Náci „könyvgyűjtemények” nyomában

Emberek és könyvek  a Soá idején IV. – Ebben a részben bemutatjuk az RSHA Központi Könyvtár „gyűjteményét”, és beszámolunk a könyvtárak, a levéltárak és archívumok kifosztásában vezető szerepet játszó náci rablószervezetek működéséről.

Az RSHA ((Reichssicherheitshauptamt: magyarul Birodalmi Biztonsági Főhivatal) 1939. szeptember 27-én alakult meg Berlinben. Az RSHA az állami és az SS biztonsági szolgálatokat egyesítő intézmény hét hivatalra (Amt) tagolódott: I. Személyzeti ügyek, II. Igazgatás, Gazdaság, III. SD, IV. Gestapo, V. Kripo, (azaz Kriminalpolizei – bűnügyi rendőrség), VI. SD-Ausland: hírszerzés; VII. Archívum, könyvtár. A zsidó ügyekkel foglalkozó IV-B-4 részlegét Adolf Eichmann vezette. Az ideológiai és dokumentációs kérdésekkel az Amt VII-B részleg foglalkozott, mindezek mellett feladata volt Németországból és a megszállt Európából, a szabadkőműves és okkult tudományok irodalmának, továbbá a pornográf és a héber könyvek, nyomtatványok összegyűjtése, illetve összerablása. Az RSHA Központi Könyvtárát az Amt VII-A-3 működtette. Itt kell említést tenni a Sonderkommando Paulsen-ről, a bécsi RSHA műkincs- és könyvrabló csapatáról. Az RSHA bécsi területi központja, SS Untersturmführer Dr. Paul Paulsen (1902-1985) régészt, művészettörténészt, a berlini egyetem habilitált professzorát bízta a róla elnevezett és hírhedté vált Sonderkommando irányításával. Lengyelország megszállásakor ez a csapat csomagolta össze a krakkói Mária-templom (más néven: Áldott Szűz Mária Mennybemenetele-bazilika) Máriának szentelt késő gótikus szárnyas főoltárát, amelyet Veit Stoss (1477-1489 között) készített és élete fő művének tartott.

A Sonderkommando Paulsen nemcsak a zsidó könyvtárak, hanem más intézmények kifosztásában is jeleskedett. David Shavit tanulmányából (ld. irodalomjegyzékben) ismerjük, hogy egy 1930-as állami számbavétel szerint, Lengyelországban 748 zsidó könyvtárnak, összesen 860 ezer – főként héber és jiddis – műből álló gyűjteménye volt. A lengyelországi zsidóság lélekszáma akkor közel 3,5 millió volt. New York után Varsó számított a korabeli világ második legnagyobb zsidó városának 352 000 lakosával. Többségük a jiddis nyelvet beszélte. A zsidó vallási irányzatok között a haszidizmus volt a meghatározó, az egymással rivalizáló politikai mozgalmak közül a szocialista eszméket valló Általános Zsidó Munkásszövetség. a Bund volt a legjelentősebb. A Bund mellett több cionista ideológiájú szervezet, – így például a Baloldali Poale Zion és a Jobboldali Poale Zion – is működött, továbbá jelentős volt a zsidó népiség eredeti jellegét hangsúlyozó a Zsidó Néppárt (a „folkisták”) is. Mindezeknek a szervezeteknek saját könyvtáraik is voltak. Így például Bundhoz kötődő Kultur-Lige 133 könyvtárat tartott fenn. Varsóban 1934-ben 50 zsidó könyvtár működött, ezek közül a legnagyobb a Kultur-Lige hálozatához tartozó Grosser közkönyvtár volt, 30 ezer kötetes állományával, a kisebbek között a Baloldali Poale Zion a „Hazomir” és Jobboldali Poale Zion „Borochow” munkáskönyvtárak 5 illetve 4 ezer, míg a cionista „Merkaz” könyvtár 3 ezer kötettel rendelkezett. A zsidó magán kölcsönző könyvtárak közül a legnagyobbak a Humanita (60 ezer kötettel), a Pantheon (20 ezer kötettel) és a Lektura (12 ezer kötettel) voltak.

