Itáliában nagy hagyománya van a kiselejtezett szövetdarabokból összevarrt Tóra-takarók készítésének.

A Tóra-szekrényben őrzött Tóra-tekercset évekig írja a szófér, különleges, állati bőrből készült pergamenre. Amikor ünneplik, megcsókolják, táncolnak vele, felállnak … Tovább »

Az utóbbi időben újra cikkek jelentek meg magyarországi kisegyházakkal kapcsolatban, amelyek vitás ügyüket az Európai Emberi Jogok Bírósága elé vitték. A pert megnyerték, de a megítéltek mégsem teljesültek, mert a bíróság nem rendelkezik kényszerítő erővel. Ítéletet hoz, de a végrehajtást már az adott államra bízza. Tudnunk kell, hogy az ilyen esetekben a bíróság nem ember és ember között ítélkezik, hanem sértett és elkövető között, ami ezen nemzetközi bíróság előtt mindig egy adott állam.

“Nem szabad vadon termő zöldséget gyűjteni és azzal kereskedni a piacon. De árulhatja a fia, miközben ő mellette áll.”

“…mind Sennyey-nagyapám, mind apám adott pénzt anyámnak az abortuszra, aki szerencsére bohó volt és fiatal, s egy ruhaboltban szép ruhákra elverte a pénzt. Azóta hálás vagyok a ruhaboltoknak, de magamban azért egy ideig eltartott, hogy elrendezzem: engem sem a Sennyeyek, sem a Weinerek végül is nem akartak, mégis itt vagyok.”

Péterfy Gergely és Weiner Sennyey Tibor írók beszélgetése.

Regényrészlet

A psiszkei iskola.

Egyszer régen, amikor még voltak zsidók Krakkóban, zsidók, akik nem féltek éjszaka álmodni, élt egyszer abban a városban egy Eizik nevezetű ember, Jekel fia.

Gyönyörteljes elképedéssel ismertette a magyar sajtó a guri haszidok 104 pontját, amelyet egy kiugrott szektatag töltött fel a facebookra, s onnan a baloldali Haaretz angol nyelvű tudósítása röpített szét a világba.

A mainstream ortodox zsidó hagyomány tilalmain is túlmenő … Tovább »

Elie Wiesel már életében intézménnyé vált. A khurbn, a soá emlékezete, egy kiirtott nép, füstté vált holtak nagykövete volt.

88 éves korában elhunyt Elie Wiesel, Nobel-békedíjas zsidó író.

Törökország és Izrael normalizálta kétoldalú kapcsolatait – jelentette be Binali Yildirim török miniszterelnök hétfőn Ankarában.

A kormányfő szerint ennek keretében megállapodásra jutottak a Gázai övezetet érintő izraeli blokád enyhítésében is.

A miniszterelnök kifejtette: … Tovább »

Zsidó téma tuti téma?

Hogy jelent meg zsidó téma, karakter, vagy karakterek a művében?
Miért tartotta fontosnak a témát, vagy, hogy zsidó karaktert szerepeltessen?
Milyen szerepet töltenek be könyveiben e karakterek, ha a téma nem közvetlenül érinti a zsidóságot, mi a dramaturgiai jelentősége figurájuknak, illetve zsidóságuknak a művekben?
Miben látja e figurák sajátosságait, és hogyan próbálta érzékeltetni? 

Folytatjuk tavaly áprilisban elkezdett sorozatunkat, melyben ezúttal két magyar írót kérdezünk a műveikben megjelenő zsidó tematikáról.

Előhang

Apám, Gríger Lajos, azt mondta egyszer otthon a konyhában anyámnak, ha a zsidó el tud egy üzletet vezetni és még nyereséggel is dolgozik, úgy arra az ő két fia is képes lesz.

A könyvhétre jelent meg a kétnyelvű, kortárs héber versantológia, A szomjúság járványa. A verseket Rami Saari válogatta, Uri Asaf és Marno János fordította. A könyvbemutató és a MÜPA-ban tartott felolvasóest alkalmából Budapestre látogatott az antológia két izraeli szerzője, a Bagdadban született Roni Somekh és a drúz Salman Mashalha. Velük, és az egyik fordítóval, Uri Asaffal beszélgettünk.

Ezek azok a szerszámok, melyeket kovács nem árulhat a hetedik évben: Az eke és tartozékai, [ekéhez köthető] iga, vasvilla és a csákány. De sarlót árulhat, kaszát, és szekeret minden tartozékával.

Részlet Halbrohr József: “Élettörténetem” című kötetéből [1]

Halbrohr József 1895-ben Halbrohr Adolf fiaként a város legelőkelőbb családjainak egyikébe született bele. A kiegyezést követő boldog békeidők egyik utolsó gyermeke, amikor Szabadka a Magyar Királyság … Tovább »

A babka, ez az évszázados lengyel zsidó sütemény Yotam Ottolenghi jóvoltából indult el világhódító útjára, aki Jerusalem című szakácskönyvében újra felfedezte az addig a nagymamák konyhájában szerényen bújkáló csokoládés kalácsot.

Ottolenghiről bővebben a Szombat … Tovább »

Szondi-Radványi Lili, aki férjével, Szondi Lipóttal, a világhírű pszichológussal együtt a Kasztner-vonaton menekült el 1944-ben Magyarországról, megírta visszaemlékezéseit bergen-belseni napjairól. A kézirat évtizedekig lappangott, sorsáról a közzétevő Kovács András Bálint írásában olvashatnak, az alábbiakban pedig közreadjuk magát a dokumentumot.

Szondi Lili, aki férjével, Szondi Lipóttal, a világhírű pszichológussal együtt a Kasztner vonaton menekült el Magyarországról, megírta visszaemlékezéseit bergen-belseni napjairól. A kézirat évtizedekig lappangott.

Nem szeretek különbséget tenni a zsidó és a gój barátaim között, hogy is tehetnék, van azonban egyetlen dolog, amiben a bibsi haverokra mindig jobban lehet számítani. Akár akarod, akár nem. Amikor ugyanis lelép a pasid, tegyél bármit, beindul a kavarás a kommunában. Naná, hogy a hátad mögött, a tudtod nélkül. A szingliséged hirtelen központi beszédtémává válik, és onnantól az összes ismerős azon kezdi törni a fejét, kivel kellene összehozni „azt a szegény,” egyedül maradt lányt.