„Diskurzust kellene kezdeni arról, hogyan tovább”

Beszélgetés dr. Kurucz Ákos rabbival

Három olyan rabbit avat idén az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem, akik magasan képzett, diplomás értelmiségiek voltak, mielőtt rabbinikus tanulmányaikat elkezdték. Közülük elsőként a februárban végzett, és hétfőn felavatott dr. Kurucz Ákossal beszélgettünk, aki „civilben” bíró.

Életpályádról és a személyes indíttatásról kérdeznélek: a civil foglalkozás, a bírói pálya mellett mi vezetett Téged a rabbi hivatáshoz?

Kaposváron, gimnazistaként kezdtem el zsinagógába járni, majd Szegeden, ahol egyetemre jártam. Ott már a hitközségen kósert ettem és szombatot tartottam, sőt az utolsó években az egyetemen kipában tanultam. Ez szokatlan volt, de problémamentes; volt olyan professzor, aki emiatt előre köszönt. 2005-ben végeztem és azóta jogászként dolgozom, ünnepnapokon mindig szabadságot vettem ki. Jártunk rendszeresen zsinagógába Nellivel, aki akkor még nem volt a feleségem. Beiratkoztam a Rabbiképzőbe, mert szisztematikusan akartam tanulni azt, amiről addig – zsidó vallás, ünnepek, folklór, történelem – rendszertelenül olvasgattam. Azért iratkoztam be, hogy azt tanuljam, ami tényleg érdekel.

Inkább rabbi vagy szívvel-lélekkel, vagy bíró?

A jogászi munka figyelemigényes, a bírói munkához jobban kell a fej, mint a szív. Külföldön a civil szakma a rabbi hivatás mellett nem különleges vagy ritka dolog: zoom-on tanulok egy csoportban egy izraeli rabbival, akiről egy év után derült ki, hogy ügyvéd is. Amerikában vagy Izraelben, ha valaki rabbi és mellette mással is foglalkozik, nem példa nélküli. Vannak kósersággal foglalkozó rabbik, akik élelmiszeripari mérnökök is. Ügyvédek jesivába jártak korábban, ott megtanulták a talmudi jogi gondolkodást, ez segít a civil munkájukban. Aki komolyan tanul Talmudot, az a munka felér egy fél jogi diplomával.

Nálunk kevés embernek van a rabbi hivatás mellett polgári hivatása is.

Talán nincs is olyan, aki a rabbi diploma megszerzése előtt végzett másik egyetemet. Olyan van, aki már rabbi volt, és utána végzett mást, de ez ma már nem tipikus. Én két lábon fogok állni; jót tesz a közösségnek is, ha a rabbi nem függ mindenben a hitközséget fenntartó szervezettől, így szabadabban tud döntéseket hozni.

Mióta vagy rabbijelölt Nyíregyházán? Sőt, hamarosan rabbi…*

2019 augusztus vége óta.

A városban és környékén hányan élhetnek, akiknek zsidó kötődésük van?

Ellentmondásosak a számok. Kb. 60 fő, akiknek a megyében zsidó kötődése van. Zsidók és nem zsidó házastársak, családtagok, akik eljönnek egy rendezvényre, az kb. 80 fő, de volt már 100 fős rendezvényünk is. Egy péntek este, szombat délelőtt stabilan megjelenik 15-20 ember abból a kb. 25 fős körből, aki rendszeresen jár. Hanukai gyertyagyújtásnál covid időszakban is voltak 50-en. Ez az egyetlen működő zsinagóga a megyében, és ünnepekkor átjönnek Tokajból, Nagykállóból is néhányan. Lehetnek olyanok is a megyében, akikről nincs tudomásunk: a feleségem szülei pl. 20 évig éltek úgy a megyében, hogy nem volt a hitközséggel kapcsolatuk. Utólag mondták a hitközségi vezetők, hogy nem tudtak róluk. Nem tudjuk, hány ilyen ember lehet még.

Lehetnek tartalékok, akiket a közösségbe be lehet vonni?

Minimálisan. Van olyan új tagunk, akit be tudtunk vonzani, de az jellemző, hogy generációkra visszamenőleg nem jártak zsinagógába, sokaknak ez nem természetes. Az én gyerekeim úgy fognak felnőni, hogy a zsidóságuk nem titkolnivaló dolog, hanem örömteli örökség, a mindennapok természetes élménye.