Varsóban, a Tłomackie utcában állt a klasszicista stílusban 1878-ban épült, 2000 főt befogadó Nagy Zsinagóga, az akkori világ egyik legnagyobb „bét kneszetje”. (A gyülekezet mérsékelten reform irányzatú volt. A zsinagógai szónoklatokat lengyelül és nem jiddis nyelven mondták el. Kórus és orgona is volt, de a hangszer csak az esküvőkön szólalt meg. A varsói gettó felkelése után, 1943. május 16-án az SS bosszúból felrobbantotta az épületet. A háborút követően nem épült újjá.)

A varsói zsinagógai könyvtár (a Központi Zsidó Könyvtár) gyűjteményének megalapozása 1881-ben kezdődött. Shemuel Avraham Poznanski (1864–1921), a zsidó tudományosság, a Wissenschaft des Judentums irányzatának elismert tudósa, bibliográfusa, a zsinagóga rabbija, irányításával értékes kéziratokat és könyveket szereztek be, amelyek a vilnai Strashun Könyvtár gyűjteményével vetekedett.

Poznanski utoda, Moses Schorr (1874. május 10. – 1941. július 8.) rabbi, történész, politikus, bibliatudós, asszirológus és orientalista lett és 1928-ban kezdeményezte a Zsidó Tudományi Intézet megalapítását, amely egyszerre volt oktatási intézmény és kutatóhely. (Az intézmény hallgatói – zsidó tudományos tanulmányaikkal párhuzamosan – kötelesek voltak a Varsói Egyetem Bölcsészettudományi Karán oktatott valamely szakot felvenni.) Az intézmény első rektora Schorr lett, akit Meir Balaban (1877-1942), a zsidó történetírás alapítója . Tudományos folyóiratuk a „Pisma” (Írások) volt.

A megszállást követően a nácik a lengyel zsidó és nem zsidó könyvtárakat és múzeumokat kirabolták. Többek között bedobozolták a Szejm és a Szenátus könyvtárát és Berlinbe szállították. 1939. október 23-án a Tłomackie Könyvtár teljes állományát teherautókra pakolták és az RSHA Központi Könyvtárába szállították. (Az enyveskezű és takarékos nácik precíz nyilvántartásának köszönhetően azt is tudjuk, hogy a csomagolási és expediálási költségek 9 ezer birodalmi márkára rúgtak.)

A Tłomackie Könyvtár náci kirablása után a nácik elrendelték a Grosser Könyvtár bezárását. Ezt a Bund helyesen úgy értelmezte, hogy könyvtáruk kifosztását is tervbe vették. Minden eszközzel meg akarták menteni könyveiket. Ezért aktivistáik a könyvtárral szomszédos Leshno utca 13. számú bérház épületének pincéjéből alagutat ástak. Moishe Suffit könyvtáros összeállította lista alapján sikerült a könyvtár értékesebb könyveit, sőt még a könyvtári nyilvántartásokat, így a beiratkozott olvasók adatait tartalmazó kartotékokat is kihozni. A kimentett könyveket lakásokban helyezték el, ahol „szekrény méretű” kölcsönző-könyvtárakat hoztak létre. Így a gettóban sokan jutottak olvasnivalóhoz.

A zsidók elleni totális náci gyűlölet különleges megnyilvánulása volt, amikor a híres lublini jesiva épületéből kihordták a könyveket, amelyeket a piactéren máglyára dobták. A tűz 20 órán át lobogott. Az autodaféra kiterelt zsidók keservesen sírtak, azonban az eseményen megjelent katonazenekar örömzenéje elnyomta zokogásukat – az eseményről a Frankfurter Zeitung (1941. március 28.) lelkes tudósításban számolt be. (Ld. irodalomnál Shavit tanulmányában.)

1940 májusában Németország lerohanta Franciaországot és elfoglalta Belgiumot, Hollandiát és Luxemburgot is. Mindeközben Reichsleiter Rosenberg, a náci párt főideológusának vezetésével megkezdte működését az NSDAP által alapított Einsatzstab Reichsleiter Rosenberg munkacsoport – a továbbiakban: ERR. Tevékenységük bemutatására, a teljesség igénye nélkül álljon itt néhány példa. A megszállt Párizsban kirendeltségük (Dienststelle Westen) műkincsek és zsidó illetve szabadkőműves dokumentumok felkutatását és Németországba történő szállítását szervezte. A zsákmányt a Jeu de Paume-ban, (ma a modern és posztmodern fotózás és média művészeti központja) gyűjtötték össze és művészettörténészek leltározták.

