Rozsban a fogó címmel adta ki ismét az Európa Könyvkiadó J. D. Salinger Zabhegyezőjét. Barna Imre mai hangzatot kívánt adni a Catcher in the Rye 1951-ben napvilágot látott szövegének.

A 19. századi nagy zsidó temetők olyanok, mint egy hatalmas krónika lapjai, vagy akár az Írás kézzel rótt oldalai, melyeken írásjelekként sorakoznak a síremlékek, a sor- és szóközöket pedig az utak, kiteresedések, bokrok és fák jelenítik meg. Ez az az évszázad, amikor a hagyományos zsidó sírok szűk és katonás egymásutánját felváltja egy differenciáltabb, lazább és beszédesebb elrendezés az emancipáció és asszimiláció nyomán.

Egy igazán patinás közép-európai nagyvárost rendszerint középkori zsinagóga is fémjelez: Prága, Krakkó, München, Frankfurt, Nürnberg, Bécs, Maribor, Sopron, Buda – büszkén demonstrálják, hogy történelmük és toleranciájuk gyökerei milyen mélyre nyúlnak.

Sőt, a mindenkori városvezetés igyekezik helyreállítani és bemutatni e zsidó imahelyeket, még akkor is, ha az nagyobb erőfeszítést igényel régészet, földmunkák és építkezés vonatkozásában – esetleg mélyen a föld alatt, mint Bécs esetében. Egy ilyen épület fontos része a város imázsának.

Péntek éjszakánként a Teleki téren nem lehetett aludni a lónyerítéstől. Hajnali hattól a Karácsony Sándor utcától a Lujza utcáig télen-nyáron álltak végig a lovas kocsik, hozták az árut. Kistarcsa mellől, Soroksár környékéről érkeztek a bolgárkertészek, mérleget a szekér elé tették, mázsálták a friss árut.

Arthur Schnitzler „A Bernhardi-ügy” c. drámáját Ascher Tamás rendezésében mutatták be az Örkény Színházban. A rendezővel Váradi Júlia beszélgetett.

Miként lehetséges, hogy a lengyelországi rendszerváltás óta épült legnagyobb középület éppen a POLIN nevet viseli? Olyan múzeum ez, amely a történelem során először a lengyelországi zsidóság történetét meséli el, a kezdetektől.[1]

A középkori zsinagóga Táncsics utcai maradványaira Dr. Zolnay László régész 1964-ben véletlenül bukkant rá, amikor a Várnegyed tatarozásához előzetes régészeti kutatásokat végzett.

Interjú Ascher Tamással; Még nem késő: Sorsok Háza, HDKE, Rumbach zsinagóga; Középkori emlékeink: lesz-e a bécsi után Budán is zsinagóga-feltárás?; Klein Rudolf a Salgótarjáni úti temetőről, David G. Roskies a Varsói Zsidó Múzeumról; Hanák András J. D. Salingerről.

Budapesten nincs szükség újabb holokausztközpontra, de az együttélés derűsebb emlékeinek felidézésére igen.

Napjainkban újra szóba került a halálbüntetés. Érdekes lehet végigkísérni, hogy a Tórában hangsúlyosan megjelenő büntetést hogyan és miként formálta a halácha. Ezzel párhuzamosan meg kell vizsgálnunk az élet védelmét szolgáló haláchikus forrásokat is.