Rengeteg oka van, miért nehéz embereket bevonni a közösségbe. A hászkálá** óta nincs olyan autoritása a rabbinak, mint a zárt káhál*** struktúra idején, amikor kötelező erővel tudott hatni a rabbi a tagokra. Amióta a többségi társadalomba beilleszkedtek, alapvetően önkéntes döntés a közösséghez tartozás. A másik, hogy már a nagyszülők, a szülők sem jártak intenzíven zsinagógába, nem tanították a hagyományokat. A Kádár-rendszertől kezdve emlegetett misztikus szám a 80-100 ezer zsidó volt; 2002-ben beszélgettem a Szochnut egyik munkatársával, aki azt mondta, hogy 30 ezer zsidó van az országban. Van olyan kutatás, amely szerint 40-50 ezer. A covid előtt országosan a neológ zsinagógákba összesen 600-700-an jártak szombatonként, de aki évente egyszer elmegy, az kb. 3000 fő, azaz 90-95 % egyáltalán nem jár. Szerintem profin működtetett formális és informális oktatással lehetne a gyerekeket és ez által a szülőket bevonzani, és a közösségi tér funkciókat kellene erősíteni, hogy mindenki találjon kapcsolódási lehetőséget.

Milyen elvek, értékek, ötletek mentén építhető nálatok a közösség?

Autentikus értékek mentén építhető csak: korábban nem zsidókat is temettek a zsidó temetőbe, én ilyet nem engedek meg. Az embereknek van igényük a szabályos, igényes zsidóságra is. A meglévő folyamatokat lehet katalizálni, a híveknek színvonalas tanítást, közösségi élményt adni. Ezzel lehet erősíteni a kötődést. Nyíregyháza kivételes helyzetben van, rendszeresen imádkozunk, van tóraolvasás, mindig van minjen. Vidéken ez ritkaság, néhány városban van erre példa. Újabban Darvas István rabbi lehel életet a székesfehérvári kilébe, tehát vannak pozitív újdonságok.

Mik a célkitűzéseid Nyíregyházán?

Az, hogy ameddig lehet, fenn lehessen tartani a minjent és a rendszeres hitéletet. Az már nagy dolog lesz, ha 5-10 év múlva azt tudom mondani, hogy részem volt a hitélet fenntartásában.

A feleséged, Nelli zongoraművész és ő lesz hivatalosan is a rebecen. Ő sokat segít ötletekkel.

Mindig sokat segít, és támogatott, ahogy a pályám elindult. Nehéz volt heti 40 óra munka mellett egyetemre járni. Nelli tartotta bennem a lelket és segít a munkában és a rabbi feladatokban is. Megszervezi, megoldja, hogy ott tudjak lenni. Ő is kommunikál a hívekkel, mindenben kiveszi a részét az informális eszmecseréktől a programok szervezéséig.

Hány évesek a gyerekeid?

A kislányom 3, a kisfiam 6 éves.

Hogyan látod a közösséget és dilemmáit országosan és lokálisan?

Ez egy átalakuló közösség, mások az igények, mint 50-100 éve. A neológia bizonyos értelemben szigorúbb vagy merevebb, mint egyes ortodox irányzatok. Az angolszász világban létezett és létezik olyan ortodox irányzat, ahol a nők és a férfiak ülhetnek a zsinagógában elválasztó függöny nélkül. A 20. század elején Mose Feinstein rabbi visszaemlékezése szerint kelet-európai ortodox közösségekben nők is mondtak kádist. A neológia a nő-kérdésben (de szinte csak abban!) a legszigorúbb ortodox gyakorlat határát súrolja, közben bizonyos tekintetben a reform irányzat is konzekvensebb vagy szigorúbb nála. Tudásban egy átlag neológ nem feltétlenül múl felül egy reform zsinagógát látogató, angolszász átlagzsidót, aki zsidó iskolában tanult, héberül olvas és ünnepeken eljár imádkozni. A Mazsihisz keretei között működik olyan zsinagóga, ahol a nők is tagjai a minjennek: a pluralitás jó, mert katalizálja a versenyhelyzetet, de lehet, hogy másik irányba kell elmenni, és egy kolélt kell szervezni, ahol délutánonként tanulhatnak a felnőttek és bepillanthatnak az autentikus életformába. Lehetséges, hogy az egész hitközséget teljesen más alapokra kell helyezni, valódi ernyőszervezetet kell létrehozni, ahol csak az egyik rész a hitközség, de lennének kulturális és más funkcióik. Mindegyikre van külföldi példa.