Párizsból augusztus 26-án 1224 ládával megrakott 11 tehervagont indítottak el Németországba. A rakomány több könyvtárat is tartalmazott, többek között az Archives Nationales mellett, az 1875-ben alapított Turgenyev könyvtárat. (Ez volt a legnagyobb orosz nyelvű gyűjtemény a Szovjetunión kívül.) Ugyanerre a vonatra került a Rotschild család francia ágának könyvtára, André Maurois (1885-1967) regényíró és Marc Bloch (1886-1944) történész könyvei, kéziratai. Franciaországból 1,7 millió könyvet raboltak el.

Belgiumban, az ERR kifosztotta a kisebb zsidó magánkönyvtárakat, az enghieni jezsuita kolostorból 200, a genti École des Hautes Études könyvtárából 56 láda könyvet vittek el.

Hollandiában, összecsomagolták az amszterdami Bibliotheca Klossiana, könyvtárát, amely kontinensünk legnagyobb szabadkőműves és okkultista gyűjteményét (beleértve az ősnyomtatványokat is) a rend archívumát őrizte. Hasonló sorsra jutott többek között a Nemzetközi Társadalomtudományi Intézet 160 ezer kötetes könyvtára és a híres zsidó Seeligmann könyvtár.

Görögországban, Thesszaloniki (Szaloniki) a szefárd zsidók övezetéhez tartozott. Itt telepedtek le az Ibériai-félszigetről elűzött (1492) zsidók, akik kultúrájukat és könyveiket is magukkal hozták. Híres jesivájában 1941 áprilisában tett látogatást az ERR különítménye és vezetője, Dr. Johannes Pohl hebraista, aki egy évvel később már a vilniusi könyvtárak kifosztását irányította. Az értékes gyűjtemény további sorsáról semmit sem tudunk. Az Athéni Egyetemi Könyvtárt is gyalázatosan kifosztották.

Szovjetunió. A német kutatók 35–40 millió szovjet könyvtári könyv elpusztulását valószínűsítik. Kifosztották többek között a Leningrádhoz közeli a Katalin palota könyv- és kéziratgyűjteményét, Szmolenszk tudományos könyvtárát, elvitték a legértékesebb műveket, köztük 15–16. századi evangeliáriumokat. A legtöbb veszteséget Voronyezs, Kurszk, Pszkov, Rosztov, Szmolenszk és Novgorod könyvtárai szenvedték el. Különösen fájdalmas veszteség volt a novgorodi történeti múzeum könyvtárának kifosztása, ahonnan, elvitték az 1785-ös Voltaire és az 1796-os Jean Jacques Rousseau művek kiadásait és további 35 ezer kötetet.

Olaszországban, Rómában is megjelent Reichsleiter Rosenberg csapata az 1943-as megszálláskor. A római zsidók egyedülálló, két évezredes történetét tárgyaló művekből álló Biblioteca della Comunità Israelitica és a Collegio Rabbinico Italiano gyűjteményeit; néhány nappal a római zsidók Auschwitzba deportálása előtt két speciálisan erre a célra megrendelt vagonnal 10 ezer könyvet egyenesen Alfred Rosenberg frankfurti zsidókutató intézetébe szállították. Az ERR több más olasz város könyvtárait rabolta ki, így például a Collegio Rabbinico de Firenze bibliotékájának könyveit és inkunábulumait (ősnyomtatványokat, a könyvnyomtatásnak első termékeit).

Budapest sem maradhat ki felsorolásunkból. Az 1944. március 19-i német megszállás után az Országos Rabbiképző Intézet épületét lefoglalták és „kisegítő toloncházzá” nyilvánították. Scheiber Sándor közleményében (ld. irodalomjegyzék) beszámolt arról, hogy az Intézet 1877-ben alapított könyvtárából, előzetes válogatás után, több ezer kötetet lefoglaltak, expediálták, amelynek célhelye a frankfurti zsidókérdés kutatató intézet lett volna. A könyvek azonban csak Prágáig jutottak el és onnan részben hazatértek. (Az elhurcolt könyvek összetételéről és hazahozataláról Remete László cikkében olvashatunk értékes ismertetést, – bibliográfiai adatok az irodalomjegyzékben.)

Az RSHA Központi Könyvtárába folyamatosan beáramló hatalmas könyvszállítmányok tárolásáról is gondoskodni kellett, továbbá a könyvek bibliográfiai leírását és tartalmi feltárását követően a műveket tartalmuknak megfelelően gyűjteményekben kellett elhelyezni.

