Megjelent a Szombat januári száma

Írta: Szombat - 2015-01-14 Rovat: Kiemelt, Szombat magazin

Trianon helye a magyar társadalmi emlékezetben – A Szombat körkérdése

A válaszadók: Böcskei Balázs, Gerő András, Heller Ágnes, Kovács Éva, Köves Slomó, Radnóti Sándor, Somogyi Zoltán, Szilágyi Ákos, Szerbhorváth György, Szőnyi Szilárd, Wekerle Szabolcs.

TRIANON EMLÉKEZETE

Lapunk az alábbi körkérdést intézte a szellemi és közélet néhány szereplőjéhez:

A 20. századi magyar veszteségek napjaink közéleti vitáinak tárgyát képezik, és meghatározó szerepet játszanak az emlékezetpolitikában, az identitáspolitikai küzdelmekben.

Sokat írtunk róla mi is: a vészkorszak emlékezete nem tudatosodott kellőképpen a magyar társadalomban, nem érzékelhető a társadalmi együttérzés.

Felmerül a kérdés: vajon Trianon a megfelelő helyen van-e a magyar emlékezetben: a jobboldalon, a baloldalon és a zsidó emlékezetben?

Ha nem, miért nem? Kell-e, s ha igen, milyen irányban kellene elmozdulnia a társadalmi emlékezetnek ezen a téren? Összefügg-e, s ha igen, Ön szerint hogyan függ össze Trianon és a vészkorszak emlékezete?

Böcskei Balázs: Összeomlott haza Trianonja
Nem beszélhetünk sem nemzetről, sem politikai közösségről. Se nem Gemeinschaft, se nem Gessellschaft. Magyarország nem éppen tulajdonságok nélküli ország, hanem sokkal inkább maga a posztmodern eklektika. A múlt-közelmúlt-régmúlt-soha nem volt múlt jegyeit egyszerre magán hordó ország, amelynek jelene és jövője is hasonló szerkezetű és biztos fogódzók nélküli. Magyarország szétszakítottságában úgy lett posztmodern ország, hogy a benne lakók külön világban élnek, úgy lett posztmodern, hogy a benne lakók múltjai nem beszélgetnek egymással.

Gerő András: Kétarcú Trianon
Amikor Magyarországon valaki nyilvánosan azt mondja: Trianon, akkor két jelentéstartomány jelenik meg egy szóban.
Az egyik jelentés a trianoni békét jelenti, amit nagyon sokan békediktátumnak neveznek. (…) A másik jelentés magában foglalja azt a politikai reakciósorozatot, amelyet a Horthy-korszak testesített meg, s a rendszerváltás után a szabadság körülményei között újra életre kelt. (…)
Az első jelentés tárgyszerű érveléssel alátámasztható, a második jelentés egyértelműen a magyar nacionalizmus irredentába hajló vonulatát képviseli, amely racionális és történeti érveléssel védhetetlen. Az első feladat tehát, hogy szétválasszuk a jelentéstartalmakat.

Heller Ágnes: Az igazságtalanság és a bűn
A Szombat körkérdésére csak személyes tapasztalatom elmesélésével tudok válaszolni.
Trianon apám (zsidó, de nem hagyománykövető, magyarrá vált, de osztrák) családja számára személyes tragédiát jelentett. Nagyanyám előbb Modorban (ma Modra), majd Újvidéken volt polgáriskolai tanárnő. Apám ezekben a városokban nőtt fel, itt voltak a barátai. Trianon hatására nagyanyám korai nyugdíjazását kérte. Budapest mindig idegen város maradt a számára. Zsófi nénit minden kedves volt tanítványa ezután „külföldről” látogatta. Nem nagy csoda, hogy ezután kis gyerekkoromban én is „irredenta” lettem, és irredenta verseket is írtam. (Az egyik úgy kezdődött „Vesszen Trianon”!) Mikor azonban Hitler a Felvidék és Erdély egy részét „visszaadta” Magyarországnak, apám figyelmeztetett arra, hogy ez katasztrófa, rossz vége lesz. Végleg akkor mondtam le az irredentizmusról, mikor apám egyik gyerekkori barátja Újvidékről menekülve elmesélte nekünk a magyar katonaság által megszervezett és végrehajtott pogrom történetét.

