versei

Second generation

Nekem nincsenek történeteim.

A legenda halála után születtem.

Semmit se fejezek be és

semmit se kezdek újra,

elmúlok, mint a szerelem,

s meghalok, mielőtt megérteném

jelképtelenségem jelképét,

önmagam.

Én csak én vagyok – apálykor a tenger

mit hátrahagy -,

Istent még nem ismerek,

embert már szeretni félek,

s ha rám kerül a sor,

szelíd leszek és tudatlan,

mint egy áldozat.

1984.

Sors

Az idős hölgy két fiát és egy urát

Auschwitzban felejtette

Azóta egyfolytában felejt A rokon a kenyéradó

A New Yorkban élő drága jó fiú

Egy darabja már nem küldi a csekket Ejtette

A rokonságot mondja a hölgy a vérnyomását gondozó

(Gój) orvosnak és elmeséli hogy

„Ököllé ” tették őt ököllel

Földönfutóvá Rákosiék mikor kicsinyke szőlejét és házát

Ötvenben szocializálták

Egyes helyi állami és magánlelkiismeretek

Nem is csekélyke összegekkel

Siettek pótolni a hálátlan trehány rokont

Ki minden bizonnyal,,elköltözött” Ám a szociál-istáp

Rémképe (kukoricaföld közepén

Vén szaros parasztbanyákkal egy házban egy szobában)

Nyugodni nem hagyja Spórol késő aggkorára

Spórol dugipénzt a nyomorhoz

Naponta egyszer eszik félzsömlét üresen

Már-már oly sovány mint „ott” a rabruhában

Nem mozdul nem olvas nem sír csak ír

Levelet egy jó némethez a Nobel-díjas Willy Brandthoz

1975.

Ferihegy

FERIHEGY

de nem a reptér mert az van sok:

CHARLES DE GAULLE

BEN GURION

KENNEDY

FERIHEGY

de nem az út

mert út is van sok:

KOSS-UTH

SZOHN-UT

KEREPESI ÚT

FERIHEGY

de nem az egykor, úgy mondják, létező

– ámbár még nem szocialista –

kerekecske-dombocska,

melyet a népszerű grófról

a környék földesuráról

VIGYÁZÓ FERENCRŐL

azaz Feri grófról nevezett el

hálából a nép.

FERIHEGY

Mit jelent hát?

Kérdem magamtól naponta:

reggel-, dél-, estelente,

olykor hajnalonta is.

Hopp! Megvan!

Lustaságom gyümölcse,

a délutáni álom

maga lett az álomfejtés.

FERIHEGY

ez a gyermekkor:

szülőhegy, szülődomb, szülősík,

szülővidék, szülődülő, szülőtanya,

szülőfalu, szülőváros, szülőház,

szülőmező, szülőerdő, szülőszőlő,

szülőpatak, szülőfolyó, szülőcsatorna.

Egy ekhós szekér

(csak éppen ekhója nincs neki)

tart lefelé a meredek,

poros, beszakadt úton

a Zala felé.

Minden ingóságunk a szekerén.

Minden ingatlanságunk a szekéren.

Minden drágaságunk a szekéren.

Minden olcsóságunk a szekéren.

Ennivaló és még kevesebb ennivaló.

Fekhely és még szűkebb fekhely.

Kályha és még hidegebb kályha.

Gyermek és még kisebb gyermek.

Öreg és még vénebb öreg.

Barát és még jobb barát.

Szerelem és még több szerelem.

Autós, biciklis, gyalogos

messze elkerüli ezt az utat.

Tán nem is tud róla senki,

a táblát – BEHAJTANI TILOS –

rég benőtte a gyom, a gaz, a kóró, a semmi.

Csak az öreg zsidók tudják,

hogy itt is le lehet menni a Zalához.

A szekérmenet kapitánya, M. bácsi

már vagy harminc éve halott,

de most ősz-öregen is magabiztos:

Menjetek csak bátran, gyermekeim!

S mindenki húzza-tolja lelkesen a szekeret,

hiszen nincs se élő ló,

se holt lóerő, ami segítene.

Egy ekhós szekér

(csak éppen ekhója nincs neki)

tart lefelé a meredek,

poros, beszakadt úton

a Zala felé.

A szülőfolyó.

A folyón túl az ígéret földje.

Most már tudom, hogy M. bácsi nem

fog átkelni velünk

a folyón.

De szekerünk egyszer majd leér a partra.

Ott fogunk állni a legsíkabb hegy,

a leghegyesebb síkság közepén.

FERIHEGY

S rám merednek majd a tekintetek:

vezessem őket tovább.

S én vezetném őket tovább,

de a nevemet, igen, a nevemet,

azt el kell felejtenem.

FERIHEGY

megsemmisül,

hiszen a folyón túl ott van ama bizonyos föld,

az ígéret, a becsület, az erény, a búza földje.

EHRENFELD

Áron mezeje.

De az álomnak lassan vége.

A folyó marad Zala,

egerszegekkel kiverve,

s én is maradok, aki voltam.

FERIHEGY

Egy reptér névadója.

Druszám, a gróf pedig ott áll a parton,

Boeingben, bő gatyában.

Vigyáz.

1993.