Megjelent a Szombat áprilisi száma
Megjelent a Szombat áprilisi száma
Borbély Szilárd egyik utolsó írása és Jeszenszky Géza válasza az Emlékezetközösség körkérdésére. Holokauszt a magyar irodalomban: Osztovits Ágnes, Szegő János és Vári György kerekasztal-beszélgetése. Gyerekkönyvek a vészkorszakról, Heller Ágnes írása zsidómentőkről. A Holokauszt-emlékezet és az építészet, a vallásjog és az oktatás. Egy példa az emlékezetkultúrára: Szeged. Interjú Dés Mihállyal és részlet frissen megjelent könyvéből.
Borbély Szilárd: Az emlékezés is fikció
Anyám alakját, aki sokáig meggyújtotta péntek estenként a sábeszgyertyát, fején kendő, kezével eltakarta a szemét, a Nincstelenekben igyekeztem olyannak megmutatni, amilyen bizonyos összefüggések felől, egész pontosan a regény összefüggései felől nézve volt. Persze ez csak az én szememen át volt ilyennek látható. De nem csak ilyen volt. Én is tudom, hogy nem teljes a kép. Anyám apámat egyszerre fogadta el és tekintett rá gyanakvással. Mert anyám érdekes módon egyszerre volt filoszemita és antiszemita.
Jeszenszky Géza: „Hamisításoktól és elhallgatásoktól mentesen”
Hogyan közelíthetők egymáshoz a 20. századi traumáit hordozó közösségek, melyek más-más élményekre emlékeznek, és a másik fájdalmáról talán nincs elég mély tudásuk, vagy nem vesznek róla elég mélyen tudomást?
Úgy vélem, hogy Trianon és a két világháború katonai áldozatai, valamint az ’56-os halottak és „törvényesen” meggyilkoltak tekintetében létezik közös fájdalom, gyász, részvét. Ugyanígy kellene érezni, de még mélyebb fájdalommal, zsidó származású honfitársaink tragédiájáról, mert nagy többségüket ugyan egy idegen hatalom, akkor valójában ellenség kínozta és ölte meg, de magyarok segítették ezt elő, illetve voltak a tettesek a nyilasok esetében.
Vészkorszak, utóhatás, emlékezet – Zsidóság a magyar irodalomban: Osztovits Ágnessel, Szegő Jánossal és Vári Györggyel beszélget Várnai Pál
– Létezhet-e a magyar irodalmon belül zsidó irodalom?
O. Á.: A magyar irodalmat egységesnek tekintem, sőt, néha kifejezetten irritál, amikor azt hallom, hogy magyar-zsidó irodalom. Zsidó témák viszont valóban szép számmal vannak a magyar irodalomban, és erről érdemes beszélgetni. Bizonyos tekintetben önmagunknak ártunk, ha önálló zsidó irodalomról beszélünk. Az a jó „zsidó irodalom”, ami a magyar irodalom integráns része.
Heller Ágnes: Néhány szó a jó emberekről és a zsidó zsidómentőkről
Az elfelejtett névtelen, ismeretlen jó emberekről szeretnék most, ezen a hetvenedik évfordulón megemlékezni, előttük szeretnék zászlót hajtani. A névtelen jó emberek előtt, akik világunk sorsát vállukon viselik. S szeretnék megemlékezni a szintén elfelejtett zsidó zsidómentőkről is, akikről nem szól a fáma, mert „természetesnek” érezzük, hogy a felebarát segít sorsában osztozó felebarátjának. De vannak korok, mikor semmi sem természetes, mikor az emberek kifordulnak saját természetükből. Vannak korok, mikor egy kis gesztus életet ment, reményt ad a halálraítéltnek.
Klein Rudolf: A holokauszt emlékezete az építészetben – A Berlini Zsidó Múzeum és a jeruzsálemi Jad Vasem
Daniel Libeskind tervezte Berlini Zsidó Múzeum „kihozta a műfajt a gettóból”, azaz a zsidók érdeklődésköréből, és az építészszakma valamint a szélesebb közvélemény figyelmének középpontjába állította. Ezzel az épülettel a holokauszt építészeti vizualizációja megkezdte diadalútját a késő huszadik és korai huszonegyedik század építészetében. Nem véletlen.
„Az unokák generációjának hangosabbnak kell lennie!” – Gyerekkönyvek a vészkorszakról
Dóka Péter író, a Móra Kiadó irodalmi szerkesztője; Both Gabi, a Meseutca honlap főszerkesztője; Kovács Eszter, a Pagony Könyvek főszerkesztője; Paulovkin Boglárka illusztrátor, író és Finy Petra író nyilatkozik Németh Ványi Klárinak.
Oberlander Báruch: Holokausztemlékezet és a zsidó vallásjog
Megemlékezni mártírjainkról – rendkívül fontos feladat, és az évszázadok során a zsidóság sajnálatosan sokszor kényszerült ennek mikéntjét meghatározni. A holokausztra való emlékezés összetett kérdés. A teljesség igénye nélkül felvázolok néhányat a felmerülő szempontok közül.
