Megjelent a Szombat februári száma!

Írta: Szombat - 2016-02-10 Rovat: Kiemelt, Szombat magazin

Fonódó Budapest: Vitézy Dávid a Pozsonyi útról, dugódíjról, BuBi-ról, zsidóságról; interjú Bálint Andrással, Dés Andrással, Kende Péterrel és Kern Andrással, Láng Zsolt és Végel László esszéje, Jászberényi Sándor novellája

Fóti Tamás: Európában is az iszlám az antiszemitizmus elsődleges forrása
A nyugat-európai közvélekedés szerint antiszemita megnyilvánulások az átlagot meghaladó mértékben köthetők a moszlimokhoz. Erre a következtetésre jutott Günther Jikeli is, a párizsi ISGAP (Institute for the Study of Global Antisemitism and Policy) igazgatója is, aki közelmúltban publikált tanulmányában (Antisemitic Attitudes among Muslims in Europe: A Survey Review) összegezi az európai muszlimok antiszemitizmusára vonatkozó kutatások eredményeit.
Ezen – egymástól függetlenül lefolytatott és összesen kilenc országra kiterjedő – kutatások során több mint 40 ezer embert kérdeztek meg, akik közül csaknem 13 ezer volt muszlim. Megerősítést nyert: az antiszemita attitűdök valóban jóval nagyobb mértékben mutatkoznak meg a muszlimok körében, mint amennyire ez az európai társadalmak egyéb rétegeire jellemző. A kutatás során az is kiderült, hogy az antiszemitizmusban fontos szerepet játszik magának az iszlámnak az interpretálása. Ugyanis az antiszemita attitűdök a hívő és vallásgyakorló muszlimok körében különösen erősek, összefüggésben az iszlám autoriter, fundamentalista értelmezésével.

„A késztetés, hogy kiálljak az igazamért, a Lauderből is jön” – Vitézy Dáviddal beszélget Mózes Krisztián
Vitézy Dáviddal, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum frissen megbízott főigazgatójával, a BKK korábbi vezérigazgatójával beszélgettünk Pozsonyi útról, 49-es buszról, dugódíjról és a budapesti közösségi közlekedésről a budai fonódó villamoshálózat elindulása kapcsán.
– Milyen emlékei vannak az iskoláról?
– A készség és késztetés, hogy kiálljak az igazamért, azért, amit szakmai vagy egyéb szempontból helyesnek érzek, részben otthonról, részben a Lauderből jött.
– Soha nem érezte összeegyeztethetetlennek volt lauderes diákként egy jobboldali városvezetés munkájában részt venni?
– Nem érzem az ellentmondást ebben. Édesanyám (Hankiss Ágnes – a szerk.) zsidó származású, nagyapámat a második világháború idején buchenwaldi koncentrációs táborban tartották fogva. Soha nem volt ez otthon kérdés: édesanyám – amellett, hogy mostanában jelent meg egy zsidó szellemtörténeti írásait magában foglaló kötete – fideszes politikusként dolgozott az Európai Parlamentben. Nem gondolom, hogy a származás feltétlenül az egyik politikai oldalhoz kötne valakit. Azt viszont igen, hogy az antiszemitizmusnak minden formája ellen ott, akkor, azonnal ki kell állni és vissza kell utasítani, ahol feltűnik. Ezt az életem során eddig meg is tettem – de ilyen élményeim nem a politika világából vannak.