Kovács Éva: Traumán innen és túl
Trianon társadalmi emlékezete amorf és (ezért) végletesen kiszolgáltatott a mai történelempolitikának. Amorf, mert keverednek benne táj- és térképzetek és magatartásbeli hasonlóságok, tehát elsődlegesen – bár egy konkrét történelmi eseményre vonatkozik – habituális. Trianon kollektív emlékezete emocionális: mindig magában hordja az elveszített otthonosság érzetét és azt, ahogy ezt ma átéljük. Trianon emlékezete narratív is: amikor megszólal, elbeszélése mindig etnocentrikus és gyakran nem mentes az antiszemitizmustól. Trianon kollektív emlékezete egy „örökös ellentéttel” terhes: etnocentrikus alapokon nem mesélhető el olyan változata, amely minden utódállamban érvényes lehetne. Arra a kérdésre tehát, hogy mi történt „velünk”, az Osztrák-Magyar Monarchia állampolgáraival 1920-ban, nincs közös történetünk. Végül, Trianon emlékezete kulturális (nem kommunikatív), ráadásul már a huszas években elnyerte máig használatos formáit és rítusait.

Dr. Köves Slomó: Bizalom és lojalitás – Az emlékezés és a torzult valóságérzékelés tanulságai
A trianoni döntéssel nyelvétől, identitásától, nemzettudatától és sokszor vagyonától, egzisztenciájától fosztották meg magyar polgárok millióit, e történések hatása és a határokon belül maradottak rémülete, megalázottsága kölcsönösen hatottak egymásra. Ezek hatásai járták át a 20. század 1920 utáni magyar történelmét, és a 21. század legfontosabb identitáskérdéseire is hatnak. Mindezen mélyreható és feldolgozhatatlan keserűségnek a történeti elbeszélés világában való megméretése a holokauszt áldozatainak és a meg nem született, azóta talán milliók hiányával, valamint a túlélők életet nyomorító, generációk életképességét ellehetetlenítő mély neurózisaival badarság lenne. Az áldozatok kölcsönös hiányérzete, tanácstalansága egy dologban azonban közös: mintha a két trauma áldozatainak csoportjai egymáson valamiféle érzéketlenséget kérnének számon, ami a tökéletes emberi kiszolgáltatottság közös tapasztalata vonatkozásában nyilvánul meg.

Radnóti Sándor: A Trianon-matrica
Nincs bennem érzéketlenség Trianon iránt. Apai ágon családom nagyváradi, dédszüleim a város tekintélyes zsidó-magyar polgárai voltak, dédanyám iskolaigazgató, dédapám rendőrkapitány. Az országrész elszakítása súlyosan érintette fölmenőimet, s még magam is megtapasztaltam, hiszen váradi nagynénémet – annak az elvnek a következményeképpen, hogy ugyanazt a társadalmi rendet, de szigorúan külön-külön, zárt határok közt építsék a szocialista országok – csak tíz éves koromban ismerhettem meg.
Ezért is, és sok másért Trianon az én idegeimben is, tudatomban is jelen van. S mégis osztozom a vele szemben való ingerültségben.

Somogyi Zoltán: Ki az áldozat?
Trianon és a bécsi döntés „emlékezete” szükségszerűen nem lehet, és soha nem is lesz egységes. Ahhoz azonban, hogy ezt belássuk, nem kell a traumákat „versenyeztetni”, csak egyszerűen látni azonos események által okozott gyökeresen különböző életutakat. Magyarország területének kétharmada veszett el, és sok millió magyar ember lett olyan ország állampolgára, mellyel nem érzett identitásközösséget. (Románia, Csehszlovákia vagy Jugoszlávia). A trianoni döntés nyomán fellángoló antiszemitizmus nem változtat azon a tényen, hogy maga a döntés Magyarország számára igazi tragédia volt. A trianoni döntés jelentőségének bagatellizálása érthető módon sért sokakat, és az is érthető, hogy a bécsi döntés sokak számára vitathatatlanul és érthető módon egyfajta elégtétel volt, gyógyír a történelmi bajokra.

