Párizsi levél – Találkozás Chedva Ferenci festőművésznővel

Párizsi levél

Találkozás Chedva Ferenci festőművésznővel

A Rue des Rosiers egyik neves ga­lériájában, a Galerie Dimában csodáltam meg újra az Izrael­ben élő, magyar származású festőmű­vésznő képeit. A galéria mellett egy jó nevű zsidó vendéglő, a „Mi-Va-Mi” is az ő műveivel dekorálta falait, s meglepődve, csodálattal néztem a lubavicsi rabbi portréját: mintha élne ez a pasztellrajz a vörösesbarna keretben, szinte rembrandti stílusban – mindenkit elbűvöl.

Mem is csoda, hogy kedvet kaptam arra, hogy eljussak a művésznő ottho­nába, műtermébe, Rámát Chasaronba. Szép világban él, s nagy öröm számára, hogy sokan keresik fel még Párizsból is. Akik ezeket az arcokat látták, nem tudják elfelejteni a zsidó stetl, a tradíci­ók világát. A szenvedéstől megtört jid­dise marnék, vagy az öreg rabbik és a pajeszos-kapedlis jesivabocherek Fe­renci témái. Kérésemre szívesen beszél diákéveiről, a budapesti Képzőművé­szeti Főiskoláról, ahol elsajátította az alapos rajztudást.

Tehetsége egészen elbűvölte a felvé­teli bizottságot, hiszen érettségi nélkül, alig 16 éves korában vették fel a főis­kolára, s mestere a kiváló festő Domanovszky Endre volt. Chedva nem foly­tatta a szocialista-realista iskolát, szabad akart lenni, s amikor 1960-ban el­hagyta Magyarországot, Anglia után 1962-ben Izraelbe költözött, ahol lá­nya, Dália megszületett. Izrael gazdag színvilágával gazdagította a művésznő képvilágát. Mint mindig, a portré, ami vonzotta, az arcok, a tekintetek, a lélek ábrázolása, pasztell vagy sanguine, vagy fusaine-technikával. Az izraeli mű­vészeti életben feltűnt bravúros stílusá­val, s nem véletlen, hogy mint az egyik legkiválóbb portréfestőt kérték fel a nagy személyiségek, Golda Meir, Begin, Teddy Kollek portréinak megfes­tésére. A művésznő Izraelben találko­zott Beata Klarsfelddel is, akivel szo­ros barátságot kötött, s az ő portréját is megrajzolta.

Párizsban a francia zsidó kulturális központok is felfigyeltek rá, így a B’nai B’rith (az Ave Wagram 16.-ban) nagy­szabású kiállítást rendezett 1981-ben, az akkori nagykövet, Meir Rozen ven­dége volt a megnyitónak.

Ugyancsak nagysikerű kiállítást lát­hattunk a Rue Kopernicben, a liberális zsinagógában. Az Arche című neves ha­vilap is cikket publikált a kiállításról. Ugyancsak megemlítésre érdemes a művésznő adománya, egy gyönyörű sanguine rajz a Musée d’art Juive-nek.

Ferenci több nemzetközi kiállításon vett részt New Yorkban, Londonban. A galériák nagy lelkesedéssel kérik, hogy mindig küldjön újabb műveiből is, a közönség várja az újabb kiállításokat.

Chedva Ferencit Párizs után Magyarországon is meg kellene ismertetni és bizonyára erre is sor fog kerülni.

A festőművész boldog nagymama is, és a család nagy öröm előtt áll: új uno­kák születése várható Beér Séva váro­sában. A falon több bekeretezett díj lát­ható, a festőnő szerényen nem is tett említést ezekről. Az utókor, a szépre éhes közönség feladata, hogy felismer­je: autentikus, mély, igazi festővel van dolgunk.

Salom lehitraottal búcsúzunk, legkö­zelebbi párizsi kiállításáig, amelyre bi­zony már régóta készülünk.

Forrai Eszter