„Csak a liberális demokrácia tekinthető demokráciának” – Kende Péter társadalomtudóssal beszélget Várnai Pál
– Érdekesnek találtam azt a felvetését, hogy a magyar nemesség nem tekintette a polgárságot magyarnak. Ez a réteg, a modernizáció hordozója, jelentős mértékben zsidó vagy zsidó eredetű volt. Tévedek, amikor azt feltételezem, hogy a magyar polgárságnak ez a meghatározása még ma is kísért?
– Igen, a polgárság legnagyobb része vagy német, vagy zsidó eredetű volt, egy másik, kisebb része pedig román és szláv. Talán éppen ez volt a modern magyar nemzet kialakulásának egyik legnagyobb anomáliája, egyszersmind akadálya is. 1990 óta megkezdődött egy új magyar polgárság kifejlődése, amely folyamatnak ma már szociológiai akadályai nincsenek, de magán viseli azoknak a politikai viszontagságoknak a nyomát, amelyen az ország az elmúlt 25 évben keresztülment. Bizonyos értelemben a Fidesz is igyekszik kialakítani valamiféle polgárságot, de ez olyan, mint a párt, amely jelenleg az országot igazgatja. A Magyar Bálint által meghatározott maffia-államba a polgárság (vagy annak egy része) is belefér.
– Nem gondolja, hogy a polgárság hiánya egyúttal a civil társadalom hiányát is jelenti, s hogy ezt a hiányt máig is szenvedjük?
– A kérdés első részével egyetértek, hiszen a civil társadalom kifejezés szinte tükörfordítása a német Bürgerliche Gesellschaft szónak. Azt azonban nem gondolom, hogy Magyarországnak ne lett volna polgársága. Ilyen rétege már a 19. század közepe előtt is volt, nevezetesen a kisebb-nagyobb városokban. A polgárság ugyanis elsősorban városi jelenség.

Turán Tamás: Adalékok a ‘neológ’ terminus történetéhez
A modern kori Európában kifejlődött „haladó” (az ortodox irányzatoktól elhatárolódó) zsidó vallási irányzatok Magyarországon kialakult válfaját nevezik neológ zsidóságnak, avagy röviden: neológiának. A szó maga idegen eredetű; eredetileg nyelvészeti-irodalmi kontextusokban használták (mint a nyelvújítás kapcsán Magyarországon a 18–19. század fordulóján), és ma is, ha közkeletűnek nem is nevezhető, mindenesetre hasonló jelentésben – kb. „újszerű kifejezés, beszédmód” – használatos sok nyelvben. Hálás téma lesz, egyszer majd, elemezni a neológ irányzat jellegzetes (már évszázada inkább kortalannak, mint újszerűnek vagy megújulónak nevezhető) szótárát, intézményi sajtójának összetéveszthetetlen stílusát. És akik leltárt készítenek majd egyszer, hogy mit jelent (vagy jelentett) a neológia, hogy – újbeszéddel szólva – mit ér ez a márkanév a vallási piacon, azok a számos nyelvi, formai és tartalmi furcsaság között bele fognak botlani a neológia hagyományos elnevezéseinek – neológ/haladó/kongresszusi zsidóság – problémájába is, mint ami szorosan összefügg ezen irányzat hazai és nemzetközi vallási kapcsolatainak és pozicionálásának kérdéseivel.

„Vetítővászon még soha nem voltam” – Bálint Andrással Heltai Jenőről beszélget Szegő János
Bálint András igazgatói irodájában ülünk. A falon plakátok, megannyi nagyszerű előadás lenyomata. Préselt emlékek. Egymással és velünk így néznek szembe Bálint András korábbi önálló estjeinek hősei: Arany János, Márai Sándor, Radnóti Miklós. Hozzájuk társul most, szimbolikusan kettejük közé kerül 1944-es Naplójával és a köré épülő szellemidézéssel Heltai Jenő alakja is.
– Heltai Jenőt talán úgy szeretjük, hogy nem olvassuk. Kor- és pályatársai közül Molnár Ferenc és Szép Ernő helyzete picit más, ők elevenebben vannak jelen. Te miképpen találkoztál Heltaival?
– Két éve volt itt a Radnótiban az Irodallam című sorozatunk, amit Dinnyés Dániel zenésszel találtunk ki. Először senki nem akart jelentkezni, hát elkezdtem én egy Heltai-esttel. Volt benne néhány klasszikus sanzon. Például ez az örökbecsű: „Mert dalaimnak azt a részét / Mely túlnyomónak mondható, / – Minek tagadjam gyöngeségem – / Kegyedhez írtam, kis Kató…” és a frappáns Pro domo, meg egy-két személyesebb vallomástöredék. Akkor Győrei Zsolt dramaturg sokat segített nekem a felkészülésben. Ő néhány éve összeállított egy kétkötetes Heltai breviáriumot, remek válogatás. Nagyapám, Bálint Zoltán építész amúgy ismerte Heltait. Egy évben is születtek. A családi legenda szerint Párizsban találkoztak. Heltai nagyon szegény volt, nagyapám megkérdezte, hogy mit csinál. „Várom a Messiást” – válaszolta vigyorogva Heltai. „És?” – kérdezte tétován nagyapám, mire Heltai így felelt: „Megjöttél! Adjál kölcsön 100 frankot!”

