„Ez egy poszt-szekuláris korszak”

Beszélgetés Dr. Vári Györggyel

 

A személyes indíttatásodról beszéljünk, arról, hogy a civil foglalkozás helyett miért választottad a rabbi hivatást? Befutott irodalomtörténész voltál, egyetemi oktató, újságíró, sőt, 2010-ben politikus is az LMP színeiben…

Ezek a dolgok másként függnek össze és nem, nem hagyom ott a civil foglalkozásomat. Mármint a megélhetésem. Dolgozom jelen pillanatban is, a Zsidó Múzeum egyik munkatársa vagyok. Azért sem hagyom ott az állásom, mert nem akarok ebből élni. Nem tudom, hogy tudnék-e, ez bizonytalan, de nem szeretnék. Nem leszek hitközségi rabbi. A szervezet, a Bét Orim, ahol dolgozom, félig-meddig kívül van a hitközségen. Társult tagi jogviszonya van. Mindenesetre nem leszek rajta a hitközség payroll-ján. Ezt valószínűleg mindenki, ők is, én is, úgy gondoljuk, hogy így jó. Fogok kapni valamiféle juttatást, de nem a hitközségi payroll-ról. És nem is ezért csinálom, úgy gondolok erre, mint valamiféle segítő foglalkozásra, amihez elsősorban az kell, hogy az ember megnyerje mások bizalmát és utána a legcsekélyebb mértékben se éljen vele vissza. Azon fogok dolgozni, hogy ezt a bizalmat elnyerjem, és soha ne bizonyuljak már rá méltatlannak. Hogy mi a rabbiság általában, azt nem merném megmondani, rengeteg lehetséges szerepértelmezés van forgalomban, számomra mindenesetre ez. Hogy figyeljenek az emberek, kapcsolódhassanak egymáshoz és jól érezzék magukat egymás társaságában, legyen öröm és vigasz forrása a közösség a tagjai számára.

A Bét Orimmal hogyan kezdődött a kapcsolatod?

Véletlenek összjátéka volt. Az történt, hogy Raj Ferenc, a Bét Orim alapító rabbija, nem tudott egy idő után már visszajárni Magyarországra. Ő Amerikában él. Éveken át kétlaki életet élt, aztán egy ideje nem jön már, és szükség volt valakire, aki dolgozik a közösségben. 2017-ben iratkoztam be a Rabbiképzőbe és 2019 második felében már elkezdtem próbálni segíteni. Számomra végtelen megtiszteltetés volt és hálás vagyok ezért az együttműködésért. Így indult, és azóta így zajlik, most sem változik érdemben semmi, hogy végeztem.

Mit szeretnél elérni? Milyen célkitűzéseid vannak? Milyen elvek, értékek, ötletek mentén építenéd a Bét Orim közösséget? Hogy képzeled el az utánpótlás kérdését, hogy minél több ember járjon péntekenként hozzátok?

Szerintem ez elsősorban mérhetetlen mennyiségű munka és alázat kérdése, és szerencséé, azt hiszem, mert sok mindent nem lehet „építeni” a közösségben, van, aminek minden szándéktól és cselekvéstől függetlenül kell megtörténnie. A közösség személyes kapcsolódások hálózata, valamelyest lehet építeni, de sok minden spontán alakul benne. Ezeknek a kapcsolódásoknak a lehetőségét kell megteremteni mindenféle zsinagógai és zsinagógán kívüli programoknak a megszervezésével, és elérni hogy érzelmi biztonságban érezzék magukat az emberek. A bizalom és a biztonság rendkívül fontos. Hatalmas tartalékok vannak a magyar zsidó közösségben. Állítólag, a Kovács András-féle, pár évvel ezelőtti kutatás becslése szerint, mintegy 150-200 ezren lehetünk, akiknek egy nagyszülője zsidó, továbbá értelemszerűen még többen olyanok, akik házasságban, kapcsolatban élnek olyanokkal, akiknek legalább egy nagyszülője zsidó. és közös gyerekeik vannak. Ez nagyon magas szám, és sokan, nem mindegyikük, de feltűnően magas számban akarnak kapcsolódni a családtörténetükhöz, mert elveszettnek érezzük magunkat, és ez a korszak egyfajta közösségi és spirituális revival korszaka. Nagyon sok figyelemre, együttlétre és vigaszra van erőteljes igény. Az emberek jó részének nagyon erős a közösségigénye, ahogy az az igényünk is, hogy szóljon valamiről az életünk; legyen valami értelme, perspektívája, és ne merüljön ki az életben maradásért folytatott harcban. Hogy tudjanak mondani valamit a gyerekeiknek arról, hogy honnan jöttek és hova tartanak, hogy tudjanak valami többet kínálni, ezért felértékelődnek a családtörténetek. Hogy elkezdjenek kapcsolódni, nagy szükségük van történetekre, jelentésekre, jelenbeli közösségekre és múltbeliekre, amelyek összekapcsolnak minket a felmenőinkkel meg utódainkkal akkor is, amikor már nem fogunk élni. Ez egy poszt-szekuláris korszak, és lényeges, hogy legyenek megtartó kis, közepes közösségeink, amelyek révén túlléphetünk véges önmagunkon. Az ember alapvetően közösséget igénylő lény. Szorongunk is a kapcsolatoktól, minden kapcsolat veszély, a csalódás, a fájdalom kockázatával jár , és minél több fájdalmunk van, annál nehezebb újrakezdeni. Nem merünk kapcsolódni, s közben nagyon vágyunk rá. Ebben kell segíteni, amennyire lehet.

Milyen a kapcsolatotok más hitközségi szereplőkkel és a másik reformhitközséggel?

A másik reform közösség, a Szim Salom, Kelemen Katalin rabbi közössége, amelyikkel, ha mindenki úgy gondolja, hogy ez jó lenne, akkor igyekszem majd, hogy még szorosabb legyen a kapcsolatunk.

A MAZSIHISZ-szel, mint szervezettel, társult tagi jogviszonyban állunk, és ez pont így jó, nem is kell, hogy ennél szorosabb legyen a viszonyunk. De nem is a hitközség mint szervezet az érdekes, hanem az egyes közösségei, amelyek között vannak, akikkel jellemzően szorosabb és bizalmasabb a kapcsolatunk. Fináli Gábor rabbi úr nyilvánosan felajánlotta a két reformközösségnek a Hunyadi téri zsinagóga terét, az Akibic oldalon jelentettük ezt be együtt. Előfordult, hogy együtt tartottunk péntek estét. Hálásak vagyunk a barátságunkért a Páva utcai körzetnek is, ahol Radvánszki Péter rabbi dolgozik. Hozzájuk szombat reggel látogattunk el. Ezek azok a hitközségek, akikkel különlegesen jóban vagyunk, de mi mindenkit szeretünk. Például Verő Tamás csodálatosan lelkes, szeretetreméltó rabbi, aki mindenkiben méltán kelt bizalmat. Nagyon kedves, és azt gondolom, hogy ez a legalapvetőbb követelmény egy magyar rabbival szemben, legyen kedves és lehessen rá számítani.

Ezek szerint sok neológ rabbi nyitott a reformhitközségek irányába?

Vannak neológ rabbik, akik nyitottak, és az, hogy más elgondolások, más stratégiák és más vallási szokások, praxisok jellemeznek különböző közösségeket, nem jelenti azt, hogy nem lehetünk jóban. A Bét Orim hisz Izrael népének egységében, végső soron mindegy, hogy ki ortodox, ki reform, és ki szekuláris. Mi kivétel nélkül mindenkit elfogadunk. Ha hatalma van valakinek a kirekesztésre, mint például az izraeli főrabbinátusnak, és él vele, az sok embernek nehézséget, fájdalmat okoz, és nincs rendben. De ha egy szimmetrikus, plurális térben együtt vagyunk, vagy nem vagyunk együtt, reformok, ortodoxok és bárki, és x nem ismeri el y-t, azzal nincsen semmi gond. Mindenki azt ismer el és annak, akit és aminek szeretne. A Bét Orim nem akarja megmondani senkinek, hogy ő zsidó vagy nem, hogy elég zsidó-e vagy sem. Szabad ezt a játékot játszani, de szerintünk nem jó játék. Mi nagyon jó zsidóként tekintünk mindenkire kivétel nélkül. Nem gondoljuk, hogy csak úgy szabad zsidónak lenni, ahogy mi vagyunk zsidók.

Mit jelent számodra a reformzsidóság? Amikor 2017-ben elkezdted a Rabbiképzőt, volt elképzelésed róla?

Én közösséget választottam és nem irányzatot, nekem az irányzatok túl sokat nem jelentenek. A reform se. Számomra a Bét Orim egy szeretetreméltó közösséget jelent. Elfogadtak engem. Remélem, hogy tudok valamit cserébe adni. Nagyon igyekszem. Nagyvonalúak voltak velem. Bíztak bennem, és ezt nagyon szeretném minden módon visszaadni. Még jobban kinyitni ezt a közösséget. Továbbgyarapítani, hogy a fiatalok 20-tól 45-ig, de még inkább 0-tól 45-ig vagy 50-ig az otthonuknak érezzék, mindenki, mert tudjuk, hogy a magyar zsidóság korfája úgy néz ki, hogy jóval 50 fölött szokott lenni a zsinagógai törzsközönség. Ezt az átlagéletkort érdemes megpróbálni lejjebb vinni anélkül, hogy az idősebbek otthonosságérzete (lassan én is inkább közéjük tartozom már) sérülne.. Mert nincsenek egyszemélyes vállalkozások a judaizmusban, és a rabbi nem főnöke, birtokosa, tulajdonosa bárminek. A közösség igényei jelölik ki az irányt, a rabbi javasolhat, bíztathat, erősíthet, de utasítani, szerencsére, több száz éve nincs módja már. A közösségi igények pedig sokfélék és folyton változnak. Azért jó az, bár sok hátránya is van, ha egy rabbit a közössége fizet, hogy akkor az formalizálja azt a helyzetet, hogy a rabbi a közösséget szolgálja, mintegy szolgáltatást nyújt. Bizonyos szempontból olyan, mint egy vízvezeték-szerelő. Vannak problémák, amiket meg kell oldani, képzeljük el, hogy az emberek szeretnék, hogyha működne a vízvezeték, és akkor te igyekszel megjavítani. Semmilyen tekintetben nem vagy főnök, szolgáltatásokat nyújtasz. Én nem gondolok úgy a saját próbálkozásomra, hogy emelkedettebb vagy több tiszteletet érdemlő feladat lenne, mint a vízvezetékszerelőé. Szolgáltatás vagy szolgálat. A vízvezeték-szerelőt azért hoztam példaként, mert világos megbízási jogviszony van a megrendelő és a szolgáltató között. Az, persze, nagyon nem mindegy és nagyon más felelősségi viszonyokat teremt, hogy csövekről vagy emberekről van szó. Nagyon sok más ok mellett ezért sem veszek részt rabbiavatáson*, nem leszek felavatva, a diplomámat fogom átvenni, ami annyit tanúsít, hogy az előírt curriculumot a tulajdonosa végighallgatta, levizsgázott belőle, tud annyit, amennyit az OR-ZSE minimálisan elvár az ezt a szakot elvégző hallgatóitól. Az avatás nélkül aligha lehet, ideális esetben, vallási ügyekben eljáró bíró az ember, vallási bíróság, Bét Din tagja, ezt én nem is ambicionálom, és a reform mozgalom már működtet Közép-Európában Bét Dint, amely elvégzi ezt a feladatot. Közösségi tekintetben az végezheti el a rabbi feladatait, akit elfogad a közössége, tanítani, együtt örülni és sírni a közösség tagjaival, figyelni rájuk egyenrangú partnerként, vigasztalni őket az tudja, akitől ők igénylik. Az avatás elismerés, és erre egyelőre biztosan nem érzem magam méltónak, fontosnak azt tartom, hogy kellő alázattal tudjak dolgozni.

Tartasz zsidóságtörténeti kurzusokat, tanfolyamokat is a közösségednek. Ezt most is, vagy projektszerűen?

Most nem rendszeres, de majd egyszer az lesz. De ebben is a felhatalmazás a jó, az „empowerment”. Hogy egy idő után nem csak, és nem elsősorban én fogom ezeket tartani, hanem egymástól tudunk tanulni, részben már most is így van.

Ami a Bét Orim esetében szimpatikus, az a befogadásnak a rendkívül széles spektruma…

Mi nagyon igyekszünk, és nekem ez az egész tulajdonképpen egyfajta jóvátétel. A saját élettörténetemre gondolok, és azon belül arra, amit én tettem, az általam elkövetettekre, ami visszavonhatatlanul megtörtént, vagyis tulajdonképpen nem tehető jóvá, a jóvátétel munkája mégis nagyon fontos számomra.

Mindenkit, jöjjön bárhonnan, bármilyen zsidó családtörténettel, vagy bármilyen más motivációtól vezetve, szeretettel várunk. Persze, könnyű ezt öntudatosan kijelenteni, viszont nehéz tényleg nyitottnak maradni a miénktől nagyon különböző élettörténetekre, félelmekre és reményekre, egymásra. Erre törekszünk.

A feleséged hogyan fogadta, hogy rabbi szeretnél lenni?

Ő független ember, nem tőlem, mert szeretjük egymást, és van egy 9 éves kisfiúnk, de neki van saját élete, hivatása. Az én döntésemnek tekinti, és nem volt kifogása ellene.

Milyen nem vallási programokat szoktatok szervezni?

Egy csomó dolgot csinálunk zsinagógán kívül, szervezünk kirándulásokat, és olyan közösségi programokat, ahol minél többen lehetünk, egyelőre hullámzó intenzitással, de szeretnénk intenzívebben.

Az imádkozásban, ami egy csodálatos dolog, az a nehéz, hogy a magyar-zsidó hagyomány régen megszakadt, sok nemzedékkel ezelőtt, ezért azoknak az elsöprő többsége, akik szívesen kapcsolódnának valamilyen formában a zsidósághoz, nem tud héberül, még olvasni sem, vagy legfeljebb a betűket,, és így egy olyan szertartáson kell lenniük, amiből nem értenek egy mukkot sem. Komoly energia-befektetés megtanulni héberül, és valahogy azt kell elérni, hogy azok, akik ezt az energiát nem akarják befektetni, ők is otthon legyenek a zsinagógában. Nehéz, de ezen kell gondolkodni. Meg a zsinagógán kívül is otthon legyenek. És azt gondolom, hogy lényegében majdnem mindegy, hogy zsidó, buddhista vagy kertszépítő keretek között. A judaizmus egy mély és szép, minden szempontból nagyszerű hagyományrendszer, sokat tud adni és elmélyíti az együttléteinket, illetve egészen egyszerűen a miénk, a mi kivételes örökségünk, amely nagyon sokat tud a véges emberi lény és a Végtelen találkozásának tapasztalatáról, rengeteg eszközt ad a kezünkbe, amelyek elősegítik a találkozást, de ezek a találkozás eszközei pusztán. Az együttlét teszi igazán megtapasztalhatóvá az Örökkévalót a zsidóság gyakorlata szerint, ez az, ami igazán fontos.

Van egy fikcionális projektetek, a Tom Lantos zsinagóga. Lesz ebből valami?

Világi ügyekben nincs illetékességem. A Bét Orimnak van világi vezetése, egy 7 tagú board, akik ezekben a praktikus ügyekben eljárnak.

Szerintem az jó stratégia, amit, a a Gólem Színház csinál. Hogy hogyan lehet meglévő, kihasználatlan épületeket saját munkával használhatóvá tenni, különböző zsidó és nem zsidó programokat összekapcsolni benne, arról sokat lehet tanulni Tőlük és a Maromtól is.

A szakdolgozatodat miről írtad?

A nők zsinagógai státuszát elemző kortárs diskurzusokról. Azt néztem végig, hogy milyen megengedő, befogadó vallásjogi tekintélyek meg döntvények vannak, és hogyan lehet érvelni a nőknek teljes zsinagógai polgárjogot adó döntések mellett. Már vannak olyan ortodox közösségek, – az ortodoxiának a balszélén az angolszász világban és valamelyest Izraelben is – amelyekben női vallási vezetők szolgálnak tulajdonképpen rabbiként, és ahol teljes vagy közel teljes a vallási egyenjogúság férfiak és nők között. Ez már rég nem a reformmozgalom specialitása, messze túl van a reformokon. Azt gondolom, és nem csak az élettörténetem miatt, hogy káros, ha egy közösségben merev hierarchiák uralkodnak, ha nincsenek bevonva egész csoportok, például a nők. Ez megalázó, ellenszenves és rossz közösségi dinamikát teremt. A Bét Orim szerint, szerintünk, meg sokak szerint, a világ jobb, ha ez nem így működik. Nekünk biztosan jobb. Sok magyar zsidó nő, akik külföldön dolgoznak vallási vezetőként, hatalmas kincset jelentene nekünk, ha itthon lennének. A mi közösségünkben dolgozik, rendszeresen énekel nálunk a káprázatosan tehetséges Polnauer Flóra, nekünk, önző okokból jó, hogy velünk van, aki hallja, azonnal megérti a szombatfogadás lényegét, játékosságát, áhitatát, de ha mások is hívnák, sokkal több ember kapná meg azt az ajándékot, amit mi. És az nagyon jó lenne mindenkinek.

* Az interjú még a rabbiavatás előtt készült. (A szerk.)

Kurucz Ákos rabbival készült interjúnkat itt olvashatják.