Szerbhorváth György: Nem Szarajevóban kezdődött
Pedig meg kell [szólalni]. „Még” nekem is, aki kívülről, a határon túlról csöppentem ide huszonkét éve Szerbiából. Aki éppen a rendszerváltáskor, 1990-ben lett nagykorú, ám mindaddig – az ottani iskolarendszer sajátosságainak „köszönhetően”, mely mindvégig a partizánmitológiát, a vér és a háború kultuszát nevelte-verte a gyerekekbe – Trianonról és a holokausztról vajmi keveset is hallott. A jugoszláviai/vajdasági magyarok, illetve tanáraink és tankönyveink egyikről sem beszéltek – egyfelől Trianonról sem lehetett, ahogyan sok minden másról sem, és e kisszámú közösség (Tito idejében, a hetvenes években voltak a legtöbben, 450 ezren) értelmisége is lefejeződött úgy Trianon után, ahogyan 1944-45-ben és utána is.

Szilágyi Ákos: A sivatag törvénye – Auschwitz és Trianon
Amennyire igaz, hogy a modern magyar politikai nemzet és a nemzeti identitás alapító eseménye − bukása ellenére − az 1848-49-es forradalom volt, annyira igaz, hogy a modern, tehát szuverén területi magyar nemzetállam alapító aktusa a trianoni békeszerződés lett. Az, aminek 1848-49-es forradalom és szabadságharc eredményeként kellett volna létrejönni, nyilvánvalóan más határok között, más politikai keretben, a történelemben először 1920-ban jött létre az ismeretes békediktátum által kétségtelenül önkényesen és a népek ötpercenként deklarált önrendelkezési jogát durván megsértve, hiszen az etnikai határokat semmibe véve megvont határok között és anakronisztikus − autokratikus-rendies és nem polgári-demokratikus − politikai keretben.

Szőnyi Szilárd: Magyar vészkorszak – zsidó Trianon
Magyar az, akinek fáj Trianon. Zsidó az, akinek máig sajog a vészkorszak.
Igaz magyar vagy, ha a te húsodba is hasít a vészkorszak. Igaz magyar zsidó vagy, ha a te tragédiád is Trianon.
Négy állítás – négy, ha akarom, egymást kioltó, ha akarom, egymást feltételező igazság.

Wekerle Szabolcs: A két tragédia összemérhetetlen
Jó hír lehetne, hogy a jobboldal legalább evidenciaként kezeli azt, ami evidens: tudniillik, hogy Trianon olyan igazságtalanság, melyet addig nem heverhetünk ki, amíg valamiképpen jóvá nem tesszük. Területek visszacsatolása ma már fájó anakronizmus, de az autonómiatörekvések feltétlen támogatása még – legalább néhol, legalább részleges – megoldást jelenthet. Ám az ezt a politikai tábort egyetlen, monolit masszának látók sajnos tévednek, ha azt hiszik, a konzervatív pártokra szavazók mindegyike egyformán gondolkodik a témáról. Vagy, hogy egyáltalán gondolkodik róla. A trauma második világháború utáni kibeszélhetetlensége, feldolgozhatatlansága generációkat fosztott meg attól a lehetőségtől, hogy józanul és elfogulatlanul szembesüljenek azzal, ami történt. Jobb- és baloldalon egyaránt.

