Az 1956-ban egy nyugati fotóriporter jóvoltából a magyar forradalom jelképévé vált vörös hajú, szeplős kamasz múltjából egyre több információ kerül elő: felkutattuk a sírját, rátaláltunk édesanyja nevére, és azt is tudjuk: hol született a tragikus sorsú Erika.

“Auschwitzban lettem zsidó” – mondja a 83 éves túlélő az egykori halálgyár kapujában a Nizzából érkezett kamaszoknak. Alkarját mutatja, rajta két tetoválás: belül 193189, kívül B9664. A megsemmisítő tábor minden szokását aprólékosan ismerő idegenvezető sem érti, miért kapott dupla azonosítószámot a volt fogoly. 

Négy magyar város zsidó örökségét kutatták és dokumentálták történelem, fotográfia és építész szakos izraeli hallgatók; eredményeiket kiállítás keretében Jeruzsálemben mutatták be a közönségnek.

A zsidó közélet ismerete nagy mértékben segítette a munkámat. Sok élő kapcsolattal érkeztem Izraelbe, ami főleg az első időben jelentett előnyt. A magyarországi zsidó közösségnek szorosak a kapcsolatai Izraellel, számos projekt és program fut, amelyeknél szintén fontos volt, hogy nem kellett a szereplőkkel ismerkednem. 

Jó lenne új fényben bemutatni Lengyelországot, s megszabadítani a rátapadt (elő)ítéletektől – bizonnyal ez is motiválta a lengyel külügyminisztériumot, amikor magyar újságírókat – köztük a Szombat szerkesztőjét –, hívta tanulmányútra: ismerjék meg, miként kezeli a XXI. századi Lengyelország a zsidóság ügyeit.

Az MTA Judaisztikai Kutatóközpont tisztelettel meghívja a Hungaria Judaica sorozatban az elmúlt évben megjelent kötetek bemutatójára

A Megértés és a Tolerancia díjával tüntették ki a hét végén Berlinben Kertész Imrét. Közben “néhány házzal arrébb” Nádas Péter tartott felolvasást a német fővárosban, majd nyilatkozott a távirati irodának. Nádas szerint a két esemény egybeesése a véletlen műve volt, de szavaiból kitűnt, hogy a véletlennek voltak előzményei.

“A könyv az ember sűrítménye, külön lélek, a könyv és az ember itt egyre megy. A füstbe szálltak, a talajjal elkeveredők előtt a hiány felmutatásával tiszteleghetünk.Hiányozni fogsz, mondjuk egymásnak búcsúzóul, és ez kinél igaz, kinél nem. Saját hiányunkat pedig nem egyszerű elképzelnünk.”

Mindenképpen indokolt lett volna, hogy a holokausztnak, mint drámának az emlékezeti kultusza elterjedt volna az országban, hiszen ártatlan emberek, magyar állampolgárok százezreit ölték meg, ráadásul alapvetően a zsidó-keresztény civilizáció alapértékeit, sőt főszereplőit „érintette” ez a a tömeggyilkosság. Ez azonban mégsem történt így, hiszen – bár a Soa emlékezete a kötelező közéleti rituálé része lett –, de még a nyugati sztenderdhez leginkább közeledni kívánó politikai elitnél is érződik egyfajta kínos mimikri, felvett és őszintétlen hozzáállás és erős aktuálpolitikai zönge, amikor a holokausztról beszélnek a nyilvánosság előtt.

Egy háború akkor ér véget, amikor az utolsó katonát is eltemették, és a második világháború ebben az értelemben máig sem ért véget – mondta Holló József nyugalmazott altábornagy, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója a Munkaszolgálat a Don-kanyarban című dokumentumkötet bemutatóján.

Újabb németországi kitüntetésben részesül Kertész Imre. A német fővárosban élő és alkotó, irodalmi Nobel-díjas magyar író a berlini Zsidó Múzeum Megértés és Tolerancia Díját kapja.

A Lakiteleki Népfőiskola kertjében szobrot kapott Prohászka Ottokár egykori székesfehérvári püspök. Érdemeit Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek vette számba, egyebek mellett hangsúlyozva, hogy Prohászka – Pázmány mellett a magyarság legkiemelkedőbb lelki embere – fölrázta nemzetét a 20. század elején a tespedésből, az elvallástalanodásból, s harcba szállt a szélsőséges ateista liberalizmussal.

Átadták a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) A magyar zsidóságért-díjait az 5769. zsinagógai év alkalmából vasárnap Budapesten. 

Forrás: Hírextra A november 23-ig megtekinthető tárlatot Hans Christian Gundlach, a legismertebb német divatfotós, maga is a Munkacsi-fotók ismert gyűjtője és egyben a hamburgi Fotográfia háza (Haus der Photographie) vezetője állította össze.A Martin Munkacsi néven híressé vált … Tovább »

A pártpolitikai törésvonalak, világnézeti ellentétek még mindig a 20. század első felét idézik: permanens időutazáson veszünk részt, a mindezt lehetővé tevő időgép típusszáma pedig Kommunizmus 48-89. Húszas-harmincas évek reloaded. 

Perczel Mór szülőházát és a bonyhádi “csodarabbi” sírját is felkereshetik az érdeklődők szombaton a bonyhádi Völgységi Múzeum “tanösvényén”, a Múzeumok Őszi Fesztiváljának keretében.

Kétmillió forint nem vagyoni kártérítést ítélt első fokon a Fővárosi Bíróság a magyar állammal szemben annak a palesztin fogorvosnak, akit 2004-ben terrorcselekmény előkészülete miatt őrizetbe vettek, majd szabadon engedtek, és az eljárást is megszüntették ellene.

Az idén újabb eredeti dokumentumokkal egészítették ki a jeruzsálemi Jad Vasem Holokauszt Emlékmúzeumnak több mint egy évvel ezelőtt átadott Kasztner-hagyatékot, amely Frojimovics Kinga, a Jad Vasem levéltára magyar részlegének igazgatója szerint véglegesen még nem rendezhető. 

A második világháború alatt elkobzott, harminckét képből álló gyűjteményt visszaadják a zsidó jogász örököseinek, és a képek egy részét az állam visszavásárolja.

“Az időtlenített morális értékítéletekkel teli történetírással szemben az úgynevezett megértő történetírást kedvelem. Sohasem dicsőíteni vagy leleplezni kívánok egy személyt vagy egy korszakot, hanem megérteni és megmagyarázni. És mindent a saját kontextusában.”