Múltunkról, múltunkból

(Gonda László: A zsidóság Magyarországon 1526-1945. Századvég Kiadó, Budapest, 1992. 389 oldal, 350 Ft.)

Igen régen és sokak által várt könyvet jelentetett meg a Századvég Kiadó. Témája széles körű érdeklődésre tarthat számot, mert a zsidóság jelentős szerepet játszott Magyarország történetében az elmúlt évszázadok folyamán, így nem zsidó részről sem tekinthetik közömbösnek mondanivalóját.

Régi hiányt igyekezett pótolni Gonda László, a debreceni zsidó gimnázium egykori tanára, amikor nekilátott, hogy megírja a magyar zsidóság történetét. Az elmúlt hét évtizedben ugyanis átfogó, nagyobb történeti munka csak a magyar zsidóság pusztulásáról, a Soá-ról jelent meg. A korábbi idők széles körű kutatásával adósak maradtak a történészek. Gonda óriási, negyven ívnyi anyagot gyűjtött össze, ami azért is csodálatra méltó teljesítmény, mert 1951 óta Izraelben élt, egészen 1985-ben bekövetkezett haláláig. Tehát kutató tevékenységét a forrásoktól távol, számos bürokratikus akadályt leküzdve kellett folytatnia.

A szerzői idő előtti halála miatt az anyag szelektálását, a szöveg tömörítését Prepuk Anikó végezte. így jött létre a 389 oldalas mű, amelyet Gál Éva rendezett sajtó alá és Zeke Gyula szerkesztett. Maga a történelmi anyag a 235-ik oldalig tart, és a budapesti gettó 1945. január 18-i felszabadulásával zárul.

A könyv lényegében első részének a címe: „Kiűzés és vérvád 1526 után” és az utolsóé: „A nyilas ura- lom”. Szimbolikusnak is tekinthető hogy üldözéssel kezdődik és végződik a magyar zsidóság története az utolsó fél évezredben, noha a Kárpát-medencében viszonylag enyhébb volt a diszkrimináció és jelentősebb volt az asszimiláció, mint Kelet- és Közép-Európában ugyanebben az időben.

Az 1848-tól a fehérterrorig terjedő történet foglalja el a mű jelentős részét. Ez valóban az aranykornak tekinthető. A zsidóságnak oroszlánrésze volt az ország nagyiparának,

bankhálózatának, kereskedelmének kialakításában, nem beszélve a kultúrában betöltött szerepéről. Így az irodalmi élet, a művészetek, a zene, a tudományok fejlesztésében és művelésében elvitathatatlan a zsidóság jelentősége.

A könyv ezekkel a lényeges kérdésekkel nem foglalkozik súlyuknak megfelelően. De nem is ez lehetett az elsődleges célja. Emellett a hazai könyvkiadási lehetőségekre is tekintettel kellett rövidíteni az eredeti anyagot, ahogy Litván György írja az Előszóban. A zsidóságot érintő rendeletek és magán a zsidóságon belül végbemenő változások, a hitközségek fejlődése, szervezeti felépítése, a vallási irányzatok ismertetése hatalmas anyagot ölel fel. Ezen a téren úttörő munkát végzett a szerző. Elévülhetetlen érdeme, hogy rendszerezte is a tengernyi anyagot és átfogó képet adott a közösségek belső életéről.

Gonda László eredetileg munkájának „A zsidók története Magyarországon 1526-1960″ címet adta. Ezt meg kellett változtatniuk a hagyaték kezelőinek. Egyrészt azért, ahogy az Előszó utal is rá, mert a mű „Minden alapossága és sokoldalúsága mellett sem tekinthető a hazai zsidóság teljes történetének a megjelölt időhatárok között”. Másrészt az 1945 utáni fejezetek elnagyoltak, maga a szerző sem érezte befejezetteknek ezeket. így jött létre a valóságot hűbben tükrözői cím.

A könyv végén található Függe­lék ugyancsak hasznos, gazdag anyagot tár az olvasók elé. „A magyar zsidóságra vonatkozó újabb kori törvények” című fejezet – amely Prepuk Anikó munkája – II. József türelmi rendeletétől az 1946: XXV. törvénycikkig minden ilyen jellegű fontos törvényt tartalmaz. A Zeke Gyula által összeállított „Kronológia a kezdetektől 1949-ig” a magyarországi zsidóságot érintő’ fontosabb eseményeket foglalja Időrendbe. A könyv utolsó fejezetét, a „Bibliográfiá”-t ugyancsak Zeke Gyula állította össze. Hosszú listája a lexikonoktól, enciklopédiáktól kezdve egészen az egyoldalas folyóiratcikkekig sorolja a magyar zsidóság történetével akárcsak érintőleg foglalkozó szerzők munkáit, tanulmányait. Jelentősen megkönnyíti ez a jövőbeni kutatók feladatait és e témába vágó monográfiákon dolgozók tevékenységét.

Csak elismeréssel lehet szólni a sajtó alá rendező Gál Éváról és a lektor Komoróczy Gézáról, akik bonyolult és nehéz – bár kevésbé látványos – feladatot vállaltak magukra.

A kutatókra e mű megjelenése után is még rengeteg feladat hárul a magyar zsidóság teljes történetének megírásáig. De az alapokat már lefektették, és építeni lehet rájuk…

Domán István