Az Amerika-gyűlölőkkel nem az a baj, hogy gyűlölik Amerikát, hanem az, hogy végtelenül egyszerűek. Mint például Ágoston Balázs.

A Jobbik az LMP-n éli ki azt, ami az SZDSZ megszűnése után önmeghatározása számára továbbra is fontos tényező.

A félperces képanyag bejárta a világot, jóformán nincs híradó, honlap vagy videómegosztó, ahol ne lenne látható Neda Soltani halála.  

Nagy vihart keltett a szocialisták és a Mazsihisz által támogatott javaslat, mely szerint a holokauszt tagadása ellen büntetőjogi eszközökkel is fel kellene lépni. Az európai demokráciákban nem szokatlan az ilyen típusú törvénykezés, főleg azokban, amelyeket közvetlenül is érintett a náci múlt. Németországban, Ausztriában és Svájcban törvény tiltja meg a vészkorszak politikájának tagadását, Franciaországban pedig a népirtások relativizálását büntetik általában (az örmény genocídium tagadása miatt is született már ítélet). Több más országban (Csehország, Lengyelország, Spanyolország stb.) is vannak ilyen típusú, a szólásszabadságot az emberi méltóság jegyében korlátozó törvények. Ezek az államok semmilyen sztenderd szerint sem sorolhatók a diktatúrák sorába.

Lehet a “mi a magyar” kérdésről posztkádárista lózungok és neoszittya szóvirágok nélkül is beszélni. Ez az üzenete a Kommentár folyóirat, illetve a Reakció, a Konzervatórium, és a Jobbklikk blogok által szervezett Konzílium nevű találkozónak. 

Furcsa, sajátos kettősség jellemzi a közel-keleti konfliktus, szűkebben: a palesztin-izraeli háború magyarországi tudati “lecsapódását”.
 

A létező hazai jobboldal és a létező hazai zsidóság rendszerváltás utáni viszonya sokféleképp leírható, de az esetek többségében nemigen lehet harmonikus, megértő diskurzusról vagy jó hangulatú, konstruktív egymás mellett élésről beszélni. Ennek az állapotnak a fenntartása hosszú távon nem lehet érdeke egy racionálisan gondolkodó félnek sem.

November 20-án este a budapesti Aranytíz művelődési központban tartotta első összejövetelét a Nemzeti blogcsúcs, melyet a Reakció, a Konzervatórium és a Jobbklikk nevű internetes orgánumok hívtak életre.

Kerekasztal-beszélgetés és közönségtalálkozó a Jobbklikk, Konzervatórium és a Reakció meghívott szerzőivel.  

(Ungvári Tamás “Az antiszemitizmus pornográfiája” c. írásában azt állítja, Lánczi András “szoftantiszemita”, illetve “nem antiszemita”, hanem “rosszabb annál”. Novák Attila, a Szombat és az antiszemitizmus.hu szerkesztője olvasói levélben válaszolt Ungvárinak – a levél a 168 órában és az Amerikai Magyar Népszava Szabadság c. lapban rövidített, szerkesztett formában jelent meg. Mi most Novák Attila eredeti, teljes írását közöljük.

Az utóbbi időben rájár a rúd a radikális jobboldalra, mintha röpke egy év leforgása alatt a Magyar Gárda mozgalmat és összes csatolt szervezetét utolérte volna a kisgazda-effekt. 

Életünk tele van olyan szellemi KRESZ-táblákkal, melyek ismeretére kora gyermekkortól fogva tanítanak minket otthon, az iskolában vagy éppen a TV-ben. Ezek egy része segít eligazodni az életben és megkímél minket attól, hogy mindent a magunk kárán kelljen megtanulni, így időt, fáradtságot és nem kevés bosszúságot spórolnak meg nekünk.