Ágoston Vilmos: Hamis képzetek hálója
Recenzió az Úton. Erdélyi zsidó társadalom és nemzetépítési kísérletek (1918-1940), Zsidlic, A Kolozsvári Zsidó Gimnázium története (1940-1944) és a Túlélés – egy fotográfus visszaemlékezése című kötetekről
Mindig sejtettem, hogy valami másra is utal az a szociológiainak képzelt ideológiai kategória, amelyet úgy emlegettek egyes határon túli magyarsággal foglalkozó budapesti kutatók, hogy az erdélyi zsidóság egy „kisebbség kisebbsége” lenne. A „kettős kisebbség” kettős megkülönböztetést jelöl, de a ’kisebbség kisebbsége’ mögött valamilyen hamis birtokviszony sejlik.

Rőhrig Eszter: Az emlékek jéghegye – Patrick Modiano Stockholmban
Patrick Modiano a Nobel-díj átvételekor mondott beszédének részleteit közöljük magyar fordítója bevezetőjével.
Modiano a hírt alig akarta elhinni, majdhogynem tévedésnek vélte. Mit volt mit tenni, elutazott Stockholmba, részt vett a hagyománytisztelő ország egész hetes Nobel-ünnepségén, amely december 11-én a királyi palotában rendezett fogadással ért véget. A díjazottnak dedikálnia kell a Nobel Bistro egy székét, csak utána foglalhat helyet rajta, és kezdődhet a sajtókonferencia. Modiano ezt írta az ülőke belső részére: „Örülök, hogy kedvenc városomban, Stockholmban, és a Nobel Házban lehetek.” Talán nem a kötelező udvariasság szólt belőle, hiszen a svédek fordították le elsőként idegen nyelvre a regényeit, a veje svéd, és svéd unokájának, Orsonnak ajánlotta az Éjfű című regényét, sőt, a Nobel-díjjal járó nyolcmillió svéd koronát is neki ajándékozta.

Patrick Modiano: „A felejtés nagy fehér papírlapja”
„Képtelenség, gondoltam, amikor meghallottam, hogy én vagyok a díjazott, és rögtön az érdekelt, hogy miért éppen rám esett a választás. Korábban sohasem éreztem olyan erősen, mint most, hogy a regényíró vak, ha a saját könyveiről van szó, és az olvasók őnála sokkal jobban értik az írásait. A regényíró soha nem lehet önmaga olvasója, legfeljebb kijavítja a kéziratán a mondattani hibákat, a szóismétléseket, vagy kitörli a fölösleges bekezdéseket. A könyveiről csak homályos, részleges képet alkot, mint ahogyan a mennyezeti freskó egy éppen előtte álló részletén dolgozó festő sem látja a kész festményt.

***

Keresse a jobb könyvesboltokban és a nagyobb újságos standokon, vagy válassza a könnyebb megoldást: Fizessen elő a Szombatra! Vagy olvassa digitálisan!

A Szombat megvásárolható a Relay nagyobb újságos standjain, valamint az alábbi könyvesboltokban:

Láng Téka (XIII. ker., Pozsonyi út 5.)
Makkabi Könyvesbolt (VII. ker. Wesselényi utca 13.)
Kabbala bolt (XIII. ker., Hollán E. utca 25.)
Klauzál 13 könyvesbolt (VII. ker. Klauzál tér 13.)
Izraeli Kulturális Intézet (VI. ker., Paulay E. utca 1. )
Gondolat könyvesbolt (V. ker., Károlyi M. utca 16.)
Olvasók boltja (XIII. ker. Pannónia u. 35-37.)
Fröchlich Cukrászda (VII. ker. Dob u. 22.)
Concerto Hanglemezbolt (VII. ker. Dob u. 31/B.)
Nyitott Műhely (XII. ker, Ráth György utca 4.)
Bálint Ház – porta, illetve Sabre kávézó (VI. ker., Révay utca 16.)

Telefon/Fax (munkanapokon délután): 311-6665
E-mail: [email protected]
Facebook oldalunk eléréséhez kattintson ide

2015. január / XXVII. évfolyam 1. szám