Forrás: Hírszerző
“Engem ne mentsen meg senki, akit én nem szeretnék”
(Lovasi András)

Palya Bea legutóbbi lemezét, az Adieu les complexes című korongot Európa húsz legjobb világzenei albuma közé sorolta novemberi listáján a World Music Charts Europe.

Hiába telt el négy évtized, az 1968-as események még manapság is kiváló ürügyet szolgáltatnak mindenféle ideológiai csatározások megvívásához. Nem fölösleges tehát föltenni a kérdést, hogy mondhatunk-e egyáltalán olyat, hogy ’68, vagy inkább több ’68-ról kellene beszélnünk? Többek között erről kérdeztük Kovács András szociológust.

A magyar zsidóságnak a vészkorszakban átélt szenvedéseiről könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésre. Ami persze egyáltalán nem véletlen, hiszen történelmünk legborzalmasabb időszakáról van szó, a vészkorszakkal azonban szerencsére nem ért véget a magyar zsidóság története. … Tovább »

Beszélgetés a rendszerváltásról, illetve az aktuális politikai, társadalmi és emberi problémákról. Estünk érdekessége, hogy a meghívott vendégek beszélgetnek-vitatkoznak egymással és a közönséggel a rendszerváltás óta eltelt időszak legfontosabb problémáiról, kifejtik … Tovább »

Halmai Gábor egy tévényilatkozatáért a nyilvánosság előtt szabályosan kivégezte Lánczi András filozófust. A holokauszt óta nehéz elképzelni súlyosabb vádat közéleti szereplőről: ez idáig, szélsőjobbos pártemberek és médiauszítók esetében többnyire kézenfekvő volt a bizonyíték, az írói munkásság. Most azonban igen meghökkentő dolog történt: Halmainak bizonyítania sem kellett állítását.

A per szerda délutáni folytatásában Lados Istvánnak, Zuschlag titkárságvezetőjének a nyomozati szakban tett vallomásaiból olvastak fel. A másodrendű vádlott továbbá a MOBILITAS működéséről is beszámolt, véleménye szerint ő és a pályázatkezelő szerv alkalmazottai a rendszer működésének az áldozatai voltak.

(Ungvári Tamás “Az antiszemitizmus pornográfiája” c. írásában azt állítja, Lánczi András “szoftantiszemita”, illetve “nem antiszemita”, hanem “rosszabb annál”. Novák Attila, a Szombat és az antiszemitizmus.hu szerkesztője olvasói levélben válaszolt Ungvárinak – a levél a 168 órában és az Amerikai Magyar Népszava Szabadság c. lapban rövidített, szerkesztett formában jelent meg. Mi most Novák Attila eredeti, teljes írását közöljük.

Bayer Zsolt újfent embereset zsidózott a Magyar Hírlap véleményrovatában. Pesti vicceket helyezett antiszemita olvasatba a Lepke szárnya c. írásában. Önmagában ez lábjegyzetre se volna méltó.

Egy a harmincas években fajvédelmi dolgozatokhoz is felhasznált arcképcsarnok képezi az alapját Magyarország 2009-es Velencei Biennálén való megjelenésének. A zsűri Rényi András és Forgács Péter munkáját díjazta. 

Szántó T. Gábor: Új zsidó képviselet kívántatik
A zsidó szervezeteknek kell kialakítani a közös képviselet és a forrásmegosztás arányos rendjét – nem kormányon, vagy ellenzékben lévő politikusoknak. Előbb a Mazsihisz bírálóinak kellene egymással megegyezniük – s nem külön-külön … Tovább »

Mikor a recenzens Todd Strasser regényének utolsó oldalaihoz érkezett, úgy érezte, ezúttal semmire sem megy a higgadt, körültekintő elemzéssel, s kénytelen lesz indulatos, goromba kritikát írni. Egyszerűen nem értette, mi járhatott a szerző és a kiadói szerkesztő fejében: a remek ötletből, a felkavaró történetből miért nem lett regény?

Egyikünk sem hitt komolyan a dologban, mégis megtörtént: az immár évek óta minden augusztus végén megrendezésre kerülő (most már a tizenegyedik alkalomnál tartó) Zsidó Nyári Fesztivál képes volt felfrissülni, újat nyújtani.

Forrás: Népszabadság A szervezők által több ízben beharangozott százezres tömeg helyett 4-5 ezer tüntető sétált végig az Andrássy úton, rohamrendőrök tömegétől kísérve (a melegfelvonuláshoz képest legalább tágasabb), kordonok között, hogy a híradásokban Gyurcsány … Tovább »

Erős jóindulattal maximum ötezer ember vonult fel szombat délután Budapesten, hogy tiltakozzon az utcai erőszak ellen. Szerencsére a radikális őrjöngés is elmaradt, csupán maroknyi ellentüntető kísérte figyelemmel az eseményt. 

Városnéző sorozatunk első darabjában, melyet magunk között csak Hunvald György-túraként emlegettünk, a régi pesti zsidónegyedben jártunk. Egy óra után jelentkeztek nálunk az első figyelmeztető jelek öngyilkossági gondolatok formájában.
 

Lapunk múlt heti számában írtuk meg: az Expressz hirdetési újság internetes portálján valaki egy cég nevében „zsidók kiirtását” vállalja. 

Több sérült, előállított tüntetők, összetört padok, telefonfülkék, kiégett autó – nagyjából ez a mérlege a Hatvannégy Vármegye ifjúsági szervezet szombat délutáni és kora esti felvonulásának és zavargássá fajult tüntetésének. 

1902-ben megépült egy különleges, példa nélküli épületkomplexum a pesti zsidónegyed közepén. Tervezője, Czigler Győző kispolgároknak, zsidó kereskedőknek és iparosoknak, a szoros testközelt biztonságos “egymás közötti” létformának tekintő pesti kisembereknek építette a hat udvarral összekötött hét lakóházat, kis alapterületű, sötét, alacsony komforttal bíró bérlakásokkal.

Sok német, osztrák, magyar, horvát, szlovák és egyéb háborús bűnös megúszta: főként Dél-Amerikában vagy arab országokban fogadták be őket. Ám hogy ez a tömeges szökés miképpen sikerülhetett, arról legfeljebb néhány, utóbb mégiscsak elkapott tömeggyilkos: Adolf Eichmann, Klaus Barbie és társaik pereiből sejthettünk meg valamit. Most viszont szinte teljes a kép.