Zsidó téma tuti téma?

Hogy jelent meg zsidó téma a műveiben? Miért tartotta fontosnak a témát, vagy azt, hogy zsidó karaktert szerepeltessen? Milyen szerepet töltenek be könyveiben e karakterek, ha a téma nem közvetlenül érinti a zsidóságot, mi a dramaturgiai jelentősége zsidóságuknak a művekben? Miben látja e figurák sajátosságait, és hogyan próbálta érzékeltetni?
Folytatjuk tavaly áprilisban elkezdett sorozatunkat, melyben ezúttal két írót kérdezünk a műveikben megjelenő zsidó tematikáról.

Láng Zsolt: „Naponta végigmentem a zsidókorzón”
Szülővárosomból, Szatmárnémetiből közel húszezer embert deportáltak, a város lakosságának egynegyedét kiirtották. Erről én nagyon sokáig semmit nem tudtam. Naponta végigmentem a négyzetes főtér Zsidókorzónak nevezett oldalán, anélkül, hogy a névvel kapcsolatban bármiféle felismerésre jutottam volna. Aztán kirajzolódott egy múlt, amely távol állt attól a múlttól, amelyet a jelenem hazudott magának. Megrendültem. És lassan-lassan újragondolódott bennem minden, a kutyatartás módozataitól a szerelemig… De ezt jelen időbe kell tennem: újragondolódik.
Ugyanakkor nekem nincs zsidó témám. Magamról írok olyankor is, ha elbeszélésem szereplőjét nem Láng Zsoltnak hívják.

Végel László: Kisebbségi és zsidó sorsok
Soknemzetiségű környezetben élek a szerbiai Vajdaságban, miközben az állam neve többszöri változáson ment keresztül, a polgárok maradtak. Az etnikai, valamint a kulturális sokféleség világában érthetŐ a zsidók jelenléte a prózámban.
Az Áttüntetések című regényemben feltűnik egy zsidó fiatalember, ám nem közvetlenül, hanem közvetve. Egy magyar ifjú alakítja a kamasz zsidó szerepét. Fikció játszik a fikcióban.
Az 1983-ban írt regény története 1941-ről szóló, 1968-ban írt 1941-ről szóló betiltott forgatókönyv alapján. Tíz év múlva, vagyis a hetvenes években mégiscsak film készülhet. Csakhogy ez már nem a régi „álom”. A 68-as nemzedék árulásáról, vagyis lelkiismeret-furdalásáról szóló film főszereplője Szőnyi Péter, aki az 1941-ben játszódó történet egyik zsidó szereplőjének szerepét játssza. Tehát egy szerepben találkozik a magyar fiatalember 1968-ból és a zsidó fiatalember 1941-ből.

„Szabálytalan szeretek lenni” – Kern Andrással beszélget Muraközi Zsóka
Kern András újra mozifilmet rendezett Gondolj rám címmel. A férfi főszerepben maga Kern, partnere ismét Eszenyi Enikő. Ennek kapcsán beszélgettünk a színésszel, aki mindig is inkább filmrendező akart lenni.
– 18 év után rendezett újra filmet. Miért várt ennyit?
– Mert én színész vagyok, nem filmrendező. Az ember a színészet miatt elkanyarodik mindenféle irányba. Tavaly májusban harminckétszer léptem fel egy hónapban, mint húsz vagy harminc éves koromban. Azt hiszem, egyszer volt egy üres nap.
– Akkor megfordítanám a kérdést: mégis miért rendez filmet?
– Mert van bennem egy olyan izé, hogy kell filmet csinálni. Mindig inkább filmrendező szerettem volna lenni, és csak véletlenül lettem színész. Nehéz elmondani anélkül, hogy fellengzősen hangozzék, de vannak olyan érzések, gondolatok, amik belülről feszítik az embert, és azt kívánják, hogy abból film legyen. Nem minden játszható ki magamból színészként, időnként írok valami kabarétréfát vagy dalszöveget, vagy éneklek, vagy lemezt csinálunk, koncertet adunk. Mindenfélét csinálok, olyan típus vagyok.

