1943. július elején váratlanul összehívták – rajtunk keresztül – a családtagjainkat, szülőket, feleségeket, egy Szőregen lévő ház udvarába, és egy Todt-ezredes arról tartott előadást, hogy rövidesen a szerbiai Borba indulunk, ahol a magyar állammal kötött megállapodás alapján a rézbányában fogunk dolgozni, és az általunk végzett munka ellenértékeként Magyarország rezet kap cserébe.

Némi késéssel, de a téma súlyosságához mérten sose későn, reagálnék a Népszabadság nyár eleji négyoldalas mellékletére, melyben egy Gyurgyák nevezetű történész azt fejtegeti, hogy a baloldalnak nincs nemzeti identitása, nemzetképe, nemzettudata, nemzetstratégiája, nemzetvízió­ja – egyáltalán: nemzete sincs. Bár a vád ősrégi, nem értettem, a történész miért a magyar ultranacionalizmus – ne kerteljünk –, a magyar nácizmus, nyilas mozgalom elképesztő tempójú újjáéledésének idején tartja szükségesnek megjelentetni opusát.
 

Június 29-én a parlamentben a Fidesz nem szavazta meg a kormánynak a holokauszt-tagadás szankcionálását célzó alkotmánymódosító javaslatát. Ehelyett saját javaslatát terjesztette be, amely hangsúlyozottan együtt említi a náci és kommunista bűnöket. A magyar politikai életet olyannyira a konfrontáció légköre hatja át, hogy ez az ügy, amelyet tőlünk nyugatra teljes egyöntetűséggel ítélnek meg a civilizált politikai erők, nálunk csak tovább szítja az ellentéteket. Mi ennek a kérdésnek a jelentősége és milyen esély van rendezésére a mai Magyarországon?

Gőzerővel folyik az antiszemita szervezetek elleni álharc: miután Bácsfi Dianát és a Vér és Becsület Egyesületet elsöpörte a demokrácia, most a Magyar Gárdán a sor. Eközben a parlamenti pártok és a mindenkori kormányok a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével (Mazsihisz) együttműködve keményen dolgoznak a mintegy százezer zsidó identitású magyar világi érdek-képviseleti szervezeteinek kialakulása ellen, amelynek egyetlen eredménye lehet: a teljes asszimiláció.

A Művészetet Kedvelők Délutánján ezúttal a Varsói Nemzeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria grafikai gyűjteményének közös kiállítására látogatunk el.
 

A soron következő európai parlamenti választások előtt különösen kritikus a magyar liberalizmus helyzete – mondta Fodor Gábor, aki Horn Gáborral és Konrád Györggyel folytatott nyilvános beszélgetést az Újlipótvárosi Klub Galériában kedden.

A cigányság gondjai olyan súlyosak, hogy azokat nemzedékek alatt lehet fölszámolni – ha egyáltalán. A problémák „megoldását” zászlóra tűzni irreális. Az elsődleges feladat az lenne, hogy megtaláljuk, milyen értelmezési keretben szabad beszélni a kérdésről, hogy egyik szélsőség se kavarjon fölösleges indulatokat, és ne erősítse a másikat.
 

Mára már egyértelművé vált, hogy az a pusztítással együtt járó, a negyed leértékelődését eredményező átalakulás, ami az utóbbi évtizedben a régi pesti Zsidónegyedben történt, tovább nem folytatható!
 

2009 MÁJUSI SZÁM

Shlomo Avineri: Miről beszéljünk a Hamasszal?
Részletek a Hamasz Alapokmányából
Heller Ágnes: A zsidó értelmiség életformája a felszabadulás után
„Azért élek itt, mert itt vagyok honpolgár” Heller Ágnessel beszélget Várnai Pál
„Az antiszemitizmus … Tovább »

Sopron neológ főrabbijának fiaként látta meg a napvilágot, aztán katona, 1919-ben a Vörös Hadsereg városparancsnoka, emigráns és éhező Bécsben, debreceni koporsókészítő, majd Mikes Lajos hirtelen felfedezettje, zsidó, aki megtagadta zsidóságát és tévútnak vélte az asszimilációt. De a végén neki is megnyílt Buchenwald táborának kapuja.

Sólyom László: „A párbeszédhez eleve a kölcsönös elfogadás szándéka kell, de ez nem elég. Tárgyi ismeretek híján hogyan is lehetne finom megkülönböztetéseket tenni, ami pedig a másik pontos megértésének feltétele? Az az átlagos tudás, ami a hazai zsidóság történelméről, szerepéről a nem zsidókban megvan, ehhez túlságosan kevés.”
 

Tony Curtis dedikált, Esterházy és Parti Nagy beszélgetett jeles román írókkal. Bemutatkoztak európai sokadik könyvesek és elsőkötetesek, megjelent étteremajánló, huszonnégy kötetes történelmi munka indítókötete s népszerű képregény-sorozat új darabja. Sőt A butaság enciklopédiája is olvasható immár magyarul. 

A bori munkaszolgálatos Radnóti Miklós abdai kivégzésének körülményei nemcsak a közvéleményt és az irodalomtudományt, de a Belügyminisztériumot is foglalkoztatták.
 

Kedves András, igazán meglepett a  Szombat 2009 februári számában megjelent nyilatkozatod, mely szerint „A hovatartozásom egyértelmű, zsidó vagyok, aki véletlenül Magyarországon született”. Ezért a nyilatkozatért, sok más társammal és barátommal együtt nagyon büszke vagyok rád…

A Fővárosi és Legfőbb Ügyészség egyelőre nem vizsgálja az ügyet, és eddig feljelentés sem érkezett azzal a képpel kapcsolatban, ami a Magyar Fórum múlt heti címlapján jelent meg.
 

„Lehetek dekadens, mert vannak izomzsidók is” – vallott saját identitásáról Vázsonyi János művészettörténész.
 

“…a német társadalomban a hatvanas évektől egészen 2000-ig (az új Intifáda kitöréséig) folyamatosan csökkent az antiszemitizmus, majd ettől kezdve ismét emelkedett. A közel-keleti konfliktus egy-egy újabb fordulójának fellángolásakor az antiszemita érzelmek is magasabbra csapnak.”

Tomcat huzamosabb időt töltött antirasszisták társaságában. Méghozzá a saját elhatározásából. Kibírta. Persze, aligha esett nehezére, hisz többször is elmondta: ő nem rasszista.

PORUBSZKY ISTVÁN, vagy közismertebb nevén „Potyka bácsi” magyar szabadságharcos volt 12 napon át az 1956-os forradalom idején… fél évszázaddal később élt hívei azt is hozzátették, hogy a „kispesti nemzeti ellenállás vezéralakja”.

Az antiszemita cselekmények száma Magyarországon nem magasabb, mint máshol Európában, de a hatékony jogi védelemre szükség van.