Dányi Dániel versei

Dányi Dánie

(In memoriam) Bonbon

 

A bonbon bogár

túltáplált bogár

recsegve önti ki a belét

belsejét ontva

ki asztalodra

konyakmeggy-színű kis belsejét

taposs a gyáva

puha hátára

ragacsos szívejava kijön

kergesd csak vissza

hogy ostorozza

azt ami belül ragad, ami

bent ragadt, újra

gondolj a múltra

hátha jön majd onnan valami

taposni méltó

végzetes végszó

bűn onnan a koponyád mögül

hogy ostorozza

kergesd csak vissza

jobb neked ha ottmarad belül

 

Vacillálva nyafog és viszont

 

Attól félek elvesztem a verset

új az állapot, helyébe jött

míg önfeledt-bambán egy padon ültem

s elbújtam az álomfa mögött.

 

Visszatérve tudatomba mégis

félek (újra) immáron jelen,

talán még mozdulok új mozdulattal

vagy maradok itt ülve egy helyen.