Jászberényi Sándor: December
1.
Tél volt Jeruzsálemben, december vége. Finom réteg hó borította a koponyák hegyét, az óvárosban pedig előkerültek a téli kabátok. Hősugárzók duruzsoltak a boltokban, a hotelek pedig átállították a légkondicionálókat, hogy meleg levegőt nyomjanak be az ötcsillagos boltívek és szökőkutak alá.
A város arab negyedében mindenhol érezni lehetett az égett cédrus füstjének a szagát.
Az ellenőrzőpontoknál a szolgálatot teljesítő lányoknak és fiúknak látszott a leheletük a levegőben.

Michael Blumenthal versei

„A számomra igazán izgalmas jazz mindig hordoz magában kockázatot” – Dés Andrással beszélget Ayhan Gökhan
– Több interjúban azt nyilatkoztad, hogy a jazz áll hozzád a legközelebb. A jazz lehetővé teszi az állandó kísérletezést és keresést. Nálad jelenleg hol tart ez a keresgélés?
– Az utolsó nagy kísérletem a Farkasszem című szólóelőadásom létrehozása volt a Szkéné Színházban. Nem jellemző, hogy egy ütőhangszeres egyedül lép a közönség elé. A produkció ráadásul a zene és a színház határmezsgyéjén mozog, ezzel is erősítve a kísérletező jellegét. Ugyan az előadás zenei elemekre épít, de végig azzal játszom, hogy a zene nyelvén miképpen lehet konkrét dolgokat elmesélni. Erősen megszerkesztett műsort szerettem volna létrehozni viszonylag kevés improvizációval, ahol is mindennek megvan a maga helye és jelentése. Élveztem, hogy kicsit kiléphetek a zenészség hagyományos szerepköréből. Amúgy a „pusztán” zenei produkciókban is elsősorban a kísérletezőbb, új utakat kereső zenekarokat részesítem előnyben.
– Ez azt is feltételezi, hogy bátorság, vakmerősség nélkül nem létezik jazz?
– A számomra igazán izgalmas jazz mindig hordoz magában kockázatot. Olyan zene, ahol folyamatos a kötéltánc, a zenészek fejest ugranak az ismeretlenbe annak biztos tudatában, hogy nem lehet baj, ha valakinek nem jól jön ki a lépés, őt valamelyik zenésztárs biztosan elkapja.

Szarka Zsuzsanna: Emléktáblamesék és csendéletképek
„Kifakult épületek tükörképe a sötét pocsolyákban” – mint emberi arcok. Bő tíz éve szárnyra kapott egy köztéri projekt – nem réz-, hanem plexitáblákkal. Hidegen hagyta a színesfémgyűjtőket. De most újjáéledt novelláskötetként, „fotóalbummal”.
Mandl Péter – Szabó László Öt korty beton című könyvéről.

Keresse a jobb könyvesboltokban és a nagyobb újságos standokon, vagy válassza a könnyebb megoldást: Fizessen elő a Szombatra! Vagy olvassa digitálisan!

A Szombat megvásárolható a Relay nagyobb újságos standjain, valamint az alábbi könyvesboltokban:

Láng Téka (XIII. ker., Pozsonyi út 5.)
Makkabi Könyvesbolt (VII. ker. Wesselényi utca 13.)
Kabbala bolt (XIII. ker., Hollán E. utca 25.)
Klauzál 13 könyvesbolt (VII. ker. Klauzál tér 13.)
Izraeli Kulturális Intézet (VI. ker., Paulay E. utca 1. )
Gondolat könyvesbolt (V. ker., Károlyi M. utca 16.)
Olvasók boltja (XIII. ker. Pannónia u. 35-37.)
Fröchlich Cukrászda (VII. ker. Dob u. 22.)
Concerto Hanglemezbolt (VII. ker. Dob u. 31/B.)
Nyitott Műhely (XII. ker, Ráth György utca 4.)
Bálint Ház – porta, illetve Sabre kávézó (VI. ker., Révay utca 16.)

Telefon/Fax (munkanapokon délután): 311-6665
E-mail: [email protected]
Facebook oldalunk eléréséhez kattintson ide

2016. február / XXVIII. évfolyam 2. szám