Vissza a múltba

Vissza a múltba

A Duna Televíziónak van egy vallási műsora, mely, úgy­mond, a zsidóságnak szól. Bár a műsor ingadozik aközött, hogy zsidókról szóljon nem zsidóknak, vagy zsidókról szól­jon mindenkinek, de akárhogy is van, amit kapunk, az lelohasztó. A produkciót nézve, úgy 25-30 évet zuhanunk vis­sza az időben, nagyjából a kádári „puha diktatúra” világá­ba. A kép a következő: az egyébként tehetséges Benedek István Gábor ül egy kávéházi asztalnál, anekdotázik és is­merteti a zsidó sajtót, főleg a saját lapját, a Reményt, vala­mint Tordai Péterék Budai Sófárját, miközben nem szűnik agyondicsérni a nagyjából a Politbüro szintjére jutott és bebetonozódott zsidó establishmentet.

A törleszkedés módja a vezetés bevonása az irodalom, a sajtó és a műsor témái közé. A produkció így nem az élő zsidóságot tárja elénk, hanem a protokolláris előírásokat magáévá téve, kádárista reminiszcenciákat ébreszt azzal, hogy állóképpé merevedett szimbólumokat mutat fel, és közhelyeket szajkóz, mintha minden a legnagyobb rendben folyna. „Pártjaink és kormányaink”, azaz a mindenkori hit­községi és állami vezetés agyondicsérése, vagy hallgatással legitimált szentsége jól illeszkedik a magyar-zsidó aranykor­ból itt maradt rigmusok és anekdoták kötőanyagához. A tar­talom, azaz a mindenkori hatalom kritikában kiszolgálása, így könnyebben jut el a fogyasztóhoz. Mintha nem is lett volna rendszerváltás.

Ráadásul a háttérből állandóan behallik a „Hatszázezer Mártírunk” ütemes kántálása, ami semmi másra nem szol­gál, csak arra, hogy a Soá kőkemény, véres valósága mögé bújva, bírálhatatlanná tegye a mindenkori zsidó vezetést. A kádári stíl és tartalom persze kerüli a kínos, a mindenkori zsidó és nem zsidó hatalmat bíráló témákat, a kárpótlással, a kortárs antiszemitizmussal, illetve a közpénzek hitközsé­gi felhasználásával, annak problémáival kapcsolatos forró témákat.

A műsor jól példázza a hivatalos magyar zsidó vezetést, az elvtelen politizálást, a kizárólag valamiféle homályos et­nikai és haveri kapcsolatokra, gazdasági érdekekre és nem a zsidó és más hagyományra épülő politizálást. Bár, ha meggondoljuk, ez is virtigli (magyar) zsidó hagyomány, mely Horthytól a kommunistákon át, egészen a mostani urakig folytonos.

Moyses