A zsidó identitást sokféleképpen meg lehet élni, sokféleképpen lehet zsidónak lenni a 21. században, a hitközség ezek közül csak egyet fed le, a vallásos zsidókét. Vannak zsinagógáink, ahol a fizetett tagok tartják fenn a minjent: látszólag minden rendben, mert van minjen, de diskurzust kellene kezdeni arról, hogyan tovább, mert előbb-utóbb – ha a trendek változatlanok maradnak – meg fog szűnni ez az állapot. Sajnos nincs középtávú koncepciója a hitközségnek, ez az egyik legnagyobb probléma. Nem minden mozdulatlan, mert pl. Darvas rabbi szervezett egy hitközségi struktúrától független közösséget. Nem kell a hitközségnek újat kitalálni, elég lenne nemzetközi példákat elemezni, és valamelyiket adoptálni. A zsidóság változott, számtalan példa van arra, hogy a szabályok tartalma is változáson ment keresztül. Az élet más területein találunk példát a struktúrák átgondolására, de a hitközségen alapvetően nincs változás a kilencvenes évekhez vagy bizonyos értelemben a rendszerváltás előtti időkhöz képest. Valódi brainstormingra lenne szükség rabbik és világi szakemberek bevonásával. Nem akarok siránkozni, hogy nincsenek tele a zsinagógák, tudom, hogy nem is lesznek. Ha másra van igény, akkor azt is ki kell szolgálni, pl. kulturális identitást vagy Izrael-barát identitást erősíteni: sokféle a közösség, értékesnek és érvényesnek kell elfogadni a nem vallásos identitást is. Lesz sok ember, aki nem jár zsinagógába, de szeretné, ha zsidó tárgyú folyóiratok, publikációk jelennének meg, lenne igényes informális oktatás, kulturális, szabadidős program. A rabbikon kívül ehhez más szakemberek is kellenek. Léteznek ötletes, de szekuláris események, én például azokra nem járhatok, mert szombaton zajlanak, de el lehetne gondolkodni azon, hogy hasonló, de a vallási előírásokkal kompatibilis irányba hogyan lehet elmozdulni. Erre az elmozdulásra nem látok aktivitást és valljuk be, ha így maradnak a zsinagógai trendek, akkor tíz év múlva skanzen lesz a neológia.

Utolsó kérdésem a doktori témád, a szintetikus hús vallásjogi értelmezése…

Igen, erről szól a PhD-disszertációm, Balázs Gábor a konzulensem, akinél hozzáértőbb és hatékonyabban segítő konzulenst nehéz lenne elképzelni.

A húskészítő eljárás lényege, hogy kivesznek az állatból egy őssejtet, és beleteszik a vérplazmát imitáló táptalajba, laboratóriumban kifejlesztik, és pár nap múlva lesz belőle valami, ami ízre, kinézetre, szerkezetre olyan, mint a hús. A tudósok közül sokan azt prognosztizálják, hogy a vízforraló és a kenyérpirító mellett lesz ilyen húskészítő berendezés a háztartásokban. Leginkább azok fogyasztanák a műhúst, akik etikai, környezetvédelmi okokból nem esznek húst, az állattartás ugyanis állatkínzással jár, és ez a klímaválság egyik fő oka is.

A tiszta hús ugyanolyan izomszövet, mint a hagyományos hús, csak nem az állat szervezetében történik a sejtosztódás. Noha az eljárás modern, a kósersági kérdéseit a Talmud és az utána következő kommentárirodalom alapján lehet megválaszolni. Az egyik vélemény szerint disznósejtből is kóser laboratóriumi hús készíthető, ha a másik konjunktív feltétel, azaz a táptalaj kóser. Más rabbik érvelése szerint csak a kóser szabályok szerint levágott állat sejtjéből készíthető kóser szintetikus hús, a harmadik vélemény szerint elég, ha kóser fajta az állat, de nem szükséges, hogy a kóser vágás szabályai szerint öljék le az egyedet; nagyon érdekes vita zajlik. Az egyik amerikai rabbi elküldte nekem az erről a témáról szóló könyvét, amelyben a saját korábbi döntését bírálta felül, tehát revideálta a korábbi álláspontját. Bonyolult és érdekes a kérdés: jelenleg a szintetikus hús kóserságának témája a legizgalmasabb és legaktuálisabb kortárs zsidó vallásjogi viták közé tartozik, és magyarul tudtommal én vagyok az első, aki ezzel tudományos szinten foglalkozik.

Jegyzetek

* Az interjú még a rabbiavatás előtt készült.

** Zsidó felvilágosodás

*** Közösség

 

Vári György rabbival készült interjúnkat itt olvashatják.