalni némely módszerévei szemben. Ám az eszménykép Herzlje, amilyennek azt a nép szelleme a szemünk előtt megalkotja, egyszeriben fenséges alakban jelenik meg előttünk. Milyen hatalmassá lesz az ereje, mellyel népünk szellemére hat, a Golus szennyétől megtisztítja, a nemzeti becsület érzését felébreszti, az igazi nemzeti életet megkívánó vágyakozását megerősíti.

(Forrás: Révész Béla: Max Nordau élete. Az író kiadása 1940–1941.)