Az RSHA Könyvtár tároló kapacitásának bővítését, részben a krakkói egyetemi könyvtár teljes polcrendszerének leszerelésével és Berlinbe szállításával oldottak meg.

A Központi Könyvtáron belül három könyvtár létesült: a Zsidó Könyvtár, a Szabadkőműves Könyvtár, és a kissé hosszúnevű az Okkult világirodalom központi könyvtára (Zentralbibliothek der okulten Weltliterature). Az egyes könyvtárakon belül „projekt” gyűjtemények is voltak. Így például az igen tarka okkult-gyűjteményben Himmler kérésére („Sonderauftrag H”) a boszorkányság témaköréhez összeállították a „boszorkányok” kartotékát („Hexenkartothek”). Külön csoportosításokban helyezték el teozófiát és a sokszínű mágikus „tudományokat” (például: alkímia, asztrológia, jóslás, stb.), továbbá a gazdag pornográfia-gyűjteményt.

A berlini bombázások miatt Joseph Goebbels 1943 tavaszán elrendelte a műkincsek és a különlegesen értékes könyvtári gyűjtemények evakuálását. Az RSHA Amt VII-A-3 részlege is parancsot kapott, hogy a berlini Eisenacher Straße 12-13 szám alatti központból a Könyvtárt költöztessék ki és az összerabolt könyveket helyezzék biztonságba. A költöztetést Karl Burmester SS-Sturbannführer az RSHA Amt VII-A-3 Központi Könyvtárának vezetője irányította. Az okkult világirodalom könyvtárát (a boszorkányságról, a spiritizmusról és a telepátiáról szóló könyvek kivételével) a sziléziai Fürstensteinbe (mai lengyel nevén: Książ) szállították és az ottani kastélyban helyezték el, ahol 1944 júliusának végéig 6700 művet katalogizáltak az alkímia, a hipnózis, a kabala, a parapszichológia, a próféciák, és a telepátia témakörökben.

 

A szabadkőműves gyűjteményt a szintén sziléziai Schlesiersee (eredeti és mai lengyel nevén Sława) város barokk palotájában rakták le.

A többi könyvet, négy szudétavidéki kastélyban, Schloss Niemes (cseh: Mimoň), Schloss Hauska (cseh: Houska), Schloss Neu-Pürstein (cseh: Nový Berštejn), Schloss Neue Falkenburg (cseh: Nový Falkenburk) helyezték el. A Theresianstadthoz közeli a niemesi kastélyba kerültek a már említett okkultista gyűjteményből kiemelt művek és az ömlesztett és katalogizálatlan judaika könyvállomány.

Innen 1943 tavaszán 581 láda könyvet (csaknem a teljes judaika-állományt) a theresienstadti lágerkönyvtárba szállították, mert a tábor szakembereivel akarták a művek bibliográfiai feldolgozását elvégeztetni. A Thereisanstadtban fogvatartott zsidó tudósokkal és könyvtárosokkal végeztették el a könyvek bibliográfiai leírását és tartalmi feltárását. (Ennek történetéről, sorozatunk korábbi részében olvashattak.) A varsói Nagy Zsinagóga könyveit, és a Zsidó Tudományi Intézet könyvtárát (ismertebb nevén a „Tłomackie Könyvtár”) a Schloss Hauska épületébe szállították.

Nem sokat tudunk a Schloss Neu-Pürstein, reneszánsz-barokk palotájában és a Schloss Neue Falkenburg egykori nemesi rezidenciában folytatott műveletekről. Adataink alapján úgy gondoljuk, hogy a Schloss Neu-Pürsteint feltehetően a már feldolgozott és katalogizált könyvek tároló helyének szánták, mivel ide 50-60 ezer könyv elhelyezésére alkalmas polcrendszert rendeltek. A Schloss Neue Falkenburg titkos könyvtári kutatások helyszíne lehetett, ahol Himmler és Kaltenbrunner megrendelésére „ellenséges” ideológiák elemzését végezték. (Ernst Kaltenbrunner, 1943-tól Reichssicherheitshauptamt, az RSHA főnöke volt.)

Cikksorozatunk befejező részében a restitúciót tárgyaljuk majd.

Emberek és könyvek a Soá idején I. – A vilnai gettó könyvtára

Emberek és könyvek a Soá idején II. – Theresienstadt – egy nagy könyvtár a semmiből

Emberek és könyvek a Soá idején III. – „Tűzből menekült”