Egy példa az emlékezéskultúrára: Szeged
Szegeden – ahogy ez számos magyar zsidó közösségben történt – a deportálásból vagy munkaszolgálatból visszatért zsidók maguk állítottak emlékművet elpusztított testvéreiknek. 1948-ban a nagyzsinagóga falán elhelyezett márványtáblán örökítették meg annak a 2400 mártírnak a nevét, akiket sikerült azonosítani. Az emléktáblát ünnepség keretében avatták fel, s ezen részt vett a város vezetése is – amely egyébként pénzzel is támogatta ezt a lépést.
„A felmenők tetteiért felelősséget vállalni – irreális elvárás” – Kovács Mónikával a holokauszt oktatásáról beszélget Gadó János
A holokausztoktatás gyökere a holokauszt és az emberi jogokat alapértékként definiáló „nyugati” értékrend összefonódásának ténye. Az Európában bekövetkezett népirtás – amelyet csak évtizedekkel később kezdtek holokausztnak nevezni – sokkja vezetett az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának elfogadásához az ENSZ-ben 1948 végén, ezért sokan gondolják úgy, hogy az emberi jogokról való oktatást érdemes a holokausztról szóló oktatással kezdeni – mondja a pszichológus, egyetemi docens.
„A libidót akartam megírni” – Dés Mihállyal beszélget Várnai Pál
– Milyen volt Spanyolországban zsidónak lenni?
– Spanyolország, mind statisztikailag, mind az én tapasztalataim szerint a legkevésbé rasszista ország. Ez azért érdekes, mert Spanyolország húsz év alatt érte el azt a bevándorlási szintet, ami Franciaországban száz évig tartott. Amikor én 1986-ban kimentem, Spanyolország éppen Franco diktatúrájából és az azzal járó elmaradottságából kászálódott ki. Alig voltak színesbőrűek, akik Nyugat-Európában a piszkos munkát végezték. Mára Barcelona tele van a különböző nemzetiségű bevándorlók negyedeivel. Húsz év alatt hatmillió hivatalos és kétmillió illegális bevándorlót fogadott be az ország, és ez sem váltott ki különösebb rasszizmust.
Részlet Dés Mihály 77 pesti recept – Gasztronómiai anyaregény című könyvéből
Joanne Limburg és Őri István versei
Recenzió Kiss Yudit Apám halálának nyara című könyvéről
***
Keresse a jobb könyvesboltokban és a nagyobb újságos standokon, vagy válassza a könnyebb megoldást: Fizessen elő a Szombatra! Vagy olvassa digitálisan!
A Szombat megvásárolható a Relay nagyobb újságosstandjain, valamint az alábbi könyvesboltokban:
Láng Téka (XIII. ker., Pozsonyi út 5.)
Makkabi Könyvesbolt (VII. ker. Wesselényi utca 13.)
Kabbala bolt (XIII. ker., Hollán E. utca 25.)
Klauzál 13 könyvesbolt (VII. ker. Klauzál tér 13.)
Izraeli Kulturális Intézet (VI. ker., Paulay E. utca 1. )
Gondolat könyvesbolt (V. ker., Károlyi M. utca 16.)
Olvasók boltja (XIII. ker. Pannónia u. 35-37.)
Fröchlich Cukrászda (VII. ker. Dob u. 22.)
Concerto Hanglemezbolt (VII. ker. Dob u. 31/B.)
Nyitott Műhely (XII. ker, Ráth György utca 4.)
Bálint Ház – porta, illetve Sabre kávézó (VI. ker., Révay utca 16.)
Telefon/Fax: 311-6665, 311-9214/137.
E-mail: [email protected]
Facebook oldalunk eléréséhez kattintson ide
2014. április / XXVI. évfolyam 4. szám
- Egy példa az emlékezéskultúrára: Szeged
- Gadó János: „A felmenők tetteiért felelősséget vállalni – irreális elvárás”
- Oberlander Báruch: A holokauszt emlékezete és a zsidó vallásjog
- Várnai Pál: Vészkorszak, utóhatás, emlékezet – Zsidóság a magyar irodalomban
- Jeszenszky Géza: „Hamisításoktól és elhallgatásoktól mentesen”
- Klein Rudolf: A holokauszt emlékezete az építészetben
- Várnai Pál: „A libidót akartam megírni”
- Németh Ványi Klári: Gyerekkönyvek a vészkorszakról
- Szarka Zsuzsanna: A halál hét stációja
- Heller Ágnes: Néhány szó a jó emberekről és a zsidó zsidómentőkről
- Őri István: Őri István verse
- Joanne Limburg: Szédereste őseimmel
- Dés Mihály: 77 pesti recept. Gasztronómiai anyaregény
- Borbély Szilárd: Az emlékezés is fikció
Címkék:2014-04, Borító, gasztronómia