„Nemcsak díszes trónus”

Február 28-án a Rumbach utcai zsinagógában rabbivá avatták dr. Kurucz Ákost (akivel interjút is készítettünk). Nem mellesleg külföldi vendégek is érkeztek a ceremóniára, hogy az avatást követően aláírjanak egy fontos együttműködési megállapodást.

Négynyelvű ima a békéért

Az ünnepélyes esemény moderátoraként Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum Levéltár vezetője és az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem docense köszöntötte a résztvevőket. Elmondta, hogy amitől tartottak, valóra vált: szomszédunkban háború dúl; és a segítségnyújtás mellett egyházi közösségként négynyelvű békeimára hívott fel. Radnóti Zoltán főrabbi, a BZSH rabbiságának igazgatója héberül, Vajda Károly az OR-ZSE rektora magyarul imádkozott a háborús térségért. Dr. Manja Schüler, Brandenburg tartomány tudományért, kutatásért és kultúráért felelős minisztere németül, Teszter Nelli zongoraművész, az avatandó Dr. Kurucz Ákos felesége ukránul mondta el a békeima szövegét.

 

Az askenáz zsidóság ősforrása

Vajda Károly professzor, az OR-ZSE rektora hangsúlyozta: „A mai alkalomhoz fogható jeles esemény intézményünk 145 éves fennállása alatt egyszer történt, ez a rabbiképző 1877-es megnyitója volt. Ahogy a jelenlegi kormány képviseletében jelen van a helyettes államtitkár, úgy volt ott a rabbiképző 1877-es megnyitóján Tisza Kálmán miniszterelnök és Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter és államtitkára, Tanárky Gedeon is, megerősítve, hogy a magyar művelődés egésze szempontjából mennyire fontos neológ zsidó felsőoktatás. A két ünnepi alkalom, az 1877-es megnyitó és a mostani esemény összehasonlítása nemcsak a hasonló emelkedettség miatt csábító. Az együttműködés és az együtt ünneplés örömét azok a kataklizmák tudatosítják leginkább, amelyek a két esemény között az elmúlt másfél évszázadban rengették meg közös európai identitásunk talapzatát, formálták át politikai közgondolkodásunk alapját, etikai dimenzióit.”

A rektor kiemelte, hogy „német, magyar és a szívének különösen kedves brandenburgi és az európai lobogó előtt, annak védelmező egyvelegében határokon túl, nemzeti önazonosságokon és önérdekeken túl közös értékek képviselőiként a másik, a másság feltétlen elfogadását, szeretetben és békességben látják a legfontosabbnak.” Köszönet mondott a potsdami egyetemnek, hogy két régi intézményt, a berlini és a breslaui rabbi-szemináriumot is befogadta a falai közé. Különösen Walter Homolka szervező munkáját méltatta, hogy felekezeti határokon átívelve indította újra a rabbiképzést. „Mi, magyarországi zsidók ezer szállal kötődünk a németországi zsidó közösséghez. Mi, askenázi zsidók legyünk bárhol a világon, Izraelben vagy a tengerentúlon, magunkban hordozzuk annak a Rajna menti földnek, annak a középkori német zsidó országnak minden adottságát, amelyről őseinket a vallási türelmetlenség elüldözte. Mi, askenázi zsidók nyelvünkben, gondolkodásunkban, humorérzékünkben kötődünk a Rajna parti Jeruzsálemhez. A Rabbiképző Intézet megnyitó beszéde se véletlenül hangzott el német nyelven. Intézményünk falai között az első két évtizedben németül folyt hivatalosan az oktatás, hiszen a királyság félreeső területeiről származók esetében a magyar nyelv ismerete nem volt elvárható. De azért is, mert a zsidóság tudományának anyanyelve a német volt. Mi ezen a nyelven váltunk felvilágosult európai polgárokká, szellemükben szabad zsidókká.”

