Megjelent a Szombat januári száma

Írta: Szombat - Rovat: Szombat magazin

Novák Attila: A Mazsihisz-rendszer válsága
A Mazsihisz leépülési folyamata nem most indult meg. A nemzedékek romlása az elmúlt évtizedekben folyamatos volt, a zsidók szélesebb közösségével már régen elvesztette a kapcsolatát, ezért komoly felelősség terheli. A zsidó értelmiségieket azért nem említem, mert nekik alig van kapcsolatuk a Hitközséggel, ami nemcsak a Mazsihisz hibája, hanem a zsidó közösségi életet, annak problémáit túl partikulárisnak és szűkkeblűnek tartó, a zsidó szervezeti élettől ab ovo idegenkedő zsidóké is.

 

Szántó T. Gábor: Az utolsó tokaji zsidó
Állunk a kövek között és Lőwy Lajos az északról érkezett első hívekről beszél, akik borkereskedőként teremtettek a városban megélhetést. Simon Fanfédernek hívták az első tokaji rabbit, akit helyben hantoltak el. Már rég megvették az új temető földjét a hívek, de csak ettől fogva temetkeztek itt – s nem csupán a Bodrog közepén fekvő szigeten, ahol négy rabbisír is akad a százharminchat között –, mert istenfélőként úgy gondolták, nyugalmuk az eljövendő világ felé vezető úton is csak akkor lehet, ha rabbijuk vezetésével indulnak arra.

 

Gadó János: Marránusok a Naphegyen II. rész
Tizenöt voltam, mikor anyám újra férjhez ment. Újdonsült pótapám hat elemit végzett kertész volt, aki tizenkét éves korától idegenben kényszerült inaskodni, mert szülei nem tudták eltartani. Ám hiába szakadt el zsenge korban a szülőktől, a belé nevelt értékek (kereszténység, magyarság, család, munka, tulajdon) mélyen gyökereztek benne, s ezektől egész életén át nem tágított. Tizennyolc éves korában ejtőernyős levente volt, huszonnégy évesen (hallatlan lélekjelenléttel) megszökött a málenkij robotra összetereltek sorából. Huszonhét évesen föl kellett adnia önálló kertészetét, s állami alkalmazásba kényszerült. Utált mindent és mindenkit, aki kommunista volt.

 

Elie Wiesel: A bolond Mose (Gyárfás Vera fordítása)
A Talmud olvasását félbeszakítani nem volt igazi bűn, ha eltölthettem Moséval egy órát. Többet tudott a Talmudról, mint a kétezer év előtti bölcsek és tanítványaik. Messzebb látott náluk, némasága titkosabb igazságot rejtett, mint az övéké. Talán meglátta a Talmudban az első bolondot, akit Isten teremtett és akire egész biztosan hasonlított. A csodálatos gyűjteményben nem tényeket és kinyilatkoztatásokat talált, hanem látomást és ihletet merített belőle. Ő értette meg velem először, hogy idegenként szabad és kell gondolnom magamra; és hogy ezt az idegent el kell – és el szabad elpusztítanom, ha nem akarom, hogy ő végezzen velem.

 

„A kabaré ne legyen részrehajló” – Sas Józseffel beszélget Várnai Pál
Miután apámat elhurcolták, a Ferencvárosban laktunk anyámmal és öcsémmel, majd mostohaapám is csatlakozott hozzánk. Olyan szegények voltunk, hogy egyik nap ültünk a Haller téren egy padon, s jött egy Harsányi nevű bokszoló, aki megkérdezte tőlünk, hogy vacsoráztunk-e már? Jót röhögtünk, mert, bár a szót ismertük, a vacsorát nem. Mondtuk, hogy persze hogy nem vacsoráztunk. – Akartok? – Naná. – Akkor gyertek a Fradiba. A Fradit akkor Kinizsinek hívták, de azért mindenki Fradinak nevezte.  – Ha beszálltok bunyózni, akkor kaptok tejet meg kenyeret, tette hozzá Harsányi.  Mezítláb voltunk, rohantunk a Fradi pályára. Ott bunyóztunk és a tejet valóban megkaptuk, néha mi is cipeltük.

 

„Gondolkodom, tehát még vagyok” – Sándor Györggyel beszélget Várnai Pál
Bennünket a szovjet csapatok szabadítottak fel. Ahogyan anyámban, bennem is erős volt az igazságérzet. Amikor pedig azt tapasztaltam, hogy milyen szörnyű dolgok történnek az eszme nevében, kötelességemnek éreztem, hogy fellázadjak.  1978-ban katolizáltam, hívő lettem, ami zsidóként nem voltam. Zárszóként még annyit mondanék, hogy 45 éves pályafutásom alatt mindig ugyanazt az értékrendet képviseltem. Nem én változtam, a világ változott meg körülöttem.

2010. január / XXII. évfolyam 1. szám

2010. január / XXII. évfolyam 1. szám

Címkék:2010-01, Borító

[popup][/popup]