Köszönet és felajánlás

Szalay-Bobrovniczky Vince civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár köszöntő beszédében gratulált a frissen avatott rabbinak: „Megbecsüléssel tartozunk azoknak, akik mindezt nemcsak kötelezettségüknek, hanem hivatásuknak is tekintik. Büszkék vagyunk rá, hogy Magyarország sosem szenvedett hiányt tenni akaró emberekben, ahogy büszkék lehetünk a több száz éves oktatási intézményekre is, köztük az OR-ZSE-re, amely 1877 óta gazdagítja hazánkat, nemkülönben az ott végzettekre.” Utalt az ukrajnai háborús helyzetre: „Európa szívében Magyarország gyakran kerül marakodó nagyhatalmak és veszélyes eszmék kereszttüzébe. A mostani háborús helyzet a szomszédos országban megmutatja, hogy milyen törékeny a kis világunk. A magyar kormány minden tőle telhetőt megtesz a háborús menekültekért és köszönettel tartozunk a Mazsihisznek, amely komoly szerepet vállalt a menekültek megsegítésében.” Felajánlotta, hogy a MAZSÖK tulajdonában lévő badacsonytomaji üdülőt megnyitják a háború elől menekülőknek.

 

„Mint roskadozó íróasztal”

Ezután kezdetét vette a rabbivá avatási ceremónia. Három főrabbi: Verő Tamás, Radnóti Zoltán és Darvas István álltak a Tóraszekrény előtt, hogy a hagyományos ünnepi viseletben megjelent Kurucz Ákost – aki civilben törvényszéki bíró és már évek óta a nyíregyházi közösség lelki vezetője – hivatalosan is rabbivá avassák.

Radnóti Zoltán szimbólumokkal átszőtt avató beszédében szólt kötelességekről, amelyeket hangsúlyozni kell emberként, európaiként, magyarként és zsidóként. „Kolléga úr, a rabbi vezető, s egy vezető minden szavának, tettének, gesztusának univerzális jellege van. Felemelhet, alávethet. Manapság egy hiperszenzitív világban élünk, ahol épp ezért a lelkészek jelentősége megemelkedik. Nemcsak egy diplomát kapsz, hanem ősrégi szóval, egy jármot, nemcsak díszes trónust kapsz, hanem roskadozó íróasztalt, ahol írni, olvasni, beszélgetni kell. A rabbi a Szentírás szavával Isten szolgája, sőt, szó szerint Isten rabszolgája, hiszen nem díjazásért, hanem kötődésből dolgozik.”

Radnóti Zoltán rámutatott, hogy a babiloni fogságban a nép az elfelejtett héber nyelv helyett az arameust beszélte, amelyben a Tóra megjelölésére a „Fény” szót használták. A Tóra olyan, mint a gyertya lángja, melynek fényében tanulmányozható az Írás vagy akár a zsidó misztika. „Vidd magaddal a Tóra fényét és soha ne feledd az áldásmondás, imádkozás örökségét.” bíztatta a frissen avatott rabbit.

A hagyományos áldás szavait ezek után Darvas István mondta el, Verő Tamás pedig a rabbidiplomát adta át a frissen felavatott kollégának.

Dr. Kurucz Ákos, mint felavatott megköszönte a régi és a mostani rektornak, Schőner Alfréd és Vajda Károly professzoroknak a támogatást, ahogy a rabbiképző összes rabbijának és oktató tanárának is, különösen kiemelve Darvas István főrabbit és Balázs Gábor professzort, aki konzulensként segítette. Végezetül meleg hangon és kedves gesztussal fejezte ki háláját a feleségének, Teszter Nellinek, aki lehetővé tette számára, hogy az elmúlt 6 évben civil pályáján és rabbihallgatóként is megállja a helyét.

Az avatás végén Fekete László főkántor előadásában hallhattuk a 100. zsoltárt, majd kántorhallgatók a Szim Salom imát adták elő zenei kísérettel.

Nemzetek közötti híd

Az avatás után Dr. Manja Schüle, Brandenburg tartomány tudományért, kutatásért és kultúráért felelős minisztere tartott hosszabb beszédet. Ezután az OR-ZSE részéről Vajda Károly rektor egy együttműködési megállapodást írt alá a Potsdami Egyetem nemzetközi kapcsolatokért felelős rektorhelyettesével, Florian J. Schweigert professzorral. Majd az OR-ZSE díszdoktori címet adományozott Walter Homolka (Potsdami Egyetem) és Stefan Schreiner (Tübingeni Egyetem) professzoroknak. A laudációt Bíró Tamás rektorhelyettes tartotta, aki ismertette a két tudós pályáját.

Jákov Hadas-Handelsman, Izrael budapesti nagykövete beszédében méltatta az intézmények közti nemzetközi megállapodást, gratulált a díszdoktoroknak – miután emlékeztetett mindenkit az aggasztó a háborús helyzetre.

„Mi, magyarok, maradunk”

Heisler András a Mazsihisz elnöke záró beszédében rávilágított, hogy „ünnepelni jöttünk, hiszen egy neológ rabbi avatásáról, egyetemünk nemzetközi kapcsolatainak fejlődéséről, a neológia megmaradásának, a magyarországi zsidóság továbbélésének alappilléréről, az OR-ZSE-ról beszélünk. A neológia olyan zsidó közösség, amely történelmi hagyományokkal rendelkezik, erősen integrálódott a társadalomba, ám az elmúlt évszázadban kétszer is megtört – utalt a holokauszt 600 ezer áldozatára és a vallásellenes kommunista rendszer 40 évére. Célunk a fennmaradás, reményünk a fejlődés.”

Rámutatott, hogy az itt élő 100 ezres sokszínű zsidóság Kelet-Közép-Európa legnagyobb zsidó közössége, még ha csak ennek tizede kapcsolódik a valláshoz, és akkor is, ha sokan elmentek más országokba, mert bizonytalanul érezték itt magukat. „Ha ugyanis valakinek az identitását kérdéssé teszik, az előbb-utóbb elmegy. Így mentek el a háborút követően a lengyel zsidók, így üresedtek ki a Szovjetunió zsinagógái, így váltak eladható árucikké a román zsidó közösség tagjai, az elmúlt néhány nap tragikus eseményei nyomán, alapvetően így indulnak neki a semmibe ukrán zsidó testvéreink, mert a létük vált kérdésessé. Mi, magyarok, maradunk, és ha maradásunkat más, a társadalom nem zsidó többsége értéknek tekinti, akkor maradni is fogunk, ami persze még nem elég a közösség túléléséhez, hisz az asszimiláció a közösséget gyorsabban rombolja, mint az emberi elmúlás törvényei. Megmaradásunkhoz szükség van arra, hogy a judaizmus és a Tóra és általában is a jiddiskeit, a közösségen belül a helyükre kerüljenek. E cél elérésének legfőbb intézménye a majd másfél évszázada működő hajdani Rabbiszeminárium, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem. Kicsi közösség vagyunk, sokak számára alig hihető, hogy a népességnek csupán 1%-a tartozik közénk. Mi a gyengébb fél pozíciójából is ragaszkodunk a függetlenség szabadságához, mert értékeinkre büszke zsidóságot akarunk építeni. Fontos, hogy a sokszor mellőzött egyetemünk a jövőben megkapjon minden támogatást. Elsősorban tőlünk, az egyetem fenntartójától, továbbá egy felelősen gondolkodó kormánytól és a világban hozzánk hű barátainktól.”

Majd közvetlen szavakkal kívánt szerető családot és őt tisztelő közösséget Dr. Kurucz Ákos felavatott rabbinak, kiemelve, hogy ő az első, aki a rendszerváltást követően polgári diplomával a zsebében végezte el a Rabbiképzőt. „Valaha ez volt a norma, a rabbinikus tudás a világi műveltséget koronázta. Kurucz Ákos előtt lebegjen azon rabbijaink példája, akik vérzivataros időkben is helyt álltak, a holokauszt poklában, ’56 ágyúdörgése mellett, vagy az egyházügyi hivatal nyomása alatt.”

Végül a Mazsihisz elnöke megköszönte, hogy Manja Schüle képviselte a brandenburgi kormányt az eseményen, és hogy Szalay-Bobrovniczky Vince jelen volt a magyar kormány részéről, méltatta a Potsdami Egyetemmel aláírt megállapodás jelentőségét és gratulált a díszdoktori címmel kitüntetett, két